Macskalandok: heti képes beszámolók a Tappancstanya mindennapjairól és cicás történéseiről.
Cicás blog
Pamut szeme semmit sem változott. Nem is nőtt, nem is lappadt a duzzanat a levarrt szemhéja alatt, ami előző hétvégén keletkezett. Be volt jelentve állatorvoshoz ivartalanításra, úgyhogy a rutin műtét mellett picinyke vágást ejtettek a szemzugában és kitakarították a felgyülemlett folyadékot.
Mokka egyre nyitottabb, egyre többet mutatja magát. Legyen szó a napközbeni ténykedésről, vagy az étkezésről, amíg nem megyünk bele az aurájába, addig eszébe sem jut elbújni.
Mivel az ivartalanítás után letelt a több mint 10 nap, ezért eljött a varratszedés ideje. Lecsó két öltésével kezdtük, ami a rejtett heréje felkutatása miatt lett feltárva, majd összevarrva.
A hétvégén beérkezett Tüll továbbra sem volt hajlandó elhagyni a hordozót. Mivel tudtuk, hogy jámbor teremtés ő is, mint családja többi tagja, ezért kivettük a "menedékből" és próbáltuk simogatással és beszélgetéssel oldani a feszültséget. Ám semmi eredménnyel, így jött a nagy ötlet, hogy Tofut beinvitáljuk hozzá, elvégre testvére, hátha segít.
Mivel napközben egyre jobb idő van, az ablakok is egyre tovább vannak nyitva, ami a konténerben lakók számára több időt jelent a kifutóban való tartózkodásra.
Eperke látogatói megérkeztek a megbeszélt időpontban és fürdőzött a rajongásukban. A lányokat, akik Kende, a volt kolóniatárs gazdijai, nagyon gyorsan levette lábukról. Közben megcsodálhattuk fotókon a vörös kandúrt is, aki ideiglenesen együtt élt egy másik cicával, majd a kis pajtását gazdija haza vitte, ő pedig ott maradt egyedül, amitől kicsit el is szomorodott. Ezért előrébb hozták a betervezett második cica örökbefogadását és kétség sem fért hozzá, hogy a bent maradt, régi ismerősök közül választanak. Adománnyal is készültek, nagyon szépen köszönjük nekik!
Hétfőn azzal indítottunk, hogy Atlaszt beküldtük az állatorvosi rendelőbe. Az ínye gyulladására továbbra is kapnia kell a gyógyszerét.
Eddig úgy alakultak a dolgok Minci körül, hogy több érdeklődő után továbbra is gazdikereső maradt. De érkezett egy fiatal nő testvérével, hogy minden megvan egy cica fogadására, már csak a tökéletes bársonytalpú hiányzik. Kölyök cicát szeretett volna, ezért a kisszobába vettük az irányt. Azonnal kirobbantak a törpék az irodarészbe és hirtelen volt mindenki mindenfelé.
Az előző nap kapott nagy mennyiségű fagyasztott cicakaja reggelre kiolvadt. Még a biztonság kedvéért fürdőztek a műanyag dobozok a forró vízben egy órácskát, hogy kellő hőmérsékletű legyen az étek. Imádták cicáink a szervírozott menüt, hisz jó minőségű nedves eledel volt összegyűjtve, mit az adományozó Hölgy válogatós cicája épp csak megkóstolt és elutasított.
Mintha érzelmi hullámvasútra ültünk volna, úgy vágtunk neki a hétnek. Ezt a helyzetet Emese önkéntesünk tompította jelenlétével és lelkesedésével. Köszönjük szépen a segítségét! Viszont kanyarodjunk vissza. Félve nyitottunk be a konténer nagyszobájába, hisz pár napja Inez nem volt önmaga, gyengélkedett. Több mindennek betudtuk ezt a viselkedést, tesók örökbefogadása, egyedül maradás, ivartalanítás...
Ahogy általában az lenni szokott, újult lendülettel és pozitív töltettel vágunk neki a hétnek!
Ha bármely cica ivartalanítás előtt áll, az azt jelenti, hogy fel kell szívnunk magunkat és minden kérlelő szempárnak, reklamáló, üvöltöző hisztinek ellenállva kell lebonyolítani a reggeliztetést. Az a cica, aki elő van jegyezve műtétre, kimarad a falatozásból és mint a hurrikán, úgy zúdítja nyakunkba az összes búját-baját. Most Zséda volt az, aki mindent bevetett a kajcsi érdekében, hasztalan.
A múlt heti riadalmat most egy sokkal nyugodtabb kezdet váltotta. Zseni jobban érzi magát. Még nem tökéletes, kicsattanó a jókedve, de legalább hajlandó enni és a hangja is visszatért.
Réti, a napokban bekerült balesetes, idős cicánk reggelre hangos zihálással fogadott minket. Hiába a gyógyszerek és az immunerősítés, túl kevés idő volt a régóta fennálló betegségei leküzdésére, tüdeje összeomlott. Kollégánk beszállította őt az állatorvosi rendelőbe, végleges altatásra. Ez a sok mindent megélt öreglány megérdemelte, hogy ne szenvedjen. Sajnáljuk, hogy nem tudtunk segíteni...
Először is meg szeretném köszönni mindenkinek a bizalmat és támogatást, hogy adója 1%-át nekünk, a Tappancs Állatvédő Alapítványnak ajánlotta fel. Ezzel is támogatva munkánkat, hogy a bekerült állatok megkapjanak minden ellátást és esélyt arra, hogy átmeneti szállást biztosítsunk megmentettjeinknek, amíg jelentkezik számukra a tökéletes gazdi.
