Cicás blog

Cilike vesebetegségére több kedves támogatónktól kaptunk különböző időkben nedves, gyógyeledelt. Mindenkinek nagyon-nagyon szépen köszönjük Cilike nevében is! Mi nagyon bizakodóak voltunk az állapotát illetően, jóízűen eszegette a gyógytápot, ám az elmúlt két hétben, főleg az utóbbi héten igen alábbhagyott az étvágya. Most kicsit kezd eluralkodni felettünk a pánik, de igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni, hogy kibillentsük ebből a mélységből. Jelenleg úgy tűnik a rossz foga az, ami hátráltatja, emiatt pár napja fájdalomcsillapítót kap, ez némi javulást mutatott.

Valaminek mindig történnie kell... A nagy számok törvénye alapján, ennyi cica mellett valaki miatt muszáj aggódnunk. Eddig Cilike volt porondon, de ő szépen, ügyesen eszi a gyógytápják, persze csak a nedveset, a száraz nem nagyon csúszik. De legalább a gyógyszerét így be tudjuk adni, az étvágya jó szerencsére. Nagymértékű veseelégtelensége nem ül ki az arcára, kicsattanóan jó kedvű és szeretetéhes. Ám kapunyitáskor Radamesz fejtartása szúrt szemet. Ahogy robogott a reggelihez láttam, hogy az egyik füle kicsit lekonyult.

A pár napja beérkezett Kóbor Gülüke olyan gyorsan feloldódott, hogy bátran állíthatjuk, ő a legelevenebb lakónk jelenleg. Egy igazi kis jelenség a maga két maréknyi méretével. Folyamatosan dorombol és rosszalkodik felváltva. A kis helyét naponta újra kell rendezni, mivel minden a feje tetején áll, akkora játékban van a kicsi lány egymagában. Újabb fotóval nem tudunk kedveskedni, mert egy pillanatra sem áll meg és fekete pacákat tudnánk csak prezentálni róla.

Zigfrid és Zenubia gazdisodásával hely szabadult fel a kisszobában. Némi agyalás után úgy láttuk jónak, ha Cirom átkerül harmadiknak Zetor és Molly mellé. Mindketten nyugisak, cicákkal jól szocializáltak, hátha megnyugvást hoz ez Cirom életében. Jónak bizonyult a döntés! Azóta Cirom sokkal kiegyensúlyozottabb és végre újra visszatért a cuki, bújós énje is. 

Az idei évindító, végtelen lelkesedés és pozitív hozzáállás ugye már másnap derékba tört, mikor visszahozták Cirom cicát. Számára pár nap elteltével is mi vagyunk a legnagyobb ellenség, továbbra sem hagyja magát megérinteni és mindent elmondó tekintettel méreget minket. Ettől még eltekintünk, hisz jogos a felháborodása, de a többi cicával sem felhőtlen a viszonya. Főleg Tiarával próbálják kitalálni, melyikük a nagyobb királylány. Szerencsére csak verbálisan zajlik az eszmecsere, néha-néha egy egy pofon elcsattan, de nagyobb a hangja, mint a szele.

A Karácsonyi előkészületek fényében minden nagyon jól indult. Korábbi védencünk Zselyke gazdija is több doboznyi konzerv adománnyal érkezett, ami az immunbeteg cicáink kedvence. E mellé még sok-sok simogatást is kaptak cicáink, mindenki igény szerint fürdőzhetett a figyelem középpontjában. N

agyon hálásak vagyunk érte, hogy egy év eltelte után is szívén viseli a menhelyi cicák életét és ily mértékű szeretettel fordul feléjük.

A hétfői napot Radamesz, Tiara és Panka felköltöztetésével kezdtük. Mind a hárman a konténer nagy szobájába cuccoltak be. Radamesz ahogy nyílt a hordozó ajtó, azzal a lendülettel iszkolt a legközelebbi kuckóba, míg Tiara jó ideig kivárt, majd szép lassan felfedezte a terepet. Panka nem különösen zavartatta magát, , viszonylag gyorsan feloldódott a pajtik körében.

A hetet két cica gazdisodásával nyitottuk. Nagy volt a boldogság, mikor megérkeztek Ozráért. A cicalány sem tiltakozott, érezte ő is, hogy valami jó dolog van kilátásban. Nem is kellett sokat várakozni, robogott is szegedi otthonába, ahol még egy pici fiú is az ő kegyeit fogja keresni. 

A korábban már egész biztatóan eszegető Bársonyka megint nem foglakozott az étellel pár napja. Idős cicánkat ezért elküldtük újra állatorvoshoz. Habkönnyű testét megvizsgálta, semmi kirívót nem talált. Kapott egy jó kis szuri koktélt, ami meghozta gyümölcsét. Ahogy visszatért, nekiállt falatozni, és szerencsére azóta is jóízűen étkezik.

A héten minden nyugodtan, a szokásos ütemben kezdődött. A hétvégén felköltözött Opál és kölykei gyorsan beilleszkedtek társaik közé, felderítették és birtokba vették a nagyszobát. Megy a játék és futkosás, amihez Frizsi is becsatlakozott, valamint amihez Oszinak továbbra is van egy-egy hangos szava. Mint egy igazi narrátor, ő mindent dokumentál. 

Igazi érzelmi hullámvasútra fizettünk be az elmúlt időszakban. Hétfőn egy régi lakónkat, Frizsit vártuk, majd a kora délutáni órákban megérkezett. Frizsi hosszas, három és fél év gazdisodás után tért vissza. Gazdija tragikus hirtelenséggel hunyt el, hátrahagyva több négylábú családtagját. Lánya a két munkahelye miatt nem tud kellően gondoskodni a cicákról és kutyusról, ezért próbált esélyt adni Frizsinek, hogy mihamarabb újra szerető családba kerüljön, ahol a kellő figyelmet megkaphatja. Amint kikerült a hordozóból, azonnal szimatolni kezdett az iroda részben.

Azzal kezdeném a beszámolóm, amivel legutóbb abbahagytam. Szóval megérkeztek cicáink Svájcba épen, egészségesen mindenki legnagyobb örömére.

Először is meg szeretném köszönni mindenkinek, aki adó 1%-át felajánlotta védenceink számára! Nagyon nagy hálával tartozunk mindannyiuknak, hisz a menhely működése, az állatok jóléte és a szükséges ellátásuk, orvosi költségeik igen nagy összeget emésztenek fel. Önök nélkül nem működhetne  a menhely, köszönjük még egyszer négylábúink és markéknyi csapatunk nevében!

A hétfő reggelt látogatóval kezdtük, Beni cicánk leendő gazdija érkezett ki szemrevételezni a kandúrkát. Nem okozott csalódást a személyes találkozás, hisz Beni hiperaktivitása mellett igazi bűbájos kis teremtés! Kérdés sem fért hozzá, hogy ő lesz a tökéletes választás meglévő kis falkája mellé.

Hétfőn egy svájci cicás szervezet tett nálunk látogatást. Egyik külföldi partnerszervezetünk vezetője ajánlásával és kíséretében megnézték a menhelyet, valamint az összes cicánkat megszeretgették és lefotózták. A nap végén megelégedettséggel és mosollyal az arcukon rengeteg adományt  ajándékoztak nekünk. Volt benne minden földi jó a cicák és a kutyusok számára is, a tápon keresztül a nasin át a puha fekhelyekig. Már ezért is végtelenül hálásak voltunk, de itt még nem ért véget a történet.

A héten átköltöztettük Lipótot és Núdlit az oviba, mivel kezdetét vette Pandúr és Pipacs megfigyelési ideje, akik hamarosan új otthonukba költöznek.

Egy percig sem ülhettünk nyugodtan a babérjainkon. A hetet újfent beárnyékolta az emberi felelőtlenség. Munkába jövet kollégánk látott a menhely mellett a fűben parányi szőrladbákat motoszkálni. Mire hordozóval együtt kiértek a tett helyszínére, döbbenten konstatálták, hogy egy különleges anyamacska 4 aprócska kölykével várja a megváltást. Egy tálat mellékeltek hozzájuk, amiben víz volt, tehát nem hajnalban kerültek oda. Vélhetően élelem is volt kiszórva, ha nem indultak el kaja beszerző útra. Begyűjtötték a kis családot.

Az utóbbi időben minden hétre kijut a szomorúságból és elveszítünk valakit. Sajnos ez most is így történt, ami nagyon megvisel minket lelkileg...

A hetet azzal nyitottuk, hogy a két mini manó, Núdli és Lipót összebútorozott. Mindketten igen aktívak és nagyon egyedül érezték magukat. Egészségesek, kicsattanó formában vannak, méretben ugyanakkorák, mellesleg elő kellett készíteni egy üres helyet újabb kölykök fogadására. Núdli és Lipót azonnal egymásra hangolódtak, hatalmasakat játszanak és a pihenőidejüket is szorosan összebújva egymás mellett/egymáson töltik. 

A hétvégén gazdisodott Huszár igen nagy űrt hagyott maga után. Még napokkal később is mindig szólítottuk reggelihez, volt hogy benéztünk a kuckójába, hogy hol van már. Azért három év hosszú idő volt ahhoz, hogy megszokjuk a jelenlétét. Hogy ne zavarjon meg minket a dolog, gyorsan pótoltuk a hiányát. Hosszas agyalás után úgy döntöttünk, hogy legjobb megoldás lesz Zsédát beköltöztetni a "nyugi" szobába.

A baj nem jár egyedül - tartja a mondás, ami a beszámoló mindkét hetére jellemző volt...