Macskalandok: heti képes beszámolók a Tappancstanya mindennapjairól és cicás történéseiről.
A hetet két cica gazdisodásával nyitottuk. Nagy volt a boldogság, mikor megérkeztek Ozráért. A cicalány sem tiltakozott, érezte ő is, hogy valami jó dolog van kilátásban. Nem is kellett sokat várakozni, robogott is szegedi otthonába, ahol még egy pici fiú is az ő kegyeit fogja keresni.
A korábban már egész biztatóan eszegető Bársonyka megint nem foglakozott az étellel pár napja. Idős cicánkat ezért elküldtük újra állatorvoshoz. Habkönnyű testét megvizsgálta, semmi kirívót nem talált. Kapott egy jó kis szuri koktélt, ami meghozta gyümölcsét. Ahogy visszatért, nekiállt falatozni, és szerencsére azóta is jóízűen étkezik.
A héten minden nyugodtan, a szokásos ütemben kezdődött. A hétvégén felköltözött Opál és kölykei gyorsan beilleszkedtek társaik közé, felderítették és birtokba vették a nagyszobát. Megy a játék és futkosás, amihez Frizsi is becsatlakozott, valamint amihez Oszinak továbbra is van egy-egy hangos szava. Mint egy igazi narrátor, ő mindent dokumentál.
Igazi érzelmi hullámvasútra fizettünk be az elmúlt időszakban. Hétfőn egy régi lakónkat, Frizsit vártuk, majd a kora délutáni órákban megérkezett. Frizsi hosszas, három és fél év gazdisodás után tért vissza. Gazdija tragikus hirtelenséggel hunyt el, hátrahagyva több négylábú családtagját. Lánya a két munkahelye miatt nem tud kellően gondoskodni a cicákról és kutyusról, ezért próbált esélyt adni Frizsinek, hogy mihamarabb újra szerető családba kerüljön, ahol a kellő figyelmet megkaphatja. Amint kikerült a hordozóból, azonnal szimatolni kezdett az iroda részben.
Azzal kezdeném a beszámolóm, amivel legutóbb abbahagytam. Szóval megérkeztek cicáink Svájcba épen, egészségesen mindenki legnagyobb örömére.
Először is meg szeretném köszönni mindenkinek, aki adó 1%-át felajánlotta védenceink számára! Nagyon nagy hálával tartozunk mindannyiuknak, hisz a menhely működése, az állatok jóléte és a szükséges ellátásuk, orvosi költségeik igen nagy összeget emésztenek fel. Önök nélkül nem működhetne a menhely, köszönjük még egyszer négylábúink és markéknyi csapatunk nevében!
A hétfő reggelt látogatóval kezdtük, Beni cicánk leendő gazdija érkezett ki szemrevételezni a kandúrkát. Nem okozott csalódást a személyes találkozás, hisz Beni hiperaktivitása mellett igazi bűbájos kis teremtés! Kérdés sem fért hozzá, hogy ő lesz a tökéletes választás meglévő kis falkája mellé.
Hétfőn egy svájci cicás szervezet tett nálunk látogatást. Egyik külföldi partnerszervezetünk vezetője ajánlásával és kíséretében megnézték a menhelyet, valamint az összes cicánkat megszeretgették és lefotózták. A nap végén megelégedettséggel és mosollyal az arcukon rengeteg adományt ajándékoztak nekünk. Volt benne minden földi jó a cicák és a kutyusok számára is, a tápon keresztül a nasin át a puha fekhelyekig. Már ezért is végtelenül hálásak voltunk, de itt még nem ért véget a történet.
A héten átköltöztettük Lipótot és Núdlit az oviba, mivel kezdetét vette Pandúr és Pipacs megfigyelési ideje, akik hamarosan új otthonukba költöznek.
Egy percig sem ülhettünk nyugodtan a babérjainkon. A hetet újfent beárnyékolta az emberi felelőtlenség. Munkába jövet kollégánk látott a menhely mellett a fűben parányi szőrladbákat motoszkálni. Mire hordozóval együtt kiértek a tett helyszínére, döbbenten konstatálták, hogy egy különleges anyamacska 4 aprócska kölykével várja a megváltást. Egy tálat mellékeltek hozzájuk, amiben víz volt, tehát nem hajnalban kerültek oda. Vélhetően élelem is volt kiszórva, ha nem indultak el kaja beszerző útra. Begyűjtötték a kis családot.
Az utóbbi időben minden hétre kijut a szomorúságból és elveszítünk valakit. Sajnos ez most is így történt, ami nagyon megvisel minket lelkileg...
A hetet azzal nyitottuk, hogy a két mini manó, Núdli és Lipót összebútorozott. Mindketten igen aktívak és nagyon egyedül érezték magukat. Egészségesek, kicsattanó formában vannak, méretben ugyanakkorák, mellesleg elő kellett készíteni egy üres helyet újabb kölykök fogadására. Núdli és Lipót azonnal egymásra hangolódtak, hatalmasakat játszanak és a pihenőidejüket is szorosan összebújva egymás mellett/egymáson töltik.
A hétvégén gazdisodott Huszár igen nagy űrt hagyott maga után. Még napokkal később is mindig szólítottuk reggelihez, volt hogy benéztünk a kuckójába, hogy hol van már. Azért három év hosszú idő volt ahhoz, hogy megszokjuk a jelenlétét. Hogy ne zavarjon meg minket a dolog, gyorsan pótoltuk a hiányát. Hosszas agyalás után úgy döntöttünk, hogy legjobb megoldás lesz Zsédát beköltöztetni a "nyugi" szobába.
A baj nem jár egyedül - tartja a mondás, ami a beszámoló mindkét hetére jellemző volt...
Pamut szeme semmit sem változott. Nem is nőtt, nem is lappadt a duzzanat a levarrt szemhéja alatt, ami előző hétvégén keletkezett. Be volt jelentve állatorvoshoz ivartalanításra, úgyhogy a rutin műtét mellett picinyke vágást ejtettek a szemzugában és kitakarították a felgyülemlett folyadékot.
Mokka egyre nyitottabb, egyre többet mutatja magát. Legyen szó a napközbeni ténykedésről, vagy az étkezésről, amíg nem megyünk bele az aurájába, addig eszébe sem jut elbújni.
Mivel az ivartalanítás után letelt a több mint 10 nap, ezért eljött a varratszedés ideje. Lecsó két öltésével kezdtük, ami a rejtett heréje felkutatása miatt lett feltárva, majd összevarrva.
A hétvégén beérkezett Tüll továbbra sem volt hajlandó elhagyni a hordozót. Mivel tudtuk, hogy jámbor teremtés ő is, mint családja többi tagja, ezért kivettük a "menedékből" és próbáltuk simogatással és beszélgetéssel oldani a feszültséget. Ám semmi eredménnyel, így jött a nagy ötlet, hogy Tofut beinvitáljuk hozzá, elvégre testvére, hátha segít.
