Macskalandok: heti képes beszámolók a Tappancstanya mindennapjairól és cicás történéseiről.
Kiki vizsgálatra utazott a makói kisállat ambulanciára. Doktor úr megvizsgálta és a lábai, medencéje rendben, annak ellenére, hogy kicsit imbolygós a járása. Szerencsére műtétre nincs szükség, a járása is javulni fog, bár fennáll az eshetősége hogy örökre marad egy kis "lejtése" a járásának. Viszont ami elszomorító, hogy a gyors-tesztje Felv pozitivitást mutatott...
Sajnos bekövetkezett az, amire még gondolni sem akartunk az elmúlt napokban, de Prüntyi és Pöcök gyenge kis szervezete feladta a harcot, aprócska lelkül a mennybe röppent! Viszont itt van nekünk Pocak, aki legyőzhetetlen és hármuk helyett eszik, ugyanakkor ennyivel több törődést és gondoskodást is kap. A kicsik távozása miatt kissé leült a hangulatunk, de bármennyire is próbáltuk elhessegetni a negatív gondolatokat, mi is láttuk, hogy az az x idő, amivel ők többet töltöttek a napon a dupla zacskóban, igen megnehezítette a túlélési esélyüket...
A hétfői napon egy kedves hölgy, ki Finnországból tett családi látogatást Budapesten, leutazott barátaival, hogy az általa kísért menhelyünkön látogatást tegyen és adományával segítse az állatok jólétét. Miután körbesétáltunk a menhelyen, betértek a cicaházba is, hogy megcsodálják a dorombolós társaságot is, valamint kielégítsék a szűnni nem akaró buksi és pocaksimi igényeket. Nagyon szépen köszönjük Nekik!
Öreglányunk, Terike megint aktívan elkezdte kinyalni a hátát. Már gyanakodtunk ekcémára, allergiára, kapott szteroidot (ami némi javulást eredményezett). Van hogy jobb, elkezd gyógyulni a kis bőre és újra kezdi. Erre ügyelünk és ha beszáradt, azonnal bekenjük kék lukács krémmel, nehogy a viszketés vagy bármi ingerelje. Pár nap után pedig mintha mi sem történt volna, ismét nekifog.
Rögtön azzal indítottuk a hetet, hogy a szokásos tennivalók mellett próbáltunk helyet varázsolni egy kora délután bejelentett cica fogadására. Az egyik határon találtak a cicóra, majd beszállították a Gellért Szabadidőközpontig, ahová vezetett az útjuk és ahol próbáltak további segítséget kérni a cica kijutásához. A vezetője megszánta a szegény bajbajutottat és kihozta őt. Mivel kandúrról volt szó, a Gellért nevet kapta ez a cirmos, igen rossz bőrben lévő cica. A jobb mellső lábát nem használta, törésnek tűnt a sérülése, mert csak fityegett az alsó lábszára és keservesen sírdogált mellé.
Az időjárási viszonytagságoknak köszönve karbantartónk nem tudott kültéri munkálatokat folytatni, ezért lecsaptam rá, hogy a rég esedékes szőnyegfelszedést megejtsük. Az aidses cicák nappalijában Isten tudja mióta halmozott dirib-darab padlószőnyegek, rajta nagy szőnyeg, természetesen a szekrények alá belógva, hogy még nehezebben lehessen tisztán tartani. Úgyhogy menniük kellett! Amint kiszállításra került az összes darab, megkezdődött a nagytakarítás, a bútorok visszatolása és a cicák előmerészkedtek addigi rejtekhelyeikről.
Bátran merem állítani, hogy egy csillaggal több ragyog az égen! Ilyen cica nem terem minden bokor aljában, pedig valószínű rövidke élete alatt korábban soha sem tapasztalta meg, milyen is puha párnán ejtőzni órákat... A történet Szüpürtykéről szól, aki ma átkelt a szivárványhídon. A múltheti hirtelen javulás nem tartott sokáig, olyan nehézkesen vette a levegőt, ennek ellenére jókedvű volt, a maga módján... Mindenesetre ebben a cirka két hónapban míg itt volt a menhelyen, maradandót alkotott, mert az emberek, a világ, a szeretet iránti rajongása példaértékű!
A hetet mindig vidáman, duzzadó lelkesedéssel kezdik cicáink. Hogy miért, ötletünk sincs, biztos érzik az új hét adta lehetőségeket. Most is élvezték a napfürdőt a kifutóban, valamint a FIVes cicáink a beáramló napsütést az ablakban.
Az év első gazdisodott cicája Nelli. Múlt héten találtak egymásra gazdijával, aki ma nagy boldogságban megérkezett Nelliért. Nem riadt vissza a hordozó látványától, körbenézett benne, aztán tett még pár kört az irodában amíg elkészültünk a papírmunkával. Aztán behuppant a szállítóba és leendő otthona felé vették az irányt, Szegedre.
Az idei első beszámolót Aranyosi Ervin kedves kis versével kezdeném. "Gazdi keresők":
Kézen fogtuk egymást, s elindultunk messze, új helyet keresünk, - befogadónk lesz-e?
Nincsen hozományunk, csak a kedves arcunk. ígérjük jók leszünk... - mindig, mikor alszunk."
Ahogy az előző beszámolóban említettem, Birsre rámosolygott leendő gazdija és a cirmos leányzó jó magaviselete miatt hétfőn sor került az adoptálására. Ismételt találkozásuknál gazdija megemlítette, mintha kicserélték volna, egy nyitottabb, érdeklődőbb cicával találta magát szemben. Ott a tömegben elveszett Birs karaktere, elnyomták a nála sokkal karakánabb, nyomulósabb cicák, ám a pár nap egyedüllét felszínre hozta tündéri mivoltát, ami azonnal fel is tűnt gazdijának.
Mivel Döme kiválasztott cica lett, ezért ki kellett emelni a tömegből, átrakni egy saját szobába, hogy megfigyelhessük a viselkedését, mit vált ki belőle a magány. Megvolt szeppenve olyannyira, hogy képes volt még a takaró alá is bebújni, ha neszt hallott. Ez eltartott egy napig, majd másnaptól a bőrünk alá próbált beférkőzni újra, félelemnek nyoma sem volt, csak kicsit lázongott ha ott akartuk hagyni. Kitakarítottuk a kis szutyis fülecskéjét, hogy teljes pompájában tudjon majd gyönyörködni benne gazdija.
Nem tudni, hogy a kolónia tagjai számára milyen jelentősége volt eddigi életükben a zacskó szerepének. Köztudott, hogy a cicák szeretik a csörgését, de azért ilyen szenvedéllyel csak ők közelítenek felé. (Na jó, Tominak is van egy titkos, perverz kapcsolata a szemeteszsákokkal, de ez teljesen más lapra tartozik.) Most, hogy Hóci, aki a legnagyobb zacsifanatikus már nem a csapat tagja, hanem gazdijával élvezi a mindennapokat, Deniszt, az általában komoly, tekintélyt parancsoló kandúrt is megszállta az ihlet. Befészkelte a nagy hátsóját a zacskóba és onnan feszített.
Az előző napi szélvihar következtében a cicaház kapuját egy hatalmas faág eltorlaszolta reggelre. Kollégáink segítségével kiszabadítottuk a kaput, így megkezdhettük a cicák napi ellátását. Hamarosan telefonáltak külföldi látogatóink, hogy végiggondolták és Huppli, Hicuka lett a befutó cica testvérpáros számukra annak ellenére, hogy gyengécske az immunrendszerük, és hogy Huppli gyakran becsipásodik, valamint Hicu válogatós. Teljesen elrabolták a szívüket. Az ő örökbefogadásuk hétvégén lesz esedékes.
Ahogy Táncos átesett az első komolyabb simogatáson, azóta elkezdte bontogatni szárnyait. Sokkal inkább érdeklődő és közeledik, pontosan nem is tudom leírni mit tapasztalunk vele, de más, nyitottabb. Nah, azért nyílt terepen nem alél el ha megsimítjuk, de az őrült menekvés nem szerepel a repertoárban, inkább csak arrébb lép egyet. Icuval közösen láttuk el őket, így dupla figyelmet tudtunk szentelni nekik. Ezen felbuzdulva még Cakkos is beadta a derekát. Mint egy cápa, úgy köröz az ember körül, mert a szíve mélyén ő is igényli és akarja a törődést.
Mindig van valaki, akinek előbukkan a rejtett szenvedélye, a vízimádat. Jelenesetben Életke fedezte fel mennyi mókát és kacagást rejt a folyó csapvíz. Mosogatás sem múlik el nélküle, és utána is marad még egy ideig, hogy minden cseppet ráfolyasson a fejére, tarkójára, vagy kis mancsával csapkodja még a le-lehulló cseppet.
Egérke kitűnően teljesítette az elvárásokat, az egyedüllét miatti szobatisztaság nem okozott meglepetéseket. Semmit nem rongált meg, minden ugyanott maradt, ugyanabban a pózban, mint amikor magára hagytuk. Pár napig még megfigyelés alatt áll, hogy a gazdijelöltjének biztos információt tudjuk nyújtani a viselkedéséről. Amellett, hogy mindig megy az ember után és közben mondja a magáét, áldott jó cica.
