Cicás blog

Ezen a héten szinte végig esős volt az idő. Cicáink elég rosszul viselték, hogy nem tudtak sok időt kint tölteni a kifutón, bogarakra vadászni és süttetni pocakjukat a napsütésben. Ezt a szomorkás hangulatot tetézte, hogy a nagyszoba hintája is megadta magát... Legutóbb Morci Ferkó uralta a hintát. Nem mertük meggyanúsítani azzal, hogy habteste okozta a hinta vesztét, inkább az idő vas fogát okoljuk a keletkezett veszetségért. Mindenesetre megadta magát. Ferkó még így is töretlenül a hintát használta heverőnek, míg Lili össze nem válogatta a leendő hinta alapanyagait.

Az elmúlt hetekben történt mérhetetlen veszteségek és betegségek után cicáink továbbra is edzésben tartják idegrendszerünket. Vélhetően az időjárás szeszélyeinek tudható be, hogy többen is náthásak lettek. Először Dóri kezdte a sort a fives lakrészen. Szinte egyik pillanatról a másikra lett teli váladékkal az orra, szeme. Tüsszög, köhög, alig tud enni, pedig a gyógyszerek miatt muszáj neki. Mindig körülményes a gyógyszerezése, szerencsére ritkán van rá szükség, de Dórika ilyenkor egyáltalán nem együttműködő.

Nagyon nehezen és nagyon sokára íródtak meg a sorok. Tudom, hogy nem az én érzéseimről szólnak a beszámolók, de még mindig nagyon frissen élnek a lelket megtépázó érzések, amiket nagy csokorral kaptunk, alig pár nap alatt...
Visszaállt a világ rendje, Pompa gyermeke, Pilár mellett újra evett, és újra önmaga volt, jókedvű és kedveskedő. 

Végre megtörni látszott a jég és az eddig távolságtartó, közeledésre is morcos Pompa túlesett az első simításán. Reggeli közben történt az eset, majd olyannyira meglepődött, hogy kihátrált a szituációból, de két-három összepislogás után visszatért a tálkájához, és folytatta az étkezést, valamint folytatva lett a simogatás projekt is. Rájött, hogy ez jó dolog, amiben jó ideje nem volt része a félelme miatt. Igaz, még kicsit befeszült minden érintéstől, de egyre több érintést engedett, és szép lassan el is lazult.

Tesa már egy ideje panaszmentesen tengette mindennapjait, ám most újra fájdalmassá vált az étkezése. Ilyenkor egy héten át gyógyszert kap, amit beletörünk a pempőbe, amit eszik, és zavartalanul elfogy. Nem merjük elkiabálni, de az utóbbi időben mintha ritkábban lobbanna be az ínye, ami a probléma fő forrása. Tudjuk, hogy elmúlni nem fog, de igyekszünk megtenni érte mindent, hogy a lehető legjobbat kihozzuk ebből a helyzetből. Jelenleg lepketapló gomba őrleménnyel próbálkozunk nála, amiről nagyon sok jót olvasgattunk.

Ahogy átköltöztek a felkészítő szobába Herkules és Homér, napról-napra bontogatták ki szárnyaikat. Homér lassabban oldódott, de már eljátszik a labdákkal, nézelődik az ablakból, és az emberi közelséget sem veti már meg, de elsősorban ez az étkezési időben csúcsosodik ki. Ellenben Herki ugyanúgy jön és dúródik nagy fejével, mint ahogy már megismerhettük korábbi lakhelyükön. Mint kiderült, ő egy óriási babacica, aki imád ölben lenni, elfolyik a karunkban, hogy a pocakját vakarásszuk. Ahogy leülünk a fotelbe, már surran is fel habtestével, és hódol újonnan felfedezett hóbortjának.

A hét elején rendhagyó módon Dr. Bárkányi Pál érkezett ki a menhelyre, vizitre. A cicáink közül Kollázs kapott kombinált oltást, Anka pedig a féléves ismétlőjét. Ő már nagy erőkkel készül a hamarosan sorra kerülő nagy utazásra, csak még nem tud róla, de mi nagyon izgatottak vagyunk már előre miatta. (Németországba fog gazdisodni).

Bonifác a hétvégét Lilinél töltötte, mivel a rendelő zárva van ilyenkor, viszont állandó felügyeletet igényel az állapota. Továbbra is maradnia kellett a Vezér Állatorvosi központban, folytatódott az infúziózás, gyógyszerezés. Hője szinte normális tartományban van, de még mindig oda kell rá figyelni. 

Olyan gyorsan elröppent fél év, hogy Hunor daliás kamasszá cseperedett, így sor került az ivartalanítására. Dr. Tímár Endre rendelőjébe robogott, teljes felháborodás közepette, hisz a reggeli ételosztásból kimaradt, különben is miért zártuk őt be, mikor rengeteg intéznivalója van. A "szopipárnájával" utazott, ez némi megnyugvást hozott számára, de akkor is zokon vette a történteket. Nem beszélve arról, mikor megérkezett.... Olyan esetlen volt, törékeny és gyámoltalan, nem győztük agyonösszevissza puszilgatni, teljesen el volt anyátlanodva. A gyorstesztjei negatívak lettek.

Ivartalanítási lábadozást követve Grillázs és Gerle átköltöztek a felkészítő szobába. Elsőre nagy volt a riadalom, hisz cicák társaságához nincsenek annyira hozzászokba, így nem is voltak elragadtatva túlzottan. Természetesen a többiek próbáltak velük ismerkedni, de mindenféle cicás elriasztó hangot adtak ki magukból a lányok: morogtak, puffogtak. Nyilván a többiek ezt tudták értelmezni, hagytak nekik időt és teret. Egyelőre megtalálták a kis toronyodút, ahova beköltöztek, és fentről pásztázzák az új szoba adta lehetőségeket.

Kollázs rossz állapotát Dr. Sebő Ottó rendelőjében vizsgálták meg pár nappal ezelőtt. Már kicsit összeszedte magát, vagy inkább amondó vagyok, hogy kicsit jobb állapotú lett a bőre, nem volt már úgy rászikkadva. A laboreredményei kritikán aluliak, vese értékei irtó rosszak, amire külön kap gyógykészítményt, vesés gyógytápot, ami szerencsére ízlik neki. Ezen kívűl vérképző gyógyszert, mert azon értékei is borzasztóak. Fogkő eltávolítás, akár foghúzás is javasolt a későbbiekben, egyelőre erősödjön tovább.

Várólistáról fogadtunk két cicát, kik egy kolóniában éltek többedmagukka. Valaki kegyetlenül lemérgezte a kolónia többi tagját. Ők vélhetően épp nem tartózkodtak a közelben, mikor a merénylet történt. A fiatal süldő cica is beteg volt, de őt sikerült etetőjének időben orvoshoz vinni, és megmenekült, felépült. Egyelőre ahogy bekerültek a szobakennelbe, nagyon meg vannak rémülve, támadólag lép fel ellenünk a nagy cica. Nem tartjuk kizártnak azt sem, hogy anya-lánya párosról van szó, hisz nagyon védelmezi a kicsit.

Bütyök Aladárról lekerült a gallér, mivel a pocakján éktelenkedő lyuk szépen összehúzódott, beforrt és hűlt helye. Sosem fog kiderülni miből indult, de túl van rajta, mi is megnyugodhatunk. Ugyanolyan égedelem mint volt, ebben cinkos pajtása Hunor. Igazából nem is tudjuk ki kinek a mestere, de kő-kövön nem marad, ha ezek ketten összefognak. Mindamellett, hogy nagyon cukiskodó szeretetcsomagok, a legzsiványabb duó, akik hamar egymásra hangolódtak, és azóta is minden mókázásban, rosszalkodásban hű társai egymásnak.

Bagira amilyen jó ütemben kezdett el gyógyulni, annál meglepőbb volt a hirtelen étvágytalansága. Mindennel próbálkoztunk: étvágyfokozó, roboráló, kencék, mindenféle száraztáp, mindenféle falatka méretben... Napról-napra kevesebbet evett. Tetőzte, hogy egyre jobban szörcsögött, és elkezdett nőni az orra. Nem tudtuk mire vélni, ilyet még nem tapasztaltunk. Az orrnyerge duzzadt. Már robogott is a Vezér állatorvosi rendelőbe. Infúzió, lázcsillapítás, mert már hőemelkedése is volt. Többféle gyógyszer újra. Az orr dudorra nincs magyarázat, ha elfajul, endoszkópos vizsgálatot javasoltak.

Bütyök Aladárt reggel a fotelben fekve találtuk. Ez azért volt nagy jelenség, hisz ő az első, aki ott tolong az ajtóban ha nyitjuk és alig tudunk tőle belépni. Most viszont csak feküdt, reggelizni sem jött azonnal, a járása is kicsit darabos, merev volt. Hőemelkedése is volt a kis drágának, amire kapott lázcsillapítót, miután állatorvosunkkal egyeztettünk. Néztük is, hogy a lábikója fáj-e, arra semmi reakciója nem volt, de láttuk, hogy a lágyék részen egy kis foltban kinyalogatta a szőrét. Itt már kb.

Hunor állandóan ügyben van, ennek következtében lesántult. Lili kétségbeesve telefonált, hogy a lurkó valamit művelt, jobb mellső lábát emeli, de nem terheli. Mivel a rosszaság drámából elég képzett, valamint egy pillanatra sem tud megülni a hátsóján, ezért abban maradtunk, hogy Lili figyeli és ha nem változik, másnap állatorvosnál kezdenek. Természetesen ahogy a mondás is tartja, "rossz pénz nem vész el". Hunorkánk sántításának másnapra hűlt helye volt, beizzította a rakétákat és megy töretlenül!

Egy lakótelep közös udvarába fészkelte magát be még ifjú korában egy cicalány. Kicsit bizalmatlan, de gyorsan oldódik, ezért többen is etetgették, simogatták, végül ott ragadt. Már akkor felíratták várólistára, gazdit is kerestek, nyilván nem jártak sikerrel. Most viszont már egyre több lakó szemét szúrta a jelenléte, látták, hogy vakarózik, ezért mindenfélének titulálták, bolhásnak, rühösnek, elzavarták többször is, de mindig visszahúzta a pocakja, és az ismert közeg. Nem volt maradása, így hosszas "szabad világ" után bekerült a menhelyre.

A hét elején Melinda és Márti önkénteseink sürögtek a cicák háza táján. Letakarították az összes ablakot, amiben sok esetben bársonytalpú segítőik is voltak. Főleg a kicsik élvezték nagyon az ablak suvickolást, és a buborékok is a figyelem középpontjába kerültek náluk. Nagyon szépen köszönjük szorgos kezeik munkáit!

A kicsik a felkészítőszobában valami hihetetlen elevenek. Azt leszámítva, hogy állandóan pörgésben vannak, nem szűnt meg a ragaszkodásuk irányunkban sem. Amint betoppanunk, már csimpaszkodnak fel a nyakukba, és igazából bárhonnan érkezhetnek, a földről, a kaparótorony tetejéről, teljesen mindegy, valahonnan becsapódnak. Alomtakarításkor is a frizuránkat rendezi át valamelyikük, általában Adél a haj és fül felelős. De a többiek is gátlástalanul másznak, ugranak ránk. Ám nem csak ránk, igazából mindenhova, remek légtáncos társulattá alakultak.

A hét elején végre sor került Kleopátra ivartalanítására. Dr. Tímár Endre rendelőjébe utazott a kisasszony, ahol végre elkészült a várva várt FIV/FeLV tesztje is, mert csak ennek függvényében tudta elhagyni a karantént. Szerencsére mindkét eredménye negatív lett. Az ivartalanítás sikeresen megtörtént, valamint megnézte a doktor úr a talpacskáját, amit nem kell műteni, kicsit pufibb, de semmi rendellenest nem tapasztalt.