Macskalandok 2025. jún. 2 - 15.

Ha egyszer belekerülünk a forgókerékbe, nincs megállás... Most a vörös ikrek, Gyömbér és Gyapjú lettek náthásak. Igazából ez náluk kötelezően megjelenik évente kétszer. Az idő múlásával nem is annyira partnerek a kezelésben, úgyhogy mindenféle trükköt kell bevetni, hogy sikeresen gyógyszerezni tudjuk őket. Extra nyalánkságok, külön cicapecázás velük, mert ők tényleg ketten egy egész, mindent együtt csinálnak és persze egyszerre.

Telefonhívás érkezett, hogy még előző hét péntekjén egy gyár területén két minimanót láttak ott toporogni. Majd mindenki elment haza, és a hétfői munkanappal ugyanúgy ott téblábolt a két kis árva, csontsoványan, anyamacska nélkül. Nagy nehezen sikerült őket levadászniuk, és az egyik dolgozó kiszaladt velük a menhelyre. A kicsik rettentően féltek, hisz soha nem fogdosta őket senki, különben is az emberek nagyok és ijesztőek. Eleinte csak kevés nedves eledelt kaptak, de úgy cuppantak rá, mint a sáskák. Vélhetően sohasem ettek még szilárd ételt, de az ösztönük azt súgta, hogy amit eléjük raknak, azt be kell zúzniuk. Minden kis porcikájuk zörög ezeknek a kb. 6 hetes picúroknak. Egyelőre még harciasak és támadnak a maguk cuki módján, de biztos hamar megbékélnek, hisz már tele a pocakjuk. A lánykák a Letti és Latte nevet kapták.

A múlt héten kint járt látogató újfent megérkezett, hogy ismerkedjen, időt töltsön számára szimpatikus Zümivel. Ahogy sejtettük is, azért ez nem lesz ilyen gyors enyhülés részéről, ezért még szerette volna megnézni a felkészítő szoba lakóit újra. Majd megszületett a döntés, Homér (aki szintén ilyen finom lelkű, érzékeny cicafiú) mellett tette le a voksát.

Egy idősebb hölgy talált egy cicát még korábban, aki a mórahalmi körforgalomban bóklászott. A hölgy felkarolta, és szerette volna megtartani. Kikezeltette a náthából, ezután megkapta az első kombinált oltását is nemsokkal beérkezése előtt. Ám ez a csodaszép nagyfiú látássérült, az egyik szemecskéje hiányzik, a másik pedig kidudorodik és szürke. Bent a lakásban rosszalkodott, ha kiengedte az udvarba, akkor pedig elbolyongott, és mindig valahogy kikeveredett az utcára, ahonnan nem tudott visszajönni. Egyszerűen nem boldogult vele, így várakozás után most megérkezett közénk. Mi Limbónak neveztük el ezt a fiatal felnőtt kandúrbandit.

Szerdán állatorvosunk kombinált oltással látta el Seylát, Pompát, valamint ismétlő veszettség elleni oltását kapta meg Zsenili.
Seyla rengeteget fejlődött és szocializálódott Wonka segítségével, mert napközben összeengedtük őket a karantén szobában. Már játszottak is, mert bármennyire ellenállt Seyli, Wonka addig legyeskedett körülötte, míg hajlandó nem lett egy kis közös játékra.

Mivel Dr. Tímár Endre rendelőjébe volt időpontunk, ezért elküldtük Limbót is egy gyors tesztre és ivartalanításra. Ha már ott volt, kérdeztük, hogy a szemével kell-e valamit tenni, lát-e. Nagy valószínűleg el kell távolítani majd a szemét, de egyelőre úgy tűnik fájdalma nincsen. A teszt eredménye szerencsére negatív lett.

Kollégákkal ötletelvén, hogyan lehetne némi árnyékot eszközölni a FIVes cicák kifutójához és az előttük lévő udvarban lakó kutyushoz, hamarosan meg is született az ötlet, és már gurították végig az árnyékoló raschel hálót. A cicáink, mint a moziban, izgatottan figyelték az eseményeket. A végeredmény amellett, hogy szép lett, tökéletesen funkcionál, így talán kevésbé forrósodik fel majd a homok a talpacskáik alatt, ha ideér az igazi nyár!

Szombaton magukra maradt három aprósághoz kértek segítséget. Lili bevállalta a még cumizós cicák gondozását otthonában, akik árván maradtak, miután egy nagy kutya betévedt a család udvarába, és összetűzésbe keveredett az anyacicával. A piciket önkéntesünk, Csaba szállította be a menhelyre, hogy Lili áttudja venni őket, amiért nagyon hálásak vagyunk mindkettejüknek. Körülbelül 3 hetesek lehetnek, de távol állnak az önállóságtól még. Ellenben nagyon kedvesek, bújósak, és tele voltak bolhával is, úgyhogy miután a pocakjukat valamennyire megtöltötték, a fürdetés került sorra.

Mivel Wonka Seylával nagyon jól érezte magát, ellenben nehezen viselte Limbó jelenlétét, és tiszta feszült volt tőle, gondoltuk átköltöztetjük a felkészítő szobába. Ott azonnal feltalálta magát, szinte élvezte, hogy körülötte forog a világ, és mindenki utána érdeklődik. Rövidesen pedig már közösen labdáztak Homérral, egymással szemben fekve lökdösték a labdát a másiknak, olyan profin és szabályosan, mintha hosszú évek rutinja lenne mögöttük.

De hogy Seyli se maradjon egyedül, majd szépen-lassan kiszoktatjuk hozzá Limbót, amint megkapta a második kombinált oltását is.
Letti és Latte nagyon sokat formálódtak már ebben az egy hétben is. Még van, mikor megrettennek egy-egy hirtelen mozdulattól, de már a simogatást dorombolással hálálják meg. Étvágyuk töretlen, ennek köszönhetően szépen formálódnak is.

Barack megint rossz kedvű volt. Enni evett, de elmaradt a közös mosogatás, felmosó vadászat, és inkább csak a pihenésnek áldozta a napot. Tódor sokat pátyolgatta Barackot, aki nem tudta mire vélni a nagy mackó gondviselését. Mi pedig áradoztunk, mennyire csodálatos látvány a nagyfiú gyengéd babusgatása.

Szerdán Homér kapott ismétlő veszettség elleni oltást.

Ha már vörösek, akkor Ingó is becsatlakozott a náthásak közé... Már tényleg úgy érezzük, ennek sosem lesz vége, mert ahogy egy helyen meggyógyulnak, úgy másik helyen felüti a fejét ez a fránya nátha.

Nagy napra virradtunk, mert elérkezett Homér gazdisodásának ideje. Megtörtént a papírozás, elindultak kifelé, mikor is Homér megrettent, és a kissé laza cicahordozó ajtaját kilökte, ő pedig már kocogott is be az erdőbe. Hiába mentek utána, szem elől tévesztették. Homér félős cica, így esély sem volt arra, hogy a kaland utána vágtázta visszatérjen, úgyhogy kikerültek az élőcsapdák két pontra is, az eltűnése nyomvonalán. Majd megkezdődtek az alvásmentes napok...
Közben módosítottuk az élőcsapdákat, frissítettük az ételt, vizet is tettünk ki, és csak bizakodtunk, hogy ha már így is történt, annyira félős marad, hogy nem indul el felfedezni a nagyvilágot, hanem itt van valahol a közelben.

Szatymazon, az esti órákban egyik bolt előtt gubbasztott egy kiscica. Mivel senkinek sem volt ismerős a közelben, ezért éjszakára elszállásolták, majd hétvégén kihozták, mivel négy nagytestű bejárós kutya mellett nem tudták biztonságba elszeparálni hosszú távon. A kandúrka a nemrég beérkezett Lettiékkel egykorúnak tűnt, talán két hónapos sem lehet még. Tőlünk a Cibak nevet kapta.

A vasárnap ugyanúgy zajlott, mint az elmúlt napok, reményekkel teli. A délutáni csapdavizitnél viszont kirobbanó boldogság fogadott minket, ott kuksolt benne Homér, türelmesen a patyolat tisztára nyalt tálka mellett. Csak arra várt, hogy visszavigyük a szobájába, ahol testvére, Herkules azonnal üdvözölte őt. Nem volt megriadva, nem viselte meg a lelkét a kiruccanás. Kicsit szutykos volt, de némi tisztálkodás után, biztonságban, nyugalomban kipihente az elmúlt napok fáradalmait. Ééééés mi is....
Nagy találkozás Homérral!!!