Macskalandok 2025. szept. 22 - okt. 5.

Cibak nem gyógyult a náthából. A szemecskéit is csepegtetni kellett, a kedélyállapota sem volt Cibakos, az étvágyát nem is említve... Voltak napszakok, mikor jobb bőrben volt, akkor mindig elhittük, hogy a végére érünk, aztán következő találkozáskor szomorúan konstatáltuk, hogy nincs javulás. Tetőzte az egyik napról a másikra jelentkező formaváltozás. Nem hittük el, amit látunk, pontosabban nem akartuk elhinni, de a kevesebb evés mellé a pocakja kerekedett. Azonnal telefonáltunk, mert tudtuk, hogy bármennyire is azt hittük, csupáncsak nátha, Cibus kivizsgálása nem tűrt halasztást. Szerdára kaptunk időpontot Dr. Sebő Ottó rendelőjébe. Némi költői túlzással állíthatom, hogy lerágtuk az összes körmünket, még a cicákét is addig, és közben mantráztuk, hogy neeeeeeem, nem jól látjuk, és Cibak egészséges.
Pikk-pakk elérkeztünk a szerdához, de addig már kétség sem fért hozzá, és ezt meg is erősítették, Cibak FIPes lett. A kezdeti kétségbeesést azonnal felülírták a pozitív gondolatok, és cselekedtünk, megkezdtük a kezelését.

Eredetileg Lulu mamának volt időpontja, akit pár nappal korábban már elzártuk a lakrészük kis, leválasztott részébe, hogy a hordozóba be tudjuk rakni időben, ne kelljen kergetőzni naphosszat. Különben is, így jobban tudtunk rá figyelni, hogy hogy eszik-iszik, és a gyógyszerét is be tudtuk adni, mert megint irgalmatlan sok váladék ömlött az orrából. Vincent minden nap, reggeli után bekérte magát hozzá, és a délutáni etetésig bent is maradt Luluval. Ők jó cimborák, a maguk különc módján szeretik is egymást. Szó mi szó, Lulu vizsgálatra ment, hogy kiderüljön, mi okozza ezt a gyakori orrdugulást, majd váladékozást. A labor eredményei meglepően jók, orrában nem tapasztaltak semmi kirívót, szintúgy a szájában sem. Autoimmun betegség, ez már ilyen marad. Van egy féle szuszpenzió, amit kap, azt a későbbiekben is adhatjuk neki, mikor felmerül ez a probléma, de ezzel sajnos együtt kell élnie. Gyanakodtunk már daganatra, polipra, mindenfélére, az az igazság. Ahogy visszatért, még két napig kapta a gyógyszerét, majd szabadlábra engedtük pajtásaihoz. Mondjuk jól érezte magát bent, mert a nyitott ajtónál is betértek Vinivel szunyókálni.

Lehetett még fokozni a kissé labilis hangulatunkat, ugyanis Kubu visszatért köreinkbe. A gyermek allergiás a macskaszőrre, így három gazdis nap után újra babusgathattuk habtestét. Testvére Kendra, valamint Babos nagyon örültek a viszontlátásnak, Kubu mosolya nem volt őszinte, sőt kifejezetten rosszkedvű és zárkózott volt. Biztos hamar visszarázódik, csak tetszett neki, hogy körülötte forgott a világ egy kicsit.

Állatorvosi vizit lévén Fókusz kapott kombinált oltást.

D.C. kitalálta, hogy szemrevételezi a kisszoba adta lehetőségeket. Szétnézett bent, kint, lepacsizott mindenkivel. Poppy kicsit sandán nézett a dolgok elébe, hogy ő most akkor hogy és minek van itt, de igazából ismerik egymást a kerítés túloldaláról. A többiekkel pillanatok alatt beolvadt a társaságba. Délután sem volt hajlandó visszamenni, így ott maradt. Viszont másnap délelőtt a jutifalat osztás nagy dilemmát okozott, és végül csak bekérte magát vissza egy kis repetára.

Cibak pocakja a kezelés hatására nem csökkent, sokkal inkább nőtt napról-napra. Már teljesen tanácstalanok voltunk, és eluralkodott rajtunk a pánik, de megemeltünk az adagját, és ez meghozta a várt sikert. Két nap alatt újra cicaformája lett, és ezzel a lendülettel az étvágya is visszatért a tökéletes mederbe.

Pompa egészségügyi állapota napról-napra romlott. Az étvágya is folyamatosan csökkent, úgyhogy extra figyelmet fordítottunk rá, roboráló ivólevekkel, pasztákkal próbáltuk erősíteni kicsit. Lulu után most Pompát zártuk el, hogy figyeljük mennyit eszik-iszik, ürít. Emellett elkezdtük infúziózni, mert dehidratált lett.

Pár napi szinte csak infúzió és kencék mellett nagyon bíztunk benne, hogy ez egy mély hullám Pompa életében. Leukózisos cicák esetében vannak ilyen mélyrepülések. De mire a hét elejéhez értük, mikorra kapott időpontot kivizsgálásra, nagy laborra, reggelre holtan találtuk. Ez azért elég váratlanul ért minket, meg is pecsételte napjaink hangulatát. Sajnáltuk nagyon, hogy így alakult, hisz nagyon a szívünkhöz nőtt Pompa minden különös kis rigolyájával.

Hétvégén egy fiatal pár látogatott ki hozzánk, elsősorban Morci-Ferkóhoz, de a többieket is körbejártuk, megszeretgették. Az az igazság, hogy eddig nem sok érdeklődés volt rá, sőt.... És most itt vannak ők, fiatalok, kedvesek, és a mi nagy macinkat nézték ki magunknak. Aki nem is annyira barátkozós eleinte, nem is annyira foglalkoztatja őt a jövés-menés, így is belehabarodtak a nagyfiúba. Úgy jellemezték, hogy pont olyan, mint amit elképzeltek, és tökéletesen beleillik a mindennapjaikba. Mondjuk Ferkó nem szívbajos, ő köszöni szépen elvan szépen csendben, nyugalomban, csak kaja legyen, kis simi, esetleg egy kis játék, de azt megoldja akár magában is. Csodás családja lesznek ennek a csodás kandúrnak, aki már hírül sem morci...