Cicás blog

Hunor állandóan ügyben van, ennek következtében lesántult. Lili kétségbeesve telefonált, hogy a lurkó valamit művelt, jobb mellső lábát emeli, de nem terheli. Mivel a rosszaság drámából elég képzett, valamint egy pillanatra sem tud megülni a hátsóján, ezért abban maradtunk, hogy Lili figyeli és ha nem változik, másnap állatorvosnál kezdenek. Természetesen ahogy a mondás is tartja, "rossz pénz nem vész el". Hunorkánk sántításának másnapra hűlt helye volt, beizzította a rakétákat és megy töretlenül!

Egy lakótelep közös udvarába fészkelte magát be még ifjú korában egy cicalány. Kicsit bizalmatlan, de gyorsan oldódik, ezért többen is etetgették, simogatták, végül ott ragadt. Már akkor felíratták várólistára, gazdit is kerestek, nyilván nem jártak sikerrel. Most viszont már egyre több lakó szemét szúrta a jelenléte, látták, hogy vakarózik, ezért mindenfélének titulálták, bolhásnak, rühösnek, elzavarták többször is, de mindig visszahúzta a pocakja, és az ismert közeg. Nem volt maradása, így hosszas "szabad világ" után bekerült a menhelyre.

A hét elején Melinda és Márti önkénteseink sürögtek a cicák háza táján. Letakarították az összes ablakot, amiben sok esetben bársonytalpú segítőik is voltak. Főleg a kicsik élvezték nagyon az ablak suvickolást, és a buborékok is a figyelem középpontjába kerültek náluk. Nagyon szépen köszönjük szorgos kezeik munkáit!

A kicsik a felkészítőszobában valami hihetetlen elevenek. Azt leszámítva, hogy állandóan pörgésben vannak, nem szűnt meg a ragaszkodásuk irányunkban sem. Amint betoppanunk, már csimpaszkodnak fel a nyakukba, és igazából bárhonnan érkezhetnek, a földről, a kaparótorony tetejéről, teljesen mindegy, valahonnan becsapódnak. Alomtakarításkor is a frizuránkat rendezi át valamelyikük, általában Adél a haj és fül felelős. De a többiek is gátlástalanul másznak, ugranak ránk. Ám nem csak ránk, igazából mindenhova, remek légtáncos társulattá alakultak.

A hét elején végre sor került Kleopátra ivartalanítására. Dr. Tímár Endre rendelőjébe utazott a kisasszony, ahol végre elkészült a várva várt FIV/FeLV tesztje is, mert csak ennek függvényében tudta elhagyni a karantént. Szerencsére mindkét eredménye negatív lett. Az ivartalanítás sikeresen megtörtént, valamint megnézte a doktor úr a talpacskáját, amit nem kell műteni, kicsit pufibb, de semmi rendellenest nem tapasztalt.

Potpurri étvágya tökéletes, de nem voltunk biztosak abban, hogy a pocakja is ezért nő-e, valamint a pisije is véres, a kontroll is esedékes volt, így elrobogott újfent Dr. Tímár Endre rendelőjébe. Kiderült, hogy a hólyagja tele volt, valamint a rendszeres étkezés miatt lett kerekded a pocija. A gerince farktövénél gyulladásban van, valamint a véres vizelet miatt is gyulladáscsökkentőt is kell kapnia az egyéb kiegészítők mellé. A lehorzsolt lába szépen gyógyult, Doktor úr meg is dícsérte, minimális reflexek vannak továbbra is, ezért izom és idegtámogató gyógyszert, szirupot is kap.

Barack rettentő eleven, és ez a lehető legjobb, ami történhet egy állkapocs törött kiscicával. Víg kedélyű, szemecskéje is jobb formában van, és az étvágya egyszerűen kifogásolhatatlan! Nem kell összetörni az ételt, mert a nagy falatokat is el tudja rágni ügyesen. Növöget, formálódik, és egyre akaratosabb, nem bírja a bezártságot...

A hét elején a korábbi hét sajnálatos veszteségeit próbáltuk kiheverni. Szerencsére Bütyök Aladár napról napra épült, szépült, és ezt a fejlődés bearanyozta mindennapjainkat. Egyre inkább lett cicaformája, már nem csak egy mini csontváz, hanem combosodott, pocakosodott, ezzel egy időben az ereje, aktivitása és étvágya is növekedett.

Két fiatal férfi látogatott ki a menhelyre barátnőjük kíséretében, kinek cicájára többször is vigyáztak, így kedvet kaptak egy saját cicus örökbefogadásához. Elsősorban fekete cicák szerettek volna, a rossz megítélésük, hátrányos helyzetük miatt. Bogyi volt a kiszemelt, ki testvérével, Bigyóval várt az igazira. Mivel az összes cicát megszerettük volna mutatni, hogy az összes fekete cica esélyt kapjon, így találkoztak Latoyával is, aki szintén felkeltette a srácok figyelmét.

Csendesen és nyugodtan indult a hét, úgy tűnt, semmi sem zökkent ki minket a nyugalom medréből. Meglepő módon mindenki jól volt, kiegyensúlyozott és egészséges, a pöttömök is szépen cseperedtek.
Ádám önkéntesünk jelenlétével emelte a napok fényét, extra foglalkozás és játék jutott így a cicáknak. Már Bigyó üdvrivalgásba tör ki, amint meghallja Ádám hangját, egyszerűen alig győzi kivárni, hogy betérjen szobájukba, és kezdetét vegye a móka s kacagás.

Várólistáról fogadtunk két egy év körüli cicalányt, kiket még pici korukban talált egy állatszerető házaspár betegen. Kigyógyíttatták őket, próbáltak gazdit keresni nekik, de nem jártak sikerrel, a cicák közben meg cseperedtek, így átestek az ivartalanításon is. Egy garázsban tudták őket elszállásolni, több saját cicájuk miatt az otthonukban már nem fértek be. Ahogy kikerültek a hordozóból, már dugták fejüket az enyémhez, végtelenül kedves természetük van. Babóca inkább az ölben pihenős, babusgatós, míg Szofi az örökmozgó, felfedező buzgómócsing, de a simit ő is nagyon szereti.

Ádám önkéntesünk kitartó lelkesedése meghozta gyümölcsét! Már odáig sikerült Vörivel eljutnia, hogy a vörös kandúrka teljes extázisba kerül, és egy-egy simogatást is elvisel tőle. Nagyon egymásra hangolódtak, és számunkra is döbbenetes és csodálatra méltó, hogy Ádám felé milyen bizalommal fordul és nyit. Annyira hálásak vagyunk neki!

A trió, Tesa, Tigris és Gyapjú gyógyszerezése továbbra is folytatódik. Egyre inkább feladja a leckét, mert a kandúrok kezdik megunni a napi kétszeri tortúrát. Tigrisnek minden mindegy, ő nagyon együttműködő, már robog be a kis helyére, mikor látja, hogy készülődés van, de ő megeszi az eledelben is a pár szem gyógyszerét. Gyapjú már ott tart, hogy húzza el a fejét, de még csak-csak benyeli a nagy adag szirupot, míg Tesa már oda sem jön. Szájába direktbe nem lehet adagolni, mert fáj neki, és mintegy kis krokodil, pörög ha megfogjuk, azonban eledelben sem hajlandó megenni.

Latoya reggel csak a kanapén, az egyik kis ágyból pislogott ki ránk. A szeme mandula formát öltött, melegnek is tűnt, és ami ennél sokkal, de sokkal ijesztőbb volt, nem a lábunk alatt forogva várta a reggelit. Falatozni is ímmel-ámmal kezdett el. Lassabb volt, házsártosabb, semmihez sem volt kedve. Egyelőre csak telefonon konzultáltunk állatorvosunkkal, majd elkezdtünk neki fájdalom- és lázcsillapítót adni a kis hőemelkedésére, szemcseppet,immunerősítőt. Majd annak függvényében, hogy reagál rá, beszéljük meg a többit.

Grincs leendő gazdija újfent kilátogatott a menhelyre időt tölteni választott kiskedvencével. Most körbejártuk a cicákat, alaposan átbeszéltünk mindent, és abban maradtunk, hogy a számára nagyon szimpatikus, játékos, ám félős Zümi lenne a legjobb választás Grincsi mellé. Ezen felbuzdulva már másnap fel is költözött Grincs a kisszobába, hogy megkezdjék az ismerkedést Zümivel. Szó mi szó, még mi is megdöbbenve konstatáltuk, milyen hamar egymásra talált a két kis kandúrka.

Bojler megérett arra, hogy beköltözzön a menhelyre. Túl van az ivartalanításon, és a sajnálatos FIV+ a gyorstesztje, ellenben a gyógyulás, javulás útjára lépett. Egyelőre még nagyon, de nagyon meg van ijedve, de tornáztatni, ingerelni, stimulálni a hátsó lábait, átmozgatni, masszírozni lehet. Nem is néz oda, hisz ha nem lát, akkor bizony nem is idegenek fogdossák. Ugye ő nem használta a hátsó lábait, valami megmagyarázhatatlan ok miatt, amire több állatorvos sem tudott pontos diagnózist.

Mindaddig, míg el készül leendő otthonuk, Grincs gazdijelöltje látogatja kiválasztottját. Egyelőre nincs eldöntve ki lesz a cicatársa Grincsnek, ezért mindegyik bársonytalpúhoz nyitottan áll. Szép lassan őket is ismeri névről, és a simi mindannyiuknak jár. A társa attól függ, hogy a ház elkészültével ki lakik a menhelyen, és aktuálisan kivel fog Grincs pajtizni. A kis édespofa mivolta mellett iszonyat energiákat szabadít fel, ha játékról van szó, és van egy bizonyos stílusa, amit nem mindegyik cica visel jól, úgyhogy hozzá hasonló habitusú élettársat kell választani.
 

Benő cica napról-napra jobban van, szinte szemlátomást javul az állapota. Szépen eszik, gyarapszik és víg kedélyű. Elérkezett a kontroll és varratszedés napja. A szteroid kúra végén jár, de úgy tűnik, hatásos, és reméljük a későbbiekben sem tér vissza ez a probléma. A limfómát, mit eshetőség, gyors el is hessegettük, mivel olyan jól reagált a kezelésre vörös kis barátunk, hogy kizárt, hogy ilyen komoly betegség legyen a háttérben. Sőt, ez a rengeteg jövés-menés a rendelőkbe sem hatotta meg a kis lelkivilágát, mert legújabban az új kedvenc menedéke a polcokon lévő hordozók egyike.

Mircike megint belassult. Az ínygyulladása belobbant, ilyenkor gyógyszereket kell szednie, hogy lehúzzuk a gyulladást. Sajnos más megoldás erre nincs, ezzel együtt kell élnie. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy amint érzékeljük a tüneteit, már kezdjük el a kezelését, mert különben nem tud enni, és tépkedi a bundáját. Ilyenkor pár napig pépes eledelt tud csak falatozni, villával törjük össze, és pici vízzel hígítjuk, hogy jobban csússzon.

Reggeli osztáskor is felettébb gyanús volt, hogy Matyó nem olyan nagy elánnal rongyolt oda a tálkákhoz, mint általában mindig. Komótosan, megfontoltan és kissé zsémbesen, mikor a többiek akadályozták útját. Később, mikor már mindenkinek tele volt a pocakja, és ledőltek takaritkozni, pihenni, alaposabban szemrevételeztük a nagyfiút. Egy helyen kinyalogatta/vakarta a lábát, meleg is volt, ráadásul az egyik pupillája kitágult, és nem is reagált a fényre sem. Állatorvosunkkal konzultálva lázcsillapítót kapott első körben.