Ismét tudott az élet tanulságos esettel szolgálni, sajnos. Tekintve azonban, hogy a blogomat kronológiai sorrendben írom, így az esetet akkor kívánom részletezni, amikor mi is szembesültünk az esettel.
Akik követik a tevékenységünket, ők jól tudják, hogy nagyon sok kutyát fogadunk be. A kóbor kutyák mindig előnyt élveznek, és ha engedi a kapacitás, akkor várólistáról, bejelentési sorrendben, gazdától is fogadunk be feleslegessé vált kutyákat. Mi több, a szegedi ebrendészettel is együttműködünk.
Nálunk soha nincs üres hely, igyekszünk mindenkinek a lehetőségeinkhez mérten segíteni.
A segítségnyújtásba kizárólag a menhelyi tevékenységet sorolom, noha ennél a kép sokkal összetettebb: önkénteseink a hét minden napján készenlétben vannak. Ha kutyát jelentenek valahol a városban, akkor az önkéntes csapatunk erőn felül megy, chipet olvas, hazajuttat kutyákat, segít ahol tud. Ezek a dolgok nem szerepelnek a blogomban, hiszen a kutya, ha gazdis, akkor hazakerül- sokszor az önkéntes fuvarozza hazáig. Ha nincs chip, akkor kerül a menhelyre, és innen már követhető a sorsa. Naponta nagyon sok bejelentéssel foglalkozunk, összehozzuk az önkéntest a segítségkérővel,a kutya pedig nagyon sokszor hazajut. Ezek a dolgok nem szerepelnek a blogomban, hiszen a menhelyi kutyák életét nem befolyásolja.
Mégis, nagyon sok időnk ezzel telik el. Telefonálás, egyeztetés, szervezés, megoldás keresése. Nem fér bele a kutyás blogba, hiszen nem a menhelyen történik, csak azokat a dolgozókat érinti, akik telefont kezelnek, és emiatt késve tudnak esetleg más munkát elvégezni, vagy azért nem tudják az Ön hívását fogadni, mert egy másik segítségkérővel vannak éppen vonalban. Ezek a munkánk láthatatlan, de kétség kívül nagyon hasznos részei. A mozgatórugói ennek a tevékenységnek pedig kétség kívül az önkénteseink, akik óriási háttérmunkát végeznek.
Hétfő
Ahogy azt a rövid előszóban megírtam, a bajban lévő kutyáknak igyekszünk mindig erőn felül elsőként segíteni. Herkules számunkra egy ismerős ismeretlen, hiszen a Máltai Szeretetszolgálattal együttműködve segítjük a nehezebben élő állatbarát embereket a kutyatartásban. Évente egyszer mi finanszírozzuk a kutyák veszettség elleni védőoltását, esetleges mikrochipezését.
Herkules gazdája már nem tud tovább gondoskodni róla, így a Máltai Szeretetszolgálattal együttműködve ma a kutya bekerülhetett a menhelyre, hogy nálunk új életet kezdhessen, és gazdit keressünk neki.
Kedd
Rekkenő hőség van a menhelyen, mindenki megszenvedi ezt az időt. Ma ivartalanításra utazott volna 6 menhelyi kutyus, de lemondtuk. Noha az állatorvosi rendelő klimatizált, illetve a menhelyi betegszoba is, valahogy mégis jobbnak láttuk lemondani az időpontot, hiszen a hőmérséklet meghaladja a 38 fokot.
A kutyák egyre nehezebben viselik a melegeket. Mindenki elbújik, keresik a hűvöst, az enyhülést.
Szerda
Reggel idős Rúfuszunkon láttuk, hogy nincs jó formában. Ezen nincs is mit csodálkozni, ugyanis egyrészt idős már, másrészt mindenki nagyon szenved a melegtől. Rúfusz azonban étvágytalan is volt, ami persze szintén betudható a nagy melegnek, de mi úgy döntöttünk, hogy a biztos, ha klimatiált helyre rakjuk, legalábbis a nagy melegek idejére. Nyugtalanító, hogy hasi légzést látunk nála, de ma egyébként is oltásos nap van a menhelyen, a kijárós állatorvosunk is rá fog nézni, de ez a műszeres vizsgálatot természetesen nem helyettesíti. Éppen ezért már reggel egyeztettünk egy átfogóbb vizsgálatot aszámára holnap délelőttre egy jól felszerelt rendelőbe.
Menhelyünk állatorvosa, dr Farkas Attila ma egy veszettség elleni oltást, 11 kombinált oltást, 7 mikrochipet, valamint 3 kennelköhögés elleni vakcinát osztott ki.
Csütörtök
Rúfusszal ma reggel dr. Sebő Ottó rendelőjébe vettük az irányt. Ők is megerősítették a hasi légzést. Alaposan megvizsgálták, és noha a rosszullét összefügg a hőséggel, azért a vérvétel, ultrahang és röntgen sajnos sokkal borúsabb képet festett, mint amire számítottunk. Rúfusz szíve ugyan tökéletes, de nagyon erős vérszegénységet mutatott nála a vérvétel, ami miatt légszomj alakult ki nála. Ezt ugyan egy donorkutyával átmenetileg orvosolhatjuk, de sajnos ez a gyógyuláshoz nem segíti hozzá, mindössze a szenvedéseit hosszabbítottuk volna meg. A röntgen a tüdőről elég rossz képet mutatott, a hörgők egy része már nem dolgozik megfelelően, de ennél sokkal aggasztóbb, amit az ultrahangon láttak: a máján kóros elváltozás látható, ami valamiféle daganatos elváltozásra utal, Ez csak műtéttel, feltárással, eltávolítással és szövettannal mondható meg mi is pontosan. A kora és egészségi állapota miatt a műtétet nem vállalták, Rúfusz számára egyetlen segítség, ha nem hagyjuk, hogy szenvedjen, így az orvossal egyetértésben elengedtük őt.
Tudjuk, vannak mások, akik a végsőkig ragaszkodnak az élethez, de mi nem érezzük etikusnak a szenvedését meghosszabbítani. Erről lehet ideológiai vitákat nyitni, hogy meddig lehet, vagy meddig etikus elmenni. A gyógyíthatatlan, fájdalommal vagy szenvedéssel járó, kétségkívül halálos kimenetelű időskori elváltozások, és betegségek, amelyek a kutya életminőségét nem hogy rontják, hanem egyenesen rosszá teszik, ezzel kínlódást okozva, mi nem tudjuk végigasszisztálni. Nem azért mert kényelmesek vagyunk, hanem egyszerűen etikai okokból.
Rúfusz tehát ma végleg megpihent!
Több, mint 4 évet töltött nálunk, miután gazdája elhunyt, és nem volt, aki gondoskodjon róla. Az akkor szívférges, beteges Rúfusz nálunk kivirult: egy erős, igen akaratos, egészséges kutyus lett belőle, akinek az lett a veszte, hogy sok hozzá hasonló kutyát gondozunk: egyszerűen eltűnt a tömegben. Az idő pedig telt, ő pedig egyre öregebb, elfogadóbb lett. Oly annyira, hogy az utóbbi időben már a nagyudvaron élt békésen a többi nagyobb testű kutyussal. Noha látása és hallása már rég nem volt igazi, azért a sétákat az utolsó pillanatig élvezte. Még most is boldog volt tőle, amikor utolsó útjára indult megtört öreg teste. Pihenj békésen öregfiú!
Péntek
Ma dr. Farkas Attila rendelőjébe kellett vinnünk Nérót, akinek megharapták a lábát , és a sebe csúnya volt, emiatt össze kellett varrni. Igen, sajnos néha nálunk is előfordulnak ilyen dolgok, hiszen a kutyák együtt élnek, nem külön-külön elszeparálva egymástól. Így aztán az is előfordul, hogy összekülönböznek, és odaharapnak egymásnak. Ezek általában nem szoktak komolyabb sebek lenni, de bizony olyan is előfordulhat, bár nem szeretném elkiabálni- de ritkán- hogy bizony mélyebb, vagy ellátást igénylő sebek lesznek. Néró így most kivonta magát a forgalomból, a betegszobában pihen, úgyhogy gyógyulásig teljesen mellőznie kell kedvenc elfoglaltságait, a homokban fürdőzést és a lubickolást is.
Szombat és Vasárnap
A rekkenő hőség miatt a séta most ismét elmaradt a menhelyen.
Myu kutyánknak óriási szerencséje volt, hogy az oltási program kellős közepén már megtalálta magának a tökéletes családot, akik minden héten többször kijártak hozzá. Most, hogy befejeződött az oltási program, Myu már csomagolhatott is, ma új otthonába költözött.
Nem várt beköltöző kutyánk is volt ma, Mazsi személyében, akit nevezhetünk Morci-Mazsinak is, ugyanis egyelőre nem túl boldog a környezetváltozástól.
Mit mondhatnék, mi sem úsztunk a boldogságtól, hogy a várólistáról behívás nélkül egyszer csak ott álltak a kutyával, akit per pillanat azt sem tudtunk, hogy hová fogunk tenni.
Mazsinak egyébként elég szövevényes a története. Egy idős hölgy a gazdája, akitől azért hozta el a család, mert a gazdi nem nagyon tudott bánni az aktív, akaratos kutyával, féltették, hogy fel fogja őt borítani. Így aztán nem is gondolták át, hanem egyszerűen elvitték magukhoz. Csakhogy egy kutya gondoskodást kér, főleg hogy neki is új volt a helyzet, a család pedig nyaralni készült, Mazsit meg nemigen volt hová tenni. A mamát felborítja, akik magukhoz vették, elmennek nyaralni, a kutyát meg nincs aki ellássa.Mivel egyébként meg várólistán volt, így gondoltak egy nagyot, és ezen a napos vasárnap délután meg is érkeztek, mi pedig a döbbenettől csak pislogni tudtunk.
Elmondták azt is, hogy rendszeresen támogatják az alapítványt, ami így is van, de ha mindenki ezt tenné, aki támogat minket akármilyen módon, akkor nem is a kutyákon kellene segítenünk, hanem az embereken. Márpedig mi menhely vagyunk, nekünk a feladatunk az, hogy a bajban lévő kutyákat segítsük.
Németjuhászt vártunk a várólistáról, akinek a behozatala már háromszor el lett halasztva, mert mindig volt sürgősebb kutya. Ők is várnak, ahogy mások is.
A leadók hajthatatlanok voltak, már az altatás is szóba került. Nagyon nem szeretjük az ilyeneket, hiszen akár ez annak a németjuhásznak is lehet a sorsa, akinek már többször elhalasztottuk a befogadását, mert mindig volt sürgősebb kutya.
Mindig mindenkinek a saját baja a legnagyobb, a saját dolga a legsürgősebb. Mi azonban nem vagyunk arra felkészülve, és sohasem leszünk, hogy kontroll nélkül ömlesszék be hozzánk a feleslegessé vált kutyákat.
Most Mazsi megmenekült, de talán a németjuhász nem, akinek ismét szólni kell, hogy jövő hét elején ne tervezzen a hellyel, mert ismét betelt.
Köszönjük a 179 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások