A heti bevezetőmben ismét a telefonhívások lesznek a fókuszban, de ezúttal a 2019-es év segítségkérő hívásaiból emelek ki néhányat, Az emberek nehezen változnak, és ha változnak is, az nem egyik pillanatról a másikra következik be. Valahol azt gondoltam (nem pontosan értem, hogy miért), hogy az emberek nem január 2-án fordulnak a menhelyhez a problémáikkal, de tévedtem. Itt van például egy kölyök este, akit karácsony előtt vitt haza valaki az utcáról, mert megsajnálta. Nekem a telefonbeszélgetésben inkább egy balul elsülő ajándéknak tűnt a kölyök, de tételezzük fel, hogy valóban egy utcán talált kutyáról van szó, akit hazavittek. Mivel karácsony körül jártunk, szeretet ünnepe, meg egyebek, mindenki otthon, hát így be sem jelentették a kutyát, de most hirtelen hopp! A kutyának gyorsan mennie kell, mert holnap már mindenki megy dolgozni, a kutya üvölteni fog, a szomszédok nem fogják tolerálni, így minél hamarabb mennie kell...
Szinte az esettel egy időben jön a következő segélykérés, ahol egy vérengző tacsi tizedelte a baromfiállományt, így azonnal útilaput akartak a talpára kötni. A kutya saját, aztán a sajátból hirtelen mentett kutya lett, akit jószívűen befogadtak, enni adtak neki, a kis korcs meg így hálálta meg. Különben szép, de még ma szabadulni akarnak tőle. Egyébként is kényszerből fogadták be, ők egyáltalán nem is akarták, dehogy! Csak már akkor féltették tőle a tyúkokat, így inkább befogadták, minthogy leölje a tyúkokat, de a hálátlan dög persze megtette. Egyébként szép, de egy mihaszna...
Hogy van-e chipje, oltása?! Honnan kellene azt tudnia, csak befogadták! Miért is kellett volna orvoshoz vinniük? Egyébként sem régóta van ott (hallottam én már olyat is, hogy évekig nem volt ideje elvinni a kutyát, nem tudom, miért csodálkozom). Szóval nincs sem oltás, sem chip, vagy mit tudja ő. De amúgy a kutya szép, naaagyon szép!
Szerintem onnantól, hogy eldöntöm, hogy a kutya maradhat, vállaltam érte a felelősséget, ezzel együtt pedig az oltást és chippelést. Ezzel a telefonáló persze nem értett egyet, bár ami azt illeti semmi másban nem sikerült egyetértenünk. Egyébként is, a kutya kényszerítette arra, hogy befogadja.
Úgyhogy azt kell mondanom, hogy január másodikától minden folyik a megszokott mederben. Az emberek megunják őket, meggondolják magukat, költöznek, jönnek-mennek, miközben az állataik csak sodródnak az árral. Talán vannak még olyan családok, akiknek még fel sem tűnt, hogy elveszett otthonról szilveszterkor a kutyájuk. De vannak olyanok is, akiknél már a "régi" kutya helyét egy újabb vette át, aki valaki másnak a "régi" kutyája volt, aki ugyanúgy megszökött ijedtében, tehát csak gazdát cseréltek. Sorstalan állatok, akik csöbörből vödörbe kerültek, pedig nem tehetnek semmiről. Sokak pedig a rémülettől világgá szaladtak, s talán már nem is élnek. Akik szerencsések most új életet kezdhetnek, ha a sors egy szerető családhoz sodorja őket. És vannak azok az állatok, akiknek a sorsa csak most dől el. Hogy milyen kilátásaik vannak a feleslegessé vált állatoknak? Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy semmivel nem jobb, mint tavaly.
Hétfő
Szilveszter napja ide vagy oda, bizony a menhelyre folyamatosan érkeztek a látogatók, és sok-sok adomány is gyűlt, amit ezúton is köszönünk mindenkinek!
A hétvégén gyengélkedő Said szerencsére már picit jobban van, viszont az előkészítő lakói a héten igazi mélyrepülésbe kezdtek, ami nem véletlen, hiszen itt vannak a legbetegebb, legelesettebb kutyák. Said betegeskedését Bobi gyengélkedése követte. Egyik pillanatról a másikra étvágytalanná, elesetté vált. Nála azért is szembetűnő, hogy nincs jól, mert egyébként egész nap jár a szája, ha ki akar menni,azért, ha be akar jönni azért, ha a helyére feküdtek azért, ha valaki az útban van neki azért. Ma viszont szokatlanul csendes volt. Természetesen igazi ínyenc falatokkal igyekeztünk a kedvében járni, de semmit sem fogadott el.
Kedd
Szerencsére a tűzijátékkal és petárdázással járó hangzavart a menhelyi kutyák látszólag jól tűrték. Senki sem sérült meg, szökött el, ment világgá, vagy bármi egyéb hátborzongató dolog, pedig a menhelyen is van néhány igencsak ijedős kutya. A telefon is szinte végig csendben volt, csak egyetlen idős hölgy érkezett ma a menhelyre, aki a szilveszterkor eltűnt kutyáját kereste.
Szerda
Ma ismét megélénkült a menhelyi élet, rengetegen érkeztek hozzánk látogatóba. Bobi is valamivel jobban van és egy kicsit az étvágya is jobb lett, viszont ezen a héten nagyon rájár a rúd az előkészítő lakóira. Bobi után most Vahúr folytatja a betegeskedést. Alig evett ma valamit, ami ha valakitől, hát tőle nagyon szokatlan. Többször is hányt ma, és nagyon sokat feküdt. Sikerült is lencsevégre kapni, amint Saiddal a kályha mellett elnyúltak.
Csütörtök
Az előkészítőben betegeskedő kutyák közül Vahúr gyengélkedése szerencsére tiszavirág életű volt, úgy látszik egy éjszaka alatt kipihente a rossz étvágyát, és ma már a szokásos vehemenciával akarta kifalni a többieket az ebédkor. A hányás és rossz közérzet is tovaszállt az éjszaka alatt, és Bobi is napról napra jobban van, úgyhogy kicsit megnyugodhatunk.
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila a jövő héten külföldre utazó idős Médinktől vett vért, hogy a kért teszteket elvégezhessük. Sajnos nem csak szívféregre, hanem anaplazmózisra is pozitív lett. Ennek ellenére a daganat eltávolításon túlesett, idős, pozitív teszteket produkáló Médi utazhat, gazdája vállalja a további kezelést, gondoskodást.
A betegek vizsgálata mellett persze a szokásos vakcinázás sem maradhatott el: 9 veszettségi-kombinált, 16 kombinált, 2 veszettségi és 3 mikrochip is "gazdára" talált ma.
Péntek
Az előkészítő udvarban betegeskedők után ma az öregek udvara következett: Latyak egész nap köhögött, úgyhogy a szokásos szívgyógyszerei mellett köhögéscsillapító port is kellett neki adni. Lehetséges, hogy a hideg és a magas páratartalom okozza, akkor pár nap után rendben lesz. Ha nem, akkor újra konzultálnunk kell az állatorvosunkkal.
És ez a hét nem volna az igazi, ha az előkészítőben nem dől még ki valaki: A hét utolsó betegeskedője Fürge, aki hajlamos a székrekedésre, és olyankor jajjj de nagyon beteg tud lenni! Szegénynek ráadásul annyira megszorult, hogy beöntést is kellett adni, illetve hashajtót, úgyhogy amellett, hogy rosszul volt még fel is idegesítettük. Fürgét felidegesíteni persze nem szerencsés, de mit lehet tenni, ha beteg, hát kezelni kell.
Szombat és vasárnap
A hétvégén leeső nem csekély hómennyiség sem szegte kedvét önkénteseinknek, akik ezúttal tizenketten 104 kutya napját varázsolták szebbé.
A hóesés ellenére rengeteg látogató érkezett ma hozzánk, és kivétel nélkül mindenki hozott adományt, aminek köszönhetően szép mennyiségű eledel gyűlt össze, amiért végtelenül hálásak vagyunk! Köszönjük szépen mindenkinek, hogy gondoltak védenceinkre!
A hétvége sem telhetett azonban teljes nyugalomban. A néhány hetes pöttöm, anyakutya nélkül érkező védenceink szépen cseperednek, vidámak, jó kedvűek, azonban jelenleg még igencsak védtelenek a fertőzésekkel szemben, ugyanis egyetlen oltásuk van csak egyelőre. Annak ellenére, hogy mindenki úgy tűnik jól van, picit izgulunk értük, egy enyhébb hasmenés ugyanis náluk is jelentkezett, így most variáltunk az étrendjükön. Reméljük, hogy ez hamarosan jótékonyan fogja befolyásolni az emésztésüket.
Köszönjük a 145 mentett kutya nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások