Kürü a múlt heti gyengélkedése miatt kontroll vizsgálatra tért vissza a Vezér Állatorvosi rendelőbe. Valami elváltozás van a torkában, valamint az ínye is borzasztó állapotban van, szűnni nem akaró gyulladásban van, ami miatt további gyógyszereket kell kapnia.
Ahogy az lenni szokott, ha egy valaki náthás lesz, az végigsöpör a cicák nagy részén... Most a FIV-es részen Jumbóék után Öcsi keveredett bele. Egész könnyen vette az akadályt, még idejében elcsíptük ahhoz, hogy pár nap alatt kilábaljon belőle. Mivel étvágya kifogásolhatatlan volt, nátha ide vagy oda, emiatt a gyógyszereit és az erősítőit pofon egyszerűen be tudtuk juttatni a szervezetébe.
Fiatal kollégánk, Csabi beavatására került sor, aki néha beugrós lesz a cicáknál is. Mivel ő alapból is többször betért ismerkedni velük, mikor volt egy kis ideje, már ismerősként fogadták a cicák. Gördülékenyen zajlott az első napja velük, a bársonytalpú kispajtások abszolút partnerként tekintettek rá.
Szerdán Limbó kapott ismétlő veszettség elleni oltást. Ő amellett, hogy nagyon ügyes és bátor nagyfiú, de az ilyen jellegű nem várt fordulatot hamar levezeti egy kis "házimunkával".
Pilár pedig... Hetek óta készültünk erre a napra, hisz tudtuk, hogy a nedves FIP-ből, FeLVesként, úgy, hogy hagyja magát kezelni, nincs visszaút.... Minden nap azt figyeltük, hogy hogy érzi magát, milyen a hangulata és az étvágya. Azt nem szerettük volna kivárni semmi esetre sem, hogy szenvedjen. A hét elején már láttuk, hogy lankad az érdeklődése, már a nap nagy részében csak fekszik, ételéből csipeget. Próbáltuk magunkat felkészíteni, de mégis nagyon nehéz volt meghozni a döntést, hogy elengedjük őt. Már olyan passzív volt, hogy hagyta, állatorvosunk megvizsgálja, ráhallgasson és alátámassza, eljött a búcsú ideje... Rettenetesen megviselt minket még így is, hogy készültünk rá, de erre nem lehet... Csak abban tudunk bízni, hogy amíg gondoskodtunk róla, addig boldog cica volt velünk és most újra úgy imádott anyjával, Pompával lehet...
Egy közeli tanyáról bekerült ez a nagy tepsifejű kandúr, kit Hablatynak neveztünk el. Be nem áll a szája... A hangskála minden szintjén képes megszólalni, folyamatosan, szünet nélkül, mintha mesét mondana.. Habli még ifjú korában, tavaly keveredett oda, mert szimpatikusnak találta az ott élő öt cicát. Tanyát vert, ott maradt. Az idősek akkor jelezték jöttét, de csak most tudtuk fogadni őt. Hihetetlenül emberközpontú, koreográfiákat ad elő, hogy figyeljünk rá, és úgy öklel fel minket nagy fejével bújcsizás címszóval, hogy az egyensúlyérzékünket is megedzi alaposan. A fotók bekerülésekkor készültek, akkor még vagy 5 percig csak felmérte a terepet, mielőtt újra önmaga lett, és elárasztott minket a mondanivalójával és szeretetével.
Közben kollégánk jelezte, hogy a gazdasági udvarban, ahol két nagytestű kutyánk lakik, a konténerek alatt egy pici cicára figyeltek fel. A pici cica nem volt egyedül, anyjával kerestek menedéket. Azonnal elzártuk a kutyikat, és rohantunk befogni a családot, hisz ott nagyon nincsenek jó helyen, biztonságban. Nagy szerencséjük volt, hogy a kutyák épp sziesztáztak, mert ki tudja mi lett volna ha... De az őrangyalaik vigyáztak rájuk. Hordozóval és illatos falatokkal robogtunk. A pici sokkal érdeklődőbb volt, még nem tudta mi a félelem, anyja hiába próbálta visszatartani őt. Kis falatka a hordozóba, pár perces játék egy fűszállal, ami mindennél sokkal izgalmasabb volt. Nyilván még soha nem evett szilárd ételt, (szopizik még) de a játék ebben a korban mindent vitt! Őt a hordozóba csalogatva hamar sikerült biztonságba helyezni. Anyja sokkal megfontoltabb volt, bizalmatlan, de nagyon éhes... Kijött, elvette a falatot, és már rohant is vissza. Felállítottuk a csapdát, és amíg Karátot visszatettük kölykeihez, hogy valahova el tudjuk őket szállásolni, és előkészítettük a helyüket, addig a cicamama már bent is volt a csapdában. Nagy ijedtségében gyors megette a kaját is. Pár perc és már újra együtt volt a kis család. Több kölyköt nem láttunk még később sem. A pici cica hat hetes, lányka és most találkozhatott először emberrel.Ő Zsülike. Anyja fiatal, egy év körüli lehet, és hangos morajlással próbál minket távol tartani. Tiszteletben tartjuk a határait, hisz csak egy féltő anyaállatról van szó. Őt Zsuzsinak neveztük el.
Karát és kölykei viszont felhőtlen boldogságos dorombolással lengték be a karantént, hisz a külön töltött napokat be kellett pótolni. Kerény azonnal nekiállt szopizni, emiatt is volt fontos, hogy az ivartalanítás miatt a sebe szépen begyógyuljon, hisz várható volt, hogy Keri visszatér a szenvedélyéhez. De nagyon aranyosak voltak, Karát csodás anyacica, a kölykök jó neveltek, és olyan szeretet övezi őket, mint egy pajzs, amin semmi baj vagy rossz nem tud áttörni, ha együtt vannak.
Viszont a kölykök nőnek, mint a gomba, ezért egyre szűkösebb a lakrészük. Mivel Trükkös dupla ketrecben lakik, ezért őt kellett költöztetni a felkészítő szobába. Kicsit tartottunk tőle, de reménykedünk benne, hogy a többiek társaságában oldódni fog. Elsőre nem tűnt rémültnek, hamar kidugta buksiját a hordozóból, és elindult felfedező útjára. Nina érdeklődését felkeltette, de ahogy találkoztak, nem volt belőle feszkó, így mi is megnyugodtunk. Egyelőre a kanapé mögött talált magának menedéket, de általában ez mindegyiküknél így van, az a kiindulási pont.
A pár napja bekerült Zsuzsi és kölyke oldódni látszik. Már megnyugodtak, elhitték, hogy jó szándékkal közeledünk, és mindig biztosított a élelmük. Zsülike nagyon kíváncsi volt ránk, de anyja nem nagyon hagyta őt kibontakozni. Minden simogatáskor árgus szemekkel figyelt minket, és inkább rászólt kölykére, aki azonnal odarohant hozzá. Majd megtört a jég, és Zsuzsi is egyik reggel arra ébredt, bizalmat szavaz nekünk. Reggelinél ahelyett, hogy neki állt volna habzsolni, odadugta fejét a kezünkhöz. Ekkor óvatosan megsimogattuk, amitől megriadt, de látva, hogy nem történik baj, visszatért, és átadta magát a buksi siminek. Megható pillanat volt. Mindemellett Zsülike már dorombol, őt már a felemelésre edzük, több kevesebb sikerrel.
Trükkös fiú is oldódik a cicatársak között. Kint eszik velük, már kevésbé csapkod, ha nyújtjuk neki a kajástálat, gondolom látja, hogy senki sem harcol az eledellel, hanem csak elfogadja. Reméljük ő is rájön, hogy támadás nélkül hamarabb ehet. De azt viszont jó látni, hogy több helyen is felbukkan, ha benyitunk, ablakban nézelődik, kanapén pihen, de a biztonság számára még mindig a hordozó, a szundiidejét ott tölti.
Mivel Lulu mama egyedül maradt, ezért elkezdtük kiszoktatni Sheát a konyhába. Még nincsenek összeengedve, ám azt vettük észre, hogy nagyon érdeklődnek egymás iránt. Mindig a rácshoz dugják a buksijukat, Lulitól ilyen korábban soha nem tapasztaltunk, és Shea sem volt az a minta társasági lény, sem a saját kölykével, sem Öcsivel.
A Lochner Kft. önzetlen segítsége hatalmas megnyugvást hozott a menhely életében, hisz minden helyiségben, mind a kutyáknál, mind a cicáknál és a dolgozói részlegen is tűzvédelmi berendezéseket szereltek fel, amiért elmondhatatlanul hálásak vagyunk!
Azt hittük, hogy Öcsi gyógyulásával véget ér a nátha hullám a FIVes lakrészen, de természetesen ez nem így történt. Botika fogadott minket egy szemmel, mert a másik csupa könny, és alig nyílt ki, valamint némi tüsszögéssel, passzivitással... Nemrég volt túl ezen a kálvárián és még szerencse, hogy nem pakoltuk messzire a gyógyító pakkot, azonnal kezdtük a protokollt. Boti számára a szemcsepp a világ leggonoszabb találmánya, és habteste minden izomzatával lázad ellene, úgyhogy felér egy edzéssel ez a művelet, napjában többször.... De Botika gyógyulását Simi és a macskamentás kisegér támogatja, ilyen kiegészítő "csomaggal" nincs is más lehetősége, mint mihamarabb túl lenni a náthán, végleg!
41 cicánkkal köszönjük, hogy időt szántak ránk!☺️
Reni
