Maroknyi csapatunk néha embert próbáló módon áll helyt nap mint nap, hogy senki ne szenvedjen szükséget. A kis létszám miatt két kutyás gondozó, és egy cicás gondozó vág neki egy-egy napnak, a 200 állat ellátásának, így a másik két kutyás gondozó, és a másik cicás pihenhet.
Nincs ez máshogy akkor sem, amikor orvoshoz kell menni, éppen ezért időpontot inkább délutánra kérünk, hogy a takarítással végezhessünk. Ilyenkor a menhelyen maradt kutyás gondozó egymagában viszi a délutánt, egyedül kell helytállnia. Felvenni a telefont, elmosogatni, gyógyszerezni, kutyákat futtatni, a hulladékot kidobni, üstöt elmosni, megtölteni, elpakolni, és ha valaki kutyát szeretne nézni, akkor ott segíteni.
Pénteken is egy ilyen nap lett volna, de az élet közbeszólt: délelőtt kaptam egy telefont, egy kutya fekszik Dorozsmán vérző orral, fejjel. Menni kellett. Amikor visszaért a menhelyre a munkatársam, akkor már tudtuk, hogy azonnali ellátásra van szüksége, a délutáni ivartalanításos körbe hiába férhet be, talán már meg sem éri. Telefon, azonnali segítségkérés, rohanás az orvoshoz, közben a gazdit értesítettük.
Így történt, hogy az összes kutya ellátása, takarítással, mindennel egy ember nyakába szakadt, hiszen délután ugyanúgy mennünk kell.
A kutya szerencsésen túlélte a balesetet, sokktalanították, majd hazakerült a segítségünkkel.
Attila már pakolta is az ivartalanításra váró kutyákat a délutáni körre, miközben elnézést kért, hogy magamra hagyott, miközben ő sem tehetett róla. Icu eközben a macskák ellátása mellett nekem segített, vagy éppen látogatókkal foglalkozott, akik egymásnak adták a kilincset.
A nap végére 39 hívást bonyolított a menhelyi telefon, és voltak olyanok, akik igen türelmetlenek voltak, vagy nem tolerálták, hogy a beszélgetést csaholás szakította meg.
Nagyon sokan azt gondolják, hogy a telefon másik végén egy nyolc órában dolgozó, kényelmes székben ülő, telefonos kisasszony fogadja a hívásokat a fűtött szobában. Náluk azonban nincs ilyen. A vonal másik végén munkatársaim és én fogadjuk a hívásokat, miközben ellátjuk a menhelyi állatokat, takarítunk, etetünk, ápolunk, vagy épp valakinek az életét mentjük. A vonal másik végén nem látszik, de gyakran nagyon beteg kutyát ápolunk, aki csendben, méltósággal, némán tűri, hogy valaki az ő idejét vegye el azzal, hogy a gondozót hibáztatja hosszan a kialakult helyzetéért.
Olyan is előfordul, hogy nem tudjuk rögtön felvenni a telefont, de nem azért mert éppen pihenünk, vagy kávézunk. Egyszerűen vannak élethelyzetek amikor lehetetlen. Ilyenkor hiába hívnak percenként, nem tudjuk felvenni, de amikor lehet visszahívjuk az érdeklődőt. Ilyenkor azonban jól esik, ha a "na végre, hogy visszahívott, mi tartott ennyi ideig?!" helyett a "köszönöm, hogy visszahívott" mondat hangzik el.
Hétfő
Bonbon második műtétjére készülődött dr. Sebő Ottóhoz. Az operáció igen hosszan tartott, mert erős ütés érte, de jól sikerült. Sajnos a baleset következtében nagy valószínűséggel megsérült egy ideg, ami miatt Bonbon járása sohasem lesz a régi, de ettől még teljes, normális életet fog élni. Jelenleg a fűtött szobában lábadozik, továbbra is teljes nyugalomra, kevés mozgásra van szüksége. Persze ő már egyre inkább szaladgálna, és ugrálna, de erre egyelőre még várnia kell.
Kedd
Egyre hűvösebb reggelekre ébredünk, ráadásul már napközben sem sikerült legalább néhány óra napsütést elcsípni. Reggel a hideggel, napközben az esővel harcolunk, szinte az egész menhely úszik a csapadék miatt. A múlt hétvégi eső nyoma még nem múlt el, hiszen minden éjszaka megfagy, napközben meg még esik rá, így szinte lehetetlen a takarítás. A kölykös kennel ajtaja minden éjszaka csukva van, hogy melegben aludhassanak, de napközben igénylik, hogy kint játszassanak. Az ajtónyitás utáni első dolgunk kiseperni a vizet az udvarról, hogy szaladgálni tudjanak. Az udvar homokkal fedett, nem beton, de ilyen időben képtelen ennyi csapadékot elszívni a föld.
Szerda
Menhelyünk egyik nagy öregje, az örökké morgó, zsörtölődő Fürge nem érzi jól magát. Hiába a fűtött hely, az egész napos kályha előtti szunyókálás, az ízületeit nagyon megviseli a hideg. Ma sokszor fájlalta a lábát, így a kelleténél még ingerültebb volt. Ő az a kutya, akinek ha rossz napja van, akkor tesz róla, hogy mindenki másnak az legyen! Reggel kezdésképpen a mindig vidáman érkező karbantartónkat akarta egészben lenyelni.
Fürgét a társai ma egész nap kerülték, ő pedig zsörtölődhetett magában, ami persze szintén nem jó, így nagyon bepöccent a világra. A többiek persze jól tudják, hogy kár összekötni vele a bajuszt, de Fürge amiatt is szenvedett, hogy senkin nem vezetheti le a feszültségét, így a szoba közepén, ülve aludt, úgy várta, hogy valami történjen, amin felháborodhat.
Csütörtök
A szokásos heti vakcinázásra készülődtünk, ami ezúttal nem tartott túl sokáig. Dr. Farkas Attila 7 veszettség elleni, és 3 kombinált oltást osztott szét a soron következő kutyáknak.
Továbbá beszámolhatok Fürge csodálatos gyógyulásáról, aki hőn szeretett állatorvosát meglátva kitért a hitéből. Ezt a csöpp kutyát ketten kellett lefogni, hogy ne fogyassza el étkezési célból az orvost. Egyébként valószínűleg egy picit becsípődhetett a lába a mi kis morcinknak, emiatt a nagy hiszti.
A felújítási munkálatok az időjárástól függetlenül zajlanak, szépen haladunk egy szebb, korszerűbb kennelsor felé. Ami azt illeti, az összetákolt udvarokban élő kutyák remekül érzik magukat, nem türelmetlenkednek, hogy mikor lehet már visszaköltözniük. Nagyon könnyen beilleszkedtek, és megszokták az új helyet.
Egy látogató meg is jegyezte, hogy nem érti, hogy merünk talicskával egyedül közlekedni az udvarokban, hogy nem szaladnak szét ajtónyitásra a kutyák. Ezen még valahogy sohasem gondolkodtunk. Hiába a sok szökés miatt leadott kutya, ezt az íratlan szabályt minden régi menhelyi lakó tartja, és ettől csodálatosan könnyű együtt élnünk.
Péntek
Nehéz, megpróbáltatásokkal teli napon vagyunk túl. Egy balesetes kutyát mentettünk és hazajuttattunk, ugyanakkor be is fogadtuk új kutyákat. Sándorfalváról három kölyök érkezett hozzánk: Fanta, Fatima és Fondü.
A legjobbkor érkezett hozzánk a szomszédból Marcika, aki meglépett gazdájától, így most a menhely vendégszeretetét élvezi.
Délután ismét dr. Sebő Ottóhoz igyekeztünk, immár menhelyi kutyákkal. Pollit szívultrahangra küldtük, hogy megbizonyosodjunk a gyorsteszt eredményéről, miszerint szívférges. A szívultrahang ezt nem támasztotta alá.
Bogár, Lotti, Haver és Gomora szintén ivartalanításra utazott. Gomora emellett speciális fürdetőt is kapott, mivel makacs gombásodása nem enyhül.
Szombat és Vasárnap
A hétvége ismét a kutyasétáltatásé volt. Lelkes önkénteseink ezúttal is érkeztek a menhelyi kutyák nagy örömére.
Ma jól befűtöttünk a betegszobába, így Gomorát lefürdettük. A hétvégén egészen biztosan fűtött helyen marad, hogy nehogy megfázzon.
Pami és Tina az oltási program végeztével gazdihoz kerülhettek. Nem egy családhoz, de mindketten Budapestre költözhettek.
A létszámstop ellenére újabb két kutya kerülhetett menhelyre hála az örökbefogadásoknak. Pegi egy kölyök, ő eddig ideiglenes befogadónknál várakozott, hogy menhelyre kerülhessen, az oltási programja már meg is kezdődött, amíg arra várt, hogy helye legyen nálunk.
Vindut Zsombón találták, hónapokkal ezelőtt, és eddig megtalálói lelkiismeretesen gondoskodtak róla. Keresték gazdáját is, de nem jelentkezett érte, chipje nincsen.
Sajnos ezidáig szökevény Marcikának is bizonytalan a sorsa, ugyanis gazdája eddig nem jelentkezett érte, mi pedig nem tudjuk elérni.
Köszönjük a 150 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak. Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások