Kutyamesék 2025. dec. 22-28.

A múltkori blogomban már megírtam a szilveszteri tűzijátékkal kapcsolatos hozzáállásomat.
Véleményem szerint néhány órára valóban lehetne vigyázni a kutyára úgy, hogy ne szökjön meg. Én sokkal inkább a vadon élő állatok reakcióit tartottam hangsúlyosnak, hiszen őket nem lehet erre felkészíteni, illetve menedéket biztosítani a számukra. Természetesen őket semmilyen módon nem lehet ehhez hozzászoktatni.

Sajnos azonban ez az idei ünneplés mintha egy kicsit hosszabbra nyúlt volna, mint eddig bármikor. Néhány órára valóban fel lehet készíteni a kutyát arra, hogy viszonylag biztonságosan átvészelje a tűzijátékot. Azonban teljesen váratlanul, napokkal a kijelölt időpont előtti óriási parádéra egyszerűen nem lehet felkészülni. Már Karácsony előtt elkezdődött a petárdázás, tűzijátékozás, ennek megfelelően a menhelyre is özönlöttek a talált kutyák.

Hogy várható el a kutyatartók részéről bármilyen együttműködés, ha a másik oldal sem képes legalább egy minimális toleranciát mutatni?
Az ünnepek alatt mi is nagyokat sétáltunk, és természetesen nem mi voltunk az egyedüliek, nagyon sok mindenki használta ki ezt az időt arra, hogy nagyobb sétákat, túrákat iktasson be a kedvencével.
Séta közben mindenhonnan a tűzijátékok, petárdák zaja áramlott. Ugyan az én szemem fényei nem félnek a zajoktól, de nagyon sok kutya igen. Ennek megfelelően a sétánk sem úgy telt, mint egy átlagos napon. Több, teljesen összezavarodott kutyával találkoztunk, akik se láttak- se hallottak, úgy rohantak, mintha az életük forogna veszélyben, hiszen ők ilyenkor valóban ezt érzik. Esélyünk sem volt segíteni, csak rohantak el mellettünk, mint a nyúl, céltalanul be az erdőbe, át az utakon, bárhová, ahol egy kicsit biztonságos.

Nem, így valóban nem lehet felkészülni, így nincs abban semmi rendkívüli, hogy több tucat kutya szalad világgá. Mert van egy nap, ami az ünneplő tömegé, senki másé. De mi van akkor, ha ez az ünneplő tömeg jogot formál arra, hogy ne egyetlen nap, hanem egy teljes hét álljon a rendelkezésére, hogy önkívületi állapotban, mást nem nézve ünnepeljen?!

Hétfő
Barninak sajnos elhunyt a gazdàja, és nem volt olyan családtag, aki az idős kutyust gondozásba tudta venni. A menhelyünktől kértek segítséget, mi pedig gondozásunkba vettük őt. Egyelőre egy félénk, csendes kutyus benyomását kelti.

Kedd
Úgy tűnik, hogy ez a tizenkét éves kutyák hete nálunk. Barni után most Bogár érkezett a menhelyre. A sorsa is ugyanaz, mint az övè. Gazdája elhunyt, a családtagok pedig nem tudják vállalni a gondozását. Bogár egyelőre szintén nagyon félénk természetű, csendes kutyus.

Rendhagyó módon, az ünnepek miatt az állatorvosunk, dr. Farkas Attila ma érkezett hozzánk a szokásos heti vakcinàzásra. Most 1 veszettség elleni oltás, 11 kombinált oltás, 4 mikrochip, 2 veszettsègi-kombinált oltás, 3 kennelköhögés elleni védőoltás került kiosztásra.
Megtudtuk Kajszi halàlának okát is, aki fiatalon, minden ok nélkül halt meg nálunk. Boncoltattuk, mert nem hagyott nyugodni, hogy mi történt ezzel az életvidám kedves kutyussal. A boncolás választ adott minden kérdésünkre. Kajszi szíve alulfejlett volt, így a halála bármelyik pillanatban bekövetkezhetett volna. Ez pusztán a véletlen műve, hogy így alakult.
Suzy és Tengó eddig utcán éltek, egy másik alapítvány kért segítséget az elhelyezèsben.
Tengó kicsit morcosabb, tartózkodóbb öregúr:

Suzy chippel rendelkezik, ivartalanított. Végtelenül kedves, jószándékú kutya, aki mindig vidàm és pozitív. Egy igazi tündér!

Szerda
Yokonál sürgős ivartalanításra volt szükség, őt ma Pinnyey doktor úr vállalta el, amit ezúton is nagyon köszönünk!

Kiskundorozsmáról a Gyalu utcàból kértek segítséget egy pici kölyökkutyànak, akit a hideg elől beengedtek védett helyre. A gazdit nem találták a környéken. Önkéntesünk, Zóra ment ki chipet olvasni, nem volt benne, így a menhelyre szállította. A kölyköt Sábinak neveztük el, és igazi rosszcsont!

Zóra még haza sem ért, már mehetett is vissza Kiskundorozsmára chipet olvasni. Egy tacskó jellegű kutya kóborolt a csatornaparton. Benne sem talált mikrochipet, így a menhelyre szállította. Őt Pamelának neveztük el.

Csütörtök
Mára egy fekete nèmetjuhász jellegű kutyàt vártunk Bordányból. Őt tegnap hozták be a menhelyre chipolvasásra, de nem volt benne. Megbeszéltük a megtalálóval, hogy egy-két napig vigyáz rá, hátha előkerül az eredeti tulajdonos, és nem kell menhelyre kerülnie. A kutyust nem hozták, így azt gondoltuk, hogy előkerült a tulajdonos.

Péntek
A bordányi németjuhásznak mégsem került elő a gazdija, így ma ő is beköltözött a menhelyre. Kedves, jámbor természetű kutya, sajnos azt nem tudjuk, hogy más kutyákkal milyen a kapcsolata. Őt Havernak neveztük el.

Egy alom kiskutya is érkezett hozzánk a mamájukkal együtt, akik fedél nélkül várták a telet és a biztos halált. A kölykök hasa úgy feszült a férgességtől, mint a lufi, és hemzsegtek bennük az élősködők. Rögtön kezelésbe is vettük őket. Alighanem az utolsó utáni pillanatokban érkeztek hozzánk, a súlyis féregfertőzöttség, a hideg pár napon belül végzett volna velük. A kicsik sajnos teljesen apatikusak, étvágytalanok. Nagyon reméljük, hogy még időben érkeztek!

Szombat és Vasárnap
Ez a hétvége sem múlt el úgy, hogy ne kerüljön bajba egy kutya. Egy állatbarát egy mindössze néhány kilós apró kutyát fedezett fel Pálmonostora és Tömörkény között. Természetesen nem hagyhatta magára az apró állatot, így betette a kocsijába. Elhelyezésben a menhely segítségét kérte. Ez az apró kiskutya szintén a biztos halálból menekült meg, mert itt egyedül a pusztában semmi esélye nem lett volna. Bébit is a gondozásunkba fogadtuk. Amennyire cuki, legalább annyira hangos kis ördögfióka.