Kutyamesék 2025. dec. 1-7.

A minap belefutottam egy másik állatvédő szervezet örökbeadási protokolljába. Tekintve, hogy egy neves szervezetről van szó, így alaposan elolvastam, hogy náluk mik a követelmények.

Nem mintha örökbe szeretnék fogadni, hiszen nálunk vannak a legszebb kutyák, de azért mégiscsak jó tájékozódni. Az örökbefogadás a meglepetésemre szinte teljesen ugyanúgy zajlik, mint nálunk.

Úgy látszik annyira mégsem ördögtől való ez az örökbefogadási kérdőív, hiszen ők is ez alapján dolgoznak.
Az örökbefogadással kapcsolatos leírásból jól látszik, hogy pontosan ugyanazokkal a problémákkal szembesülnek, amelyekkel mi is.

Nem fogok minden hasonlóságot, illetve különbséget végig elemezni, de van amit szeretnék kiemelni. Az egyik ilyen, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy ha valaki örökbe szeretne fogadni, csak akkor jelentkezzen gazdijelöltnek, ha az valóban aktuális. Nekünk ugyan ilyen eszünkbe sem jutott volna, de ahogy a leírás, illetve a mi saját tapasztalatunk is mutatja, bizony ez is egy fontos momentum.

Bizony már mi is nagyon sokszor belefutottunk, hogy jelentkeznek egy adott kutyusra, aki gazdikereső, lebeszélünk velük egy konkrét időpontot, és azon a találkozáson elmondják, hogy bizony ők majd csak négy-öt hónap múlva, vagy éppen jövő nyáron tervezik az örökbefogadást. És azt gondolják, hogy addig ez a kutya itt fog várni a menhelyen. Ezzel csak két probléma van:

Pár alkalom után már ráunnak a látogatásra, és úgy elfelejtik a kutyát, mintha soha nem látták volna.
A másik probléma pedig az, hogy ez a kutya most ebben a pillanatban keres gazdát, és nem pedig egy fél év múlva.
Ha ők lefoglalják, akkor egyrészt egy gazdás kutya foglalja más utcán élő kutyáktól a helyet, másrészről valaki más is lehet hogy örökbe fogadná, a éppen pár hét múlva el is tudná vinni.

Mielőtt bárki azt gondolná, hogy nekünk az a célunk, hogy minél hamarabb ki juttassuk a kutyát a menhelyről, az téved!
Mi jó, végleges otthont szeretnénk az állatainknak biztosítani, ami magába foglalja a megfelelően határozott, biztonságos otthont is. A hezitálók mindig kételyt ébresztenek. Aki kutyát szeretne örökbefogadni, az nem majd félév múlva szeretne, hanem most. Fél év múlva a mostani gazdikereső kutyáink nagy része remélhetőleg már végleges otthonában lesz, és nem pedig a menhelyen várja, hogy eljöjjön érte az, aki hónapokkal ezelőtt megígérte.

A másik tényező amit szeretnék kiemelni a rengeteg hasonlóság mellett, az az, hogy mennyire fontos, hogy az ember egy stabil döntést hozzon. Mert nem átmeneti otthont szeretnénk a kutyáinknak, hanem olyan helyet ahol életük végéig biztonságban vannak, és gondoskodnak róluk.

Sajnos a mostani világ nagyon impulzív, az emberek nagyon gyorsan hoznak döntéseket. A gyorsan megszületett döntések pedig ritkán megfontoltak. Mi amikor a családdal találkozunk nem láthatunk bele a hétköznapjaiba. Arra kell hagyatkoznunk, amit a megérzéseim súgnak, illetve arra kell támaszkodnunk, amit a Vászi magáról elmond. A gazdi pedig nyilván nem a saját rossz tulajdonságait kezdi el sorolni, nem igyekszik minél jobb benyomást kelteni. Az embereket kiismerni nagyon nehéz néhány alkalom után, de talán állíthatom, hogy néha még egy élet is kevés. Még néhány alkalom után kell hogy eldöntsük, hogy az illető mennyire gondolja komolyan az örökbefogadást.

Ezt a témát most azért érintettem, mert múlt hét pénteken írtam meg a blogomban, hogy Zoé kutyánkat örökbefogadták. Az örökbefogadás nálunk hosszabb folyamat, hiszen többször el kell jönni meglátogatni a kutyust, illetve a kérdőíven felül szóban is szoktunk beszélgetni a gazdikkal. Semmi nem utalt arra, ami a héten bekövetkezett. Zoét ugyanis váratlanul visszahozták szerdán “ személyes problémák miatt”. Ennél többet a gazda sem árult el, de nem tudom elképzelni, hogy milyen megoldhatatlan személyes problémái lehettek valakinek, akinek ez a gond az örökbefogadás előtt nem állt fent!

Egy kicsit előre is mentem ezzel, hogy mi is történt nálunk a héten, de úgy éreztem, hogy sokadszorra is ki kell térnem az örökbefogadásra.
Megszámolni nem tudom ugyanis, hogy mennyi kritika ér bennünket amiatt, mert “túl szigorúak” vagyunk. Pedig ezek a problémák lépten-nyomon igazolják, hogy igenis nagy szükség van arra, hogy minél szigorúbban szűrjük az örökbefogadókat.

Ennyi bevezető után pedig térjünk is rá, hogy mi minden történt a menhelyen a héten:

Hétfő
A múlt heti blogomban beszámoltam arról, hogy parvos kölykök érkeztek a menhelyre, akiket a beérkezésük után már el is kellett különíteni. A gyógykezelés ellenére azonban mind a bégy testvérkutyát elveszítettük.
Mindössze egyetlen testvérük volt, aki nem betegedett le a többiekkel múlt héten. A kicsik elvesztése nagyon megviselt minket, de bíztunk benne, hogy ezzel vége van nálunk a járványnak. Hádésznak a többiekkel együtt csináltunk parvo tesztet, neki negatív volt, illetve semmilyen tünetei sem voltak. Ez a mai nappal azonban megváltozott, pedig már azt hittük, hogy minden visszatér a normális kerékvágásba. Délután észleltük hogy Hádész nem akar enni, illetve passzívabb, mint a megszokott. Parvo tesztet csináltunk neki, de már tudtuk, hogy itt baj lesz. A teszt pozitív lett, így rohamtempóban kellett megkezdeni a kezelést.

Kedd
Ma dr.Sebő Ottó rendelőjébe utazott öt kutyánk vizsgàlatra.
Hardin és Kira pár hete voltak vizsgálaton, ők most kontrolra érkeztek. Egyelőre folytatni kell tovább a kezelésüket. Dorci szintén fül vizsgálatra érkezett, neki hallójárat szűkülete van, szóba került a műtéti korrekció, de ez ebben az évben már biztosan nem fog megvalósulni.
Muci fogkő eltávolításra, illetve tesztekre érkezett.

A következő Trió néhány szegedinek biztosan ismerősnek fog tűnni. Ők ugyanis rendszeresen az utcán kószáltak, a nagy testméret miatt ráadásul tartottak is tőlük.
Mindhárman chipesek, gazdájuk nem tudja őket megfelelően ellátni, így lemondott róluk.

Dása örökölt kutyus, a lemondó élettársáé volt, aki elhunyt. Lucifer és Heidi pedig a lemondó kutyái, viszont mindhárman egy telken éltek, illetve az utcán is rendszeresen együtt mászkáltak mindhárman.
A volt gazdi elmondása szerint Dása gazdája halála után már nehezen viselte Heidi társaságát, Így tehát ők ketten annyira nincsenek jóban.
Egyébként mindhárom nagyon embercentrikus kutya.

Egyik önkéntesünk, Zóra bejelentésre ment ki chipet olvasni egy igen elhanyagolt lány kutyusban, akit az ötös út mellől jelentettek. Folyamatosan ki-be mászkált egy telephelyre. Az apró termetű kutyus szörnyen nézett ki, látszik rajta, hogy ha volt is gazdája, nagyon elhanyagolta. Ő a menhelyre került, mi pedig Almának neveztük el

Eközben egy másik önkéntesünk, Mesi egy Petőfitelepen kóborló kutyának kért segítséget. Az ott lakók szerint a kutya már vagy másfél hete a környéken kószál. Benne sem találtunk chipet, Így nem tudtok értesíteni a gazdit. A kutyust Taracknak neveztük el. Az ügy pikantériája, hogy később mégiscsak előkerült a kutya gazdája, aki igényt tart a kis szökevényre. Ezekkel csak az a gond, hogy kvázi most egy gazdás kutya két hétig fog egy karantén kennelt elfoglalni, mert utcán volt, nincs oltása és mikrochipje, ami kötelező két hét karanténidőt von maga után.

Szerda
Érk Kalánka, Kajszi, Kalá
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila ma 8 veszettség elleni oltást, 2 kombinàlt oltást, 2 veszettségi-kombinàlt oltást, valamint 8 kennelköhögés elleni vakcinát osztott ki.

Ahogy a blogom elején már említettem, Zoé kutyánk ma öt nap gazdis élet után visszakerült a menhelyre “személyes problèmàk miatt”, bármit is jelentsen ez!

Pár hete beszámoltam róla, hogy egy idős férfi kórházba vonul, ezért kért segítséget három apró termetű befogadott kutyájának.
Akkor a három kutya helyett mindössze egyetlen kutyát tudott megfogni. Aztán ma délután váratlanul megjelent még három kis törpével, akiknek apró méretét ellensúlyozza a hatalmas szájuk.
Kalánka, Kajszi és Kalász egyenlőre hozzák a vártat, egyáltalán nem barátkoznak, mi több, inkább támadnak. Mivel apró termetű kutyák, így túl nagy félelmet nem éreztünk, ellenben arcomra fagyott a mosoly, amikor az idős férfi közölte, hogy van még egy-két kutya az udvarban.
Na ezt a részt már annyira nem értettük, hiszen összességében három kutyáról volt szó, eddig négyet hozott, és közben kiderült hogy még vannak páran. Azt sem tudjuk mit jelent az a “pár” kutya. Mindenesetre ezt a problémát meg kell oldani, ugyanis a kutyák nem maradhatnak ott teljesen egyedül.

Csütörtök
A legnagyobb örömünkre Hádész állapota rendeződni látszik. Ma már örömködve fogadott bennünket. Ugrált, és jàtszani akart.

Péntek
Ismét záporoztak a kutyák a menhelyre.
Edward Szatymazról érkezett, a posta mellett találták. Keresték az eredeti gazdát, aki nem jelentkezett. Microchip hiányában a menhelyre került. Ezt a kedves, fiatal német vizsla szerű kutyust Edwárdnak neveztük el.

Kesu és Dió szintén az utca kutyák “gondtalan” életét élték, mígnem nálunk kötöttek ki. Dió kissé arrogáns természetű Kesuval szemben, így hiába jöttek egy helyről, nem tudtuk őket egy kennelbe elhelyezni.

Szombat és Vasárnap
Egy apró termetű kutya befészkelte magát egy balástyai tanyára, innen került a menhelyre. A nevét nekünk köszönheti, mikrochipje nem volt.

Rúzsáról pedig egy sérült lábú kutyát jelentettek. Történt ugyanis, hogy a család ki akart látogatni a rúzsai tanyájukra. Mint kiderült, legnagyobb meglepetésünkre nincsenek egyedül, egy fiatal sérült lábú kutya költözött be hozzájuk. Tekintve, hogy láthatóan nagy fájdalmai voltak, kérték a segítségünket. A sérülést viszont el kellett látni, így egyeztettünk a Vezér Állatorvosi Központtal, ahol fogadták a kutyust. A sebeit ellátták, úgy tűnik, mintha a csapdába lépett volna. Sajnos nem sok jóval kecsegtettek, elképzelhető, hogy a lábát amputálni kell.

Maci szintén utcáról mentett kutyus. A hétvegén került a gobdozásunkba.
Mivel vasárnap még nyílt nap is volt a menhelyen, így a nagy forgalomban, idegen helyen, ahol sok az autó, és sok az ember érthetően be is pánikolt. Még szerencse, hogy idejében sikerült megakadályozni, hogy akkora pánikba essen, hogy elszaladjon…

Az egész hét megkoronázásaként három pici kutya érkezett a menhelyre, akiket valaki a baktói buszfordulóba volt kedves elhelyezni. Szerencsére éjszakai szállást egy állatbarát család biztosított nekik, így vasárnap kikerülhetek a menhelyre. A három kis csöppséget Tarának, Tecának és Tallérnak neveztük el.
A kis tigriscsíkos pöttömkék közül Tigit mutatom be. A honlapunkon később mindhàrom testvér profilja elérhető lesz.