A múlt heti blogomat ott hagytam abba, hogy érkezett vasárnap a menhelyre két alom kölyök. Sajnos még aznap kiderült, hogy az egyik csapatban egy kis kutya parvo gyanús, így rögtön elkülönítettük. Már akkor jeleztem, hogy a többi kiskutya sorsát illetően sem vagyunk nyugodtak, hiszen ők is nagyon passzívan viselkednek. Természetesen ez betudható annak, hogy sok időt utaztak, továbbá nem ismerjük őket, így elképzelhető az is, hogy egyszerűen csak visszahúzódóak.
Hétfő
Reggel azzal indítottuk a napot, hogy megnéztük Heidit és testvéreit.
Tekintve, hogy a tesók közül mindenki nagyon gyalázatosan néz ki, kivéve Hádészt, így mindenkit parvo tesztre kellett küldeni. Természetesen mivel Hádész is a testvérük, vagy legalábbis nekünk ezt mondták, így annak ellenére, hogy nem tünetel, azért tesztet neki is csináltatunk.
Heidi kezelése ugyan már tegnap megkezdődőtt, de sajnos elég cudarul néz ki. Az ő parvó tesztje, illetve a testvérei parvó tesztje is mint pozitívak lettek.
Természetesen mindannyian megkapták a kezelést, mindenki egy elkülönített beteg szobában pihen. Az egyetlen tény, ami bizakodásra ad okot, az az, hogy Hádész parvo tesztje negatív lett. Ez azt jelenti, hogy őt el kell különíteni a tesóitól, hogy le ne fertőzzék.
Kedd
Az első dolgunk reggel az volt, hogy szabályosan fel téptük a beteg szoba ajtaját, hogy lássuk hogy vannak a betegek. Azzal kellett szembesülnünk, hogy Heidi reggelre feladta a harcot.
Ha ez még önmagában nem volna elég, a testvérei is elég rossz állapotban vannak. Természetesen ma is megkapták a szükséges gyógyszereket, illetve az infúziókat. Sajnos semmi biztatót nem tudott mondani az állatorvosunk sem. Holnap egyébként is lesz menhelyi vakcinázás, így akkor is megfogja nézni őket.
Őszintén szólva nagyon régen találkoztunk már ezzel a visszataszító betegséggel. Szerencsére hosszú ideje nem volt parvóvírusos beteg kutyánk a menhelyen, most viszont alaposan beleestünk. Persze nem tudhattuk, hogy a beérkezett kiskutyák betegek. Ilyenkor fennáll a veszély, hogy akármennyire is körültekintőek vagyunk, lefertőzzük az oltással nem rendelkező kutyákat. Tehát ilyenkor nem csak a Betegekért kell aggódnunk, hanem azokért is, akik nem rendelkeznek védőoltással. A védőoltással nem rendelkező kutyák értelemszerűen pedig pont a karanténban vannak.
A parvo egyébként az egész világon jelen van, tehát az utcákon, a kertekben, mindenhol megtalálható. Védekezni ellene kombinált oltással lehet, amit természetesen tőlünk meg is kap minden kutya. Sajnos azonban a hozzánk beérkező kutyák több, mint 95 %-a nem rendelkezik kombinált oltással, ugyanis nem kötelező! Gondoljunk abba bele, hogy a beérkező kutyák jelentős része nincsen ellátva a 2013 óta kötelező mikrochippel, illetve az évente kötelező veszettség elleni oltással.
Természetesen vannak kivételek, de azért általánosságban elmondható, hogy nem éppen a gondos gazdától kerülnek a menhelyre a kutyák. Tehát ha veszettségi oltás hiányzik, ami egyébként kötelező, akkor hogyan is várhatnánk el, hogy egy ajánlott védőoltás be legyen adva?!
Természetesen most már nem tudunk mit kezdeni, ezt a betegséget be hozták ezek a kölykök, tehát amit tehetünk, hogy megpróbáljuk a többieket minél jobban védeni, illetve a betegeket gyógykezelni.
Szerda
Ma is az első dolgok között szerepelt, hogy hírt adjunk mindenkinek, hogy hogy érzik magukat a betegek. Természetesen ilyenkor külön ember takarít a beteg kutyáknál.
Ma reggelre Hermi is feladta a harcot a parvoval szemben. Vigasztalhatatlanok vagyunk.
Menhelyünk ellátó állatorvosa, dr. Farkas Attila Érkezését vártuk a szokásos heti vakcinázásra, illetve a betegeinkhez.
Talán némi bizakodásra ad okot, hogy Hanna és Hermész ma viszonylag jókedvű volt. Ma már érdeklődőek voltak, illetve csóválták. Nagyon bizakodunk!
Egy meglepetés kutya érkezett a menhelyre, nem épp a legjobbkor. Ugyan már történtek egyeztetések a leadással kapcsolatban, azonban konkrét időpont nem lett megbeszélve. A kutya azonban mégis itt van. Nemcsak a leadás körülménye elég kacifántos, hanem szegény Yoko egész története.
Eredeti gazdája ugyanis külföldre költözött, azóta szegény kutya csak hányódott a világban. Először a gazda az édesanyára bízta Yokót, de mint kiderült az édesanya sem tudott róla megfelelően gondoskodni, szabadulni akartak tőle. Ekkor jött a képbe egy fiatal hölgy, aki vállalta, hogy tovább gondoskodik róla.
Igen ám, csak hogy iskola mellett a hölgy is rájött, hogy ő sem tud elegendő, minőségi időt tölteni a kutyussal, ezért kért segítséget. Az eredeti gazdi lemondó nyilatkozatát is hozta. A hölgyet valószínűleg mindenkinél jobban megrázta, hogy le kellett mondania róla. Borzasztó, hogy egy fiatal kutya ilyen rövid idő alatt önhibáján kívül ennyi ember keze alatt megfordul. Természetesen nem kell csodálkozni rajta, hogy Yoko egyelőre nem túl kommunikatív, és legszívesebben mindenkit melegebb éghajlatra küldene, aki csak hozzászól. Pedig valamikor neki is volt egy lelkiismeretes gazdája, ugyanis még kombinált oltásai is vannak, ami ritkaság számba megy, sajnos!
Csütörtök
Kolléganőm reggel az eddiginél jóval bizakodóbban lépett be a betegszobába. Így hát, amit ott látott, az még nagyobb pofonként érte.
Reggelre ugyanis Hanna és Hermész is feladta a harcot. Teljesen összeomlottunk, ugyanis mindhiába volt a küzdelem. Ilyenkor legszívesebben csalódottságunkban fognánk magunkat, és egyszerűen hazamennénk. Azonban ezt nem tehetjük meg, ugyanis a többi kutya ettől függetlenül csak ránk számíthat. És nekünk úgy kell folytatnunk a munkát, mintha semmi nem történt volna. Talán ez az egyik legnehezebb része.
Ma két önkéntesünk, Melinda és Kati segített a menhely körüli teendőkben. Köszönjük a munkátokat!
Mint mondtam, az élet a menhelyen nem állhat meg. Ivartalanításra, szívféregtesztre készülődtünk dr. Tímár Endre rendelőjébe Alizzal, Pentával, Lizivel és Luckyval. A műtét mindenkinél komplikációmentesen zajlott.
Már hagyománynak tekinthető, hogy minden évben ellátogat hozzánk a Szegedi Rendészeti Gimnázium néhány diákja, illetve az őket képző rendőrtisztek, és adománnyal kedveskednek nekünk. Ez az idei évben sem volt másképp! Mellesleg egyikük egy igen félős menhelyi kutyánk büszke, nagyon lelkiismeretes gazdija! Köszönjük szépen ismét, hogy adományaikkal a mi menhelyünket támogatták!
Péntek
Ma volt Zoé kutyánk nagy napja, ugyanis gazdihoz került.
Természetesen ő is, mint minden másik menhelyi kutya egy hosszabb ismerkedés után vihető vsak haza. Sajnos még mindig nagyon sokan gondolják azt, hogy kijönnek a menhelyre, itt eltöltenek egy fél órát, rámutatnak egy kutyára, aki küllemre tetszetős, mi kivesszük, és már viheti is! Nos, az ilyen emberek csalódni fognak, ugyanis a menhelyi kutyák nem tárgyak, akikre rámutatunk, és leveszik nekünk a polcról!
Az örökbefogadásért tenni kell, a kiválasztott kutyával ismerkedni kell, látogatni kell, többször el kell hozzá jönni mielőtt végleg hazavisszük.
Emiatt nagyon sok kritika éri a menhelyet, de még a többszöri látogatással sem vagyunk ki biztosítva, hogy a gazdi később nem gondolja-e meg magát. Ilyenkor természetesen vissza lehet hozni a kutyust, de értelemszerűen a cél, hogy végleges gazdit találjunk.
Szombat és vasárnap
Ma egy újabb örökbefogadás melengette a szívünket. Pite kutyánk nem egyszerű eset, ezt a gazdijelölt is pontosan tudja, ennek ellenére vállalta őt. Pite ma Budapestre utazott. Szívből reméljük, hogy csupa jó híreket hallunk róla.
Néhány hete beszámoltam egy chipes kutyáról, akit az autópálya mellől jelentettek. A kutya nagyon rossz állapotban volt, behoztuk a menhelyre. A mikrochipben lévő adatok segítségével sikerült a gazdával felvenni a kapcsolatot, de mivel lejárt oltása volt, így két hétig karanténoznunk kellett. Azt már sokszor elmondtam, hogy ezt törvény adta kötelezettségünk. Mivel lejárt a két hét, beoltattuk Pankát, A tulajdonos pedig hazavitte. Arra külön felhívtuk a figyelmét, hogy Panka nagyon elhanyagolt, vékony, javallott egy nagyobb kivizsgálás, szívféregteszt, illetve a bundájával is kezdeni kell valamit, ugyanis nagyon csúnya állapotban van. Szívből reméljük, hogy a tulajdonos megfogadja a tanácsainkat. Ezen kívül sajnos mást nem tehetünk. Szívből kívánjuk, hogy Pankának jó élete legyen, ugyanis egy végtelenül kedves komondor lányt ismerhettünk meg benne.
Köszönjük a 149 mentett kutyus neveben, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legrissebb nenhelyi hírekkel.
Linda
Linda
Hozzászólások