Macskalandok 2025. szept. 8-21.

Ha már a kispajtik kigyógyultak, nem volt más hátra, mint Cibak is beleessen a nátha hullámba. Várható volt, hogy végigseper a szobán, hisz sülve-főve együtt vannak az itt lakó cicák.

Hogy ez ne legyen elég aggodalom forrás, Kendra is valamit ügyintézett, abban biztosak vagyunk, és megfájdult a lábikója. Bicegve jár, és tartja a kis mancsát. Egy helyben csak addig vannak, míg esznek, akkor sem feltétlen. Az alvás is ritka jelenség, míg ott vagyunk köztük, de erre van az éjszaka... Úgyhogy a folytonos ugrabugra és rohanás következtében valami történt. Szerencsére apróbb dolog, húzódás talán. Szinte mindegyik kölyökkel megtörténik, mert mennek mint a rakéta, és ugranak, vetődnek, és sosem néznek a lábuk elé... Mikor megmasszírozgatjuk a kis lábát, gyönyörű kis fejével úgy néz, látszik rajta, hogy jól esik neki a törődés. Majd bújik és kúszik a nyakunkba dorombolva, hogy még babusgassuk őt.

Szerdán állatorvosunk a korábban már említett csodaszurit adta be Gyömbérnek, Gyapjúnak és Kleopátrának. Szinte mondhatom, hogy a szokásos őszi szuttyogás érte őket utol újfent. Veszettségi oltást a már makk egészséges Apacsunk kapott, valamint Cila kapott kombinált oltást.

Letti elkezdett hízni, ezért a kezeléséhez emelni kellett a dózist. Ez nagyon jó hír, hogy már gyarapszik a súlya. Folyamatos kontroll alatt van, de ez nem olyan egyszerű, hisz Apacs teljesen odáig van a mérlegért. Ha meglátja, már rohan és ül/fekszik bele. Alig tudjuk Lettit megmérni, vagy elvenni tőle a mérleget, mert mint a higany, folyik bele vissza. Úgyhogy ilyenkor kap némi időt, hogy a szenvedélyének éljen, és tudjon a mérlegben heverészni.

A rosszaság utolérte Limbót is. Nem is tudjuk, hogy gondolhattuk, hogy ő kimaradhat bármiből is. Neki a hátsó lábával történt valami. Nem csoda, hisz ő nem ugrik nyilván, hisz nem lát, hanem nyakatekert mozdulatokkal mászik lefelé mindenhonnan. Általában a kaparótorony legmagasabb szintje az ő trónja, úgyhogy onnan tényleg mindig úgy jön le, hogy azt nézzük, rohanjunk-e lementeni, vagy megoldja. Mindig megoldja, de most valami rosszul sikerült. Nah, de itt elérkezett a világvége azonnal. Reggel fogadott minket ez a döbbenet, hogy Limbó nem üdvözöl minket zsizsegve a reggeli előtt, hanem csak fekszik gyámoltalanul. Ahogy körbenéztük, már az is gyanús volt, hogy ezt hagyta, hisz őt nem lehet csak úgy simogatni, mikor ezer teendője van állandóan. Most viszont bármit lehetett... Valahol örültünk is neki, hogy végre szét tudjuk szottyongatni, mert hőn áhított vágyunk volt, de természetesen elszomorító volt őt így látni. Az ételt is oda kellett szervírozni az orra elé. Maximálisan kihasználta ezt az állapotot arra, hogy körülötte ugráljunk, kiszolgáljuk őt. Semmi elváltozást nem tapasztaltunk nála, úgyhogy izületi fájdalomcsillapítóval enyhítettük a fájdalmát. Ahogy javult és egyre többet mozgolódott, úgy viselte egyre kevésbé a babusgatást és a puszilgatást, mert pár napi alig járást és rosszcsontkodást kellett bepótolnia... Limbó a mi örök kölyökmacskánk!

Pompánál arra lettünk figyelmesek, hogy egyre kevesebbet eszik. Ő javarészt száraztápot fogyasztott a megszokott helyén. Korábban sosem maradt maradék, most mégis akad. Nem tudtuk eldönteni, hogy másik tálból eszik, mert arra is van lehetőség, vagy valami gond van. Semmi tünetet nem tapasztaltunk, az ínyét láttuk pirosnak, ezért elkezdtük a gyógyszert ínygyulladásra. FeLV-es lévén ez benne van a pakliban, gondoltuk ez okozhatja a kevesebb étkezést. Megfigyelés alá vontuk.

Fókuszunk lábamputálás utáni hege gyönyörűen meggyógyult, túl is esett Dr. Tímár Endre rendelőjében a varratszedésen. Mert oda volt időpontunk, neki meg aktuális volt a művelet. Már egyre többet mozgolódik is, ügyesen megtalálta az egyensúlyát, és jól boldogul három lábon is. A macskák nagyon alkalmazkodóak, nem is viseli meg őket annyira a változás, mint minket embereket. Végre, még ha három lábon is, de fájdalommentesen tudja folytatni életét!

Vele utazott Seyla is, mivel a tappancsain valami elváltozást tapasztaltunk. Fehéres, pörkös volt a rózsaszín pihepuha talppárnája. Gombás.... Valószínű a nátha miatt legyengült immunrendszere váltotta ki, amire most injekciót kapott, és pár hét múlva meg kell ismételni.

Hétvégén Limbó már játszik. Igaz kicsit óvatosabban használja a hátsó bal lábát, de nem sok mindenben gátolja őt. Ezzel egyidőben csökkent a simogatási idő, úgyhogy Limbót gyógyultnak tekintettük.

Szombaton EPAM Kft. önkéntesei érkeztek ki segíteni a menhely körül. A lányok a cicák körüli teendőkben vettek részt. Egyéb munkálatok mellett a kifutókban is tevékenykedtek, ahol természetesen a cicáink mindent bevetve próbálták magukra terelni a figyelmüket. Nagyon szépen köszönjük a segítségüket, kedvességüket, a sok simogatást, amivel szebbé tették cicáink napját és az adományokat védenceink számára!

Kubu számára is elérkezett az idő, hogy új családja hazavigye szegedi otthonukba. A leendő kis gazdija szeme ugyanúgy csillogott, mint első találkozásukkor, hisz már nagyon várta, hogy végre teljesüljön az álma, és legyen egy saját kiskedvence!