Hétfő
Bár szorosan nem tartozik a menhelyi élethez-azért mègis fontos említést tenni róla. Ma esett át az állatszállító autónk, illetve az utánfutónk a műszaki vizsgàn. Sajnos ez szinte egész napot igénybe vett, így egy kollégánk kiesett a munkából.
Persze a többiek eközben nem tétlenkedtek: a megszokott feladatok utan a kölykös kennelt rakták rendbe. Kiselejtezték az elhasználódott dolgokat, illetve alaposan kitakarítottak.
Kedd
Ma Balátyáról önkormányzati segítséggel érkezett egy igen elhanyagolt bozontos puli, aki a Suba nevet kapta tőlünk.
Komolyan hihetetlen, hogy végre a végére értünk az ápolatlan frissen érkezett kutyák bundájával, de nem dőlhetünk kicsit hátra, mindig jön a következő….
Egyébként pont a minap akadtam egy facebook posztra a pulikról, és minden szavával egyetértettem. Arról írt a posztoló, hogy kisebb falvakban a pulit úgy divat tartani, hogy alig, vagy egyáltalán nem is kozmetikázzák, aztán az évek alatt ez az ápolatlanság csak rosszabbodik.
Elkezdi a kutya szőrét, bőrét húzni az összeállt raszta, vagy épp páncélként nehezedik rá a kutyàra, ami melegágya a hotspotnak. Azt meg nem kell mondani, hogy a hotspptra jönnek a legyek, aminek csúnya vége is lehet. Arról nem beszélve, hogy a fenekén, a száján összeállt szőr a táplálkozást, székletürítést is nehezíti.
Egy szó, mint száz, ilyen kutyat tényleg csak azt tartson, aki nem sajnálja az időt a szőrzetápolásra, vagy a pénzt a kozmetikusra! Persze tudom, világmegváltó blogjaim hatására valójában senki nem fig észhez térni, különösen, hogy a témában érintettek biztos nem olvasnak kutyás blogot!
Suba mellett ma Dézi költözött még be a menhelyre. Neki ugyan volt gazdája, de pont olyan volt, mintha nem kett volna. Dézi tényleg államdóan utcán volt, nem győzték hazavinni. Természetesen chipje, oltása sincsen, ráadásul nem is a gazdája, hanem egy szomszédja hozta be a kutyát, miután a gazdája méltóztatott róla lemondani!
Ilyenkor próbálok rajönni, hogy mi játszódik le a gazda fejében, de sohasem sikerült rájönni. Gondolom azert, mert tárgyként kezeli azt a lényt, akit családtagként kellene…
Tudom jól, hogy a mi kultúrànk fényévnyire van attól, hogy mindenki úgy kezelje a kutyáját, mint a családtagját. De az talán egy reális elvárás lehetne, hogy fogja fel az is, aki borsónyi aggyal rendelkezik, hogy az állatok érezni, szeretni, szenvedni ugyanúgy tudnak. És az állattartás nem kötelező! De ha van állata, akkor arról gondoskodjon, és ne azert legyen higy ugasson, vagy legyen mivel játszani a gyereknek, mert a kutya nem tárgy! Nem csengő és nem is eldobható gumikacsa. És nem is azért létezik, hogy a tinédzser az otthoni frusztrációt rajta vezesse le, mert ugye ez is mindennapos: munkanélküli agresszív családapa otthon üt-ver mindenkit, a kutyán, macskán pedig az egész család levezeti a feszültséget.
Szerda
Az állatvédők feladata, mint tudjuk az az, hogy minden kóbor kutyát, illetve minden gazdás kutyát, aki feleslegessé vált, azonnal fogadjuk. Mert ugye, mint tudjuk, mert mindig megkapjuk, mi ezért vagyunk. Tesszük is a kötelességüketünket, csak hogy az igény jóval meghaladja a kapacitást. A kóbor kutyák mindig elsőbbséget élveznek, még akkor is ha nem létező jelenség, hiszen a kóbor kutya nem csak úgy keletkezik, hanem valakinek a kutyája volt, aki nem hajlandó tovább gondoskodni róla. Ezeknek a kutyáknak az utódai szintén annak az embernek a felelőssége, aki még az anya állatról sem gondoskodott.
Erről a témáról persze lexikonokat lehetne megtölteni, de sajnos az tény, hogy nagyon sok ember összekever bennünket valami fizetős szolgáltatással. Pedig a mi feladatunk a már menhelyen élő állatok teljeskörű ellátása, és ha van kapacitás akkor új állatok befogadása.
És ezt tesszük természetesen minden nap.
Ma például Bolyka kutyánkat adtuk örökbe egy nagyon szimpatikus fiatal családnak. Az ő helyére már rögtön kettő kutya érkezett:
Hóka és Hippi Kiskundorozsmán a Nagybani piacnàl kóboroltak együtt, és egy Állatbarát megfogta őket, és biztonságba helyezte. Természetesen első dolga a chip ellenőrzése volt, de természetesen nem volt bennük. Pedig valakihez biztos tartozhattak, mert nagyon kedves kutyák.
Hóka picit fiatalabb ivaros kan:
Hippi pedig idősebb, mint Hóka. Ő egy ivaros szuka, akinek ráadásul van egy daganat a hasán.
Csütörtök
Korán reggel Dió búcsúzott tőlünk két hét ismeretség után. A vak vizsla két hete került hozzánk, mert az úton kóborolt. Szerencsére fel tudtuk kutatni a gazdit, ugyanis a kutyában volt mikrochip. Sajnos azonban az oltása lejárt, így kötelező két hét megfigyelés után oltva tudtuk kiadni a gazdinak. Bizony felüdülés volt, hogy a gazdi nem akadékoskodott, nem fenyegetőzött, hanem elfogadta, hogy a törvény szerint kell eljárnunk. Türelemmel megvárta a két hetet, és amikor lehetett, már jött is Dióért. Kifizette a költségeket, udvarias volt, és megköszönte hogy vigyáztunk a kutyára. Mert bizony így is lehet!
Egy túlméretezett Foxi került a gondozásunkba, aki szintén az utcán kóborolt. Ez a fiatal, energikus kutya a megtalálójától a Maxi nevet kapta, amit meg is tartottunk neki. Úgy tudjuk, hogy szuka kutyákkal barátkozik, viszont a haszonállatok legnagyobb ellensége ez a kutya.
Közben dr. Tímár Endre öt menhelyi kutyus ivartalanítását végezte el:
Gyömbér,Csenge,Cocó, Práda és Pista mindannyian jól viselték a műtétet, a tesztje pedig mindenkinek negatív lett.
Péntek
Jakab kutyánk ma utazott szívultrahangra szívférgesség miatt dr. Sebő Ottó rendelőjébe. Az ultrahang nem talált a szívében férget. Egyúttal Jakab átesett egy fogkőeltávolításon is.
Szombat és vasárnap
A hétvégén Csuma kutyánk gazdisodott Budapestre.
Továbbá, ahogy szinte minden hónapban egy kisebb Tiszás csoport jött önkénteskedni hozzánk. Őket már jól ismerjük, hiszen állandó önkéntesek nálunk, akik ismerik a mozgást. A fiúk a téli felkészülést csinálták, fát vágtak, hasítottak, pakoltak. A lányok pedig mosogattak, takarítottak, illetve a havi szívféreg elleni kezelésben segédkeztek. Köszönjük a munkájukat, ismét óriási segítséget nyújtottak nekünk!
Köszönjük a 168 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
