Nem tudok szavakat találni az emberi felelőtlenségre: egy korábban lakásba örökbeadott kutyánkat a Mars téren találják meg, és egy állatbarát párral ez a kutya Makóra utazik, ahonnan mi hozzuk vissza a menhelyre. Közben kiderül, hogy a gazda tovább adta valahogy a kutyát Röszkére, amiről persze nem szólt. Hogy onnan hogyan került a Mars térre, az már rejtély marad. Sajnos az örökbefogadókat csak szúrópróba szerűen tudjuk ellenőrizni, de sokakról rendszeresen hallunk, mert önkénteseink sokszor találkoznak, összefutnak velük. És lám, egy lakásba örökbefogadott, látszólag kutyáját imádó gazda is tud meglepetést okozni.
Még fel sem fogtuk mi történt, már jöttek is a következő esetek: a kutyájukat leadni kívánó emberek türelmetlenek, a várólista mostanában viszonylag gyors, és rövid, de még ez sem elég, mindenkinek napokon belül kell megoldás.
A következő napon érkezik egy kistestű kutya, akit gazdája nem tud ellátni, mert a kutya beteg, nem tud lemenni elvégezni a dolgát a kertbe, mert nem bírja a lépcsőt. Altatni akarták, de az állatorvos jobb belátásra bírta őket, így várólistára tették. Persze nagyon sürgős leadni. Az is volt! Az ízületes kutya nekem elsőre nem ízületesnek tűnik, kiderül persze ott frissen, hogy más baj is van, egy picike lágyéksérv. A pici sérvről eddig hallgattak, de amikor kiemelték a kocsiból, nekem a szemeim kiugrottak. A kis tacskó jellegű kutya a sérvet már majdnem a földön húzta, és még valaki csodálkozik, hogy nem megy neki a lépcsőzés?!
A beszámolóm persze itt még nem érne véget, de munkánk folyamatos, a többi segítségre szoruló kutya a következő héten érkezik, így ők a következő blogomban fognak bemutatkozni.
Közben minden nap megtudunk valami újat: olyan kutyák is visszakerülnek a várólistára, és várnak újra a bejutásra, akiknek már egyszer "rendeződött" a sora, mert valami jó ember befogadta hirtelen felindulásból, és persze kiderül, hogy az együttélés mégsem olyan eszményi, vagy épp a kutya szökik, tehát olyan problémával szembesül a meggondolatlan befogadó, amire nem is számított. És sajnos nap, mint nap tapasztaljuk mi is, hogy az emberek mennyire könnyelműek, meggondolatlanok, és milyen könnyen változtatják a véleményüket nap nap után. Felelős, végleges gazdit találni a mentvényeknek bizony nem egyszerű, sokszor hosszadalmas, és nyugodtak lehetünk, ha egyszer segítettünk egy állaton, és gazdit kerestünk neki, majd gond lesz az állattal, akkor újra hozzánk fordulnak, hogy megoldjuk a problémákat. És néha az egyetlen megoldás, hogy egykori mentett állatunkat visszavesszük a meggondolatlan gazdától. De mi van, ha már vagy húsz kóbor kutyát elhelyeztünk valakiknél, é abból négyen-öten is vissza akarják adni? Hát olyankor a jó szándékú ember, aki csak segíteni akart, egy reggel arra ébred, hogy egy komplett minimenhely van az otthonában. Bizony, állatokat menteni nagyon nehéz, mert ugyan rengeteg a jó szándékú ember, de még több a felelőtlenül döntő. És ilyenkor a jó szándékú ember újra segíteni próbál azon a kutyán, akiről azt hitte, hogy már megoldotta a problémáját. És egyre több a segítségre szoruló állat is. Mintha egy végeláthatatlan film szereplői lennénk mindannyian...
Hétfő
Kiskundorozsmán néhány állatbarát már jó ideje próbál befogni egy utcán élő kutyát, aki annyira bizalmatlan, hogy szinte lehetetlen a közelébe kerülni. A kistestű kutya azonban régóta kóborol, a tél pedig egyre közeledik, így muszáj volt számára valami megoldást találni. Egy hölgy vállalta, hogy eteti, és próbál a bizalmába férkőzni, mi pedig igyekszünk a lehetőségeinkhez képest, soron kívül befogadni. Több kudarcba fulladt befogási kísérlet után ma megtörtént a csoda, és sikerült a kutyát az udvarba becsukni, de a kis szökőművész már a szomszédból próbált meglépni, mire odaértünk. A rajtaütés azonban sikeres volt. A kis szökevény a menhelyen van, és mi Bubunak neveztük el.
Kedd
Három, óriási pácban lévő miniatűr kiskutya számára kértek segítséget, természetesen nem mondhattunk nemet, hiszen az életük múlott ezen. Subasán egy elhagyatott, romos kiskertből sírást hallottak a szomszédok, és a szétesett kerítés mögött a bozótban három néhány hetes kiskutyát találtak, akiknek még heteket kellett volna anyjuk mellett tölteni. Persze erről senki nem kérdezte őket. Enni is alig tudnak maguktól, így nem volt kérdés, hogy valahogy varázsolunk nekik egy helyet, hogy esélyt kapjanak az életre. A két kislány a Kami és Keri nevet kapta, az egyszem fiú neve pedig Kodi lett.
Egyik pillanatban mentünk, a másikban elengedünk. Ezt aligha lehet megszokni. Botit még jóformán megismerni sem volt időnk, máris súlyos döntést kellett hoznunk. Hirtelen rosszul lett, és mi azt gondoltuk, hogy a szívféreg elleni tabletta okozott nála gondot, amit a minap kapott, de sajnos tévedtünk. Dr. Sebő Ottó rendelőjében lesújtó hírekkel szembesítettek: Botinak tüdődaganata van, amelyek elkezdenek vérezni, és így néhány nap, esetleg néhány hét maradt neki hátra. Ha szeretnénk a további szenvedéseit megelőzni, akkor a legjobb döntés számára az eutanázia. Mi mást választottunk volna? Ha az utcán marad, akkor a környezete csak annyit tapasztalt volna, hogy eltűnt, miközben egy bokorban még szenvedhetett volna étlen szomjan.
Boti vizsgálata mellett belefért az időbe Polli és Radar ivartalanítása és szívféreg szűrése is. Mindkettő szívféregteszt negatív lett. Ez volt a mai nap egyetlen jó híre...
Szerda
Szinte hihetetlen, hogy egy hete még minden reggel rettegve nyitottunk a betegszobába, hogy milyen látvány fogad bennünket. Frici, a parvós kutya élet-halál harcot vívott, de már kijelenthetjük: ő győzött! Mára már hatalmas kedvvel, ficánkolva, ugatva, ugrálva fogad minket, és végre van ereje olyannak lenni, amilyennek egy kölyöknek lennie kell: egy igazi rosszcsontnak!
Széttépett szivacsok, széthúzott ruhák, megrágott pelenkák jelzik, ha véletlenül egy pillanatra nyitva felejtjük a ketrece ajtaját. Ha így halad, akkor némi erősödés után kikerülhet a betegszobából.
Csütörtök
A szokásos állatorvosi vizit ezúttal elmaradt, de dolgunk így is akadt bőven. Egyik gondozónk nekiesett a téliesítésnek, és a Nagyházra, Nyóckerre felszerelte a téli ajtókat, turbó sebességgel.
Közben egész nap érkeztek a gazdijelöltek a kiválasztott kutyákhoz látogatóba, és két menhelyi kutya el is búcsúzott a menhelyi élettől.
Vici Németországba utazott, a félős Zira kutyánk pedig egy szegedi lakásba. Nagyon boldog gazdis éveket nekik. Számunkra különösen nagy öröm, hogy egy félős kutya, akinek sokkal több türelemre van szüksége, mégis gazdisodik.
Egy rendszeres támogatónk, Éva is kilátogatott a menhelyre, hogy az állatoknak szánt őszi adományát elhozhassa. A kutya és cicaeledelek mellett órási mennyiségű tisztítószert, felmosót, fertőtlenítőt és papírtörlőt is vásárolt. Köszönjük szépen!
Péntek
Egy újabb pofon egyenesen az arcunkba: Tünci kutyánkért egyenesen Makóra kellett utaznunk, őt tegnap jelentették be, hogy megtalálták, de éjszakára megoldják az elszállásolását. Tüncinek szerencsére semmilyen lelki sebet nem okozott a hányadtatott sors. Remélem, hogy ezúttal valóban egy olyan gazdát találunk neki, aki mindenért kárpótolja. Bár néha már tényleg reményvesztetté válunk...
Szombat és Vasárnap
Turbó, a balesetes, három lábbal élő kutyánk egy csodálatos családot talált magának, akik biztos vagyok benne, hogy mindent megadnak neki, amire szüksége van.
Mivel óriási a nyomás, így egy kicsit összébb szorítottuk a férőhelyeket, mert számlálatlanul érkeznének a bajban lévő kutyák. A szombati sétáltatást összekötöttük a költöztetéssel, így vasárnap már érkezhettek a legújabb lakóink.
Éppen bejelentették várólistára Fülest, már szerveztük is az utazását, hiszen vemhes, szerettük volna megelőzni a bajt. Érkezése előtti éjszakán 8 kiskutyának adott életet. Azért kíváncsi vagyok, hogy mi lett volna a picik sorsa, ha az anya nem kerül várólistára, hiszen őt is alig tudta ellátni a gazdája.
Velük egy időben érkezett a menhelyre Mazsola, a bevezetőmben taglalt okok miatt, miszerint nem tud lépcsőzni, mert ízületes, mellesleg van egy kis lágyéksérve is.
Köszönjük a 158 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb hírekkel.
Linda
Hozzászólások