Keresem a megfelelő szavakat a bevezetőmhöz. Nem tudom, hogy a történetben szereplő gazda bűnös-e, avagy áldozat, esetleg egyik sem? Nem az én dolgom eldönteni, hiszen mindenki hibázhat, a baj mindössze az, hogy rengeteg hasonló sorsú kutya él itthon, és ezekben a történetben a legnagyobb áldozatok mindig ők.
A történetem egyik szereplője Piszpesz, az idős anyakutya, aki láncon töltötte életét, de néha elszabadult - állítólag életében egyszer -, és tavaly vemhes is lett. Ki tudja hány kölyköt hozott világra a szatymazi öreg tanyán, ahol gazdájával élt, de három maradt életben. A gazdi idős, beteg, szellemileg is, fizikailag is korlátozott. Hozzá gondozó rendszeresen jár, ő intézte a segítségkérést is, hiszen nem tudott a négy kutyáról gondoskodni a néni. Sorra kerültek a várólistán, egy menhelyi munkatársam ment ki értük. A kutyák láncon várták, hogy az autóba kerülhessenek, és ez a lánc szabott annak gátat, hogy elmeneküljenek: Piszpesz kölykei rettegnek mindenkitől, saját gazdájukat sem ismerik. Kölyökként került a nadrágszíj a nyakukba, azóta szépen belenőttek, sőt már túl is nőtték, így nyakuk kicsit megduzzadt, felkopaszodott. Az idős néni nehezen, de boldogan mondott le a kutyákról, hiszen már nem neki való ez, belátta. Közben a 8 hónapos kölykök egymás után az autóba kerültek, mindannyian visítva, kapkodva, végül az anyakutya is, ő együttműködő volt. Nem az első eset, de vélhetően nem is az utolsó, hogy szocializálatlan kölykök tucatját kell menteni egy környező tanyáról, de embert próbáló feladat. Az idős gazda szerette a maga furcsa módján a kutyákat, és ragaszkodott is hozzájuk. Nem értette, hogy miért baj az, amit tesz. És én szentül hiszem, hogy igyekezett jó gazdájuk lenni, és azt gondolta, sikerült is. Amikor megkérdeztük, hogy mi a kölykök neve, nem tudott válaszolni. Nincs nevük. Csak egyszerűen kutya.
Neki nem lesz többé kutyája, de nagyon sok, hasonló embernek igen. Pedig ezek az állatok is szenvednek, attól, hogy enni kapnak, van házuk, még érzelmileg nincsenek jól. A száraz kenyér nem teljes értékű élelem a kutyának, és attól mert van házuk, és nem áznak meg, még nem jelenti azt, hogy nem fáznak. A mentális fejlődésük pedig nagyon fontos, de ebben az esetben emberi kéz akkor érintette őket, amikor a nyakuk köré tekerték a nadrágszíjat, amivel láncra verték őket. Jó gazda akart lenni, azt akarta, hogy ott maradjanak ezek a kölykök. Ahogy tudta, magához kötötte őket. Ők pedig cseperedtek, név nélkül, figyelem nélkül, érintés nélkül. Most 8 hónaposak, és azt várják, hogy mikor megyünk el végre a kenneljük elől, hogy enni, vagy inni tudjanak. Ha hozzájuk szólunk, akkor pánikba esnek, ha rájuk nézünk, vagy a kennel elé megyünk, akkor szinte megáll a szívük. Semmi nem érdekli őket, csak a túlélés. Szívesen megmutatnám őket a blogomon keresztül, de nincs róluk fotó. Csak három fekete rettegő kupac a házban, a sötétben hiszen ha embert látnak oda menekülnek. Talán egyszer majd róluk is közölhetünk vidám képeket, mint a pár hete bekerült Jonatánról, aki időközben megfiatalodott nálunk, és igazi szeretetbomba lett.
Addig is, kérem érjék be Piszpesz fotójával, aki a három rettegő kölyök sokat megélt édesanyja.
Hétfő
Marlou és német támogatóink érkeztek hozzánk látogatóba, egész nap hatalmas jövés-menés volt. Fanni gazdái is ma érkeztek hozzánk, egyenesen Németországból, hogy a kiválasztott kutyát még ma hazavihessék. Nagy volt a boldogság mindkét fél részéről.
Ismét áramproblémáink voltak, újra a kölykös kennel miatt, így ismét ki kellett hívni a villanyszerelőket. A gond a nagy pára, ami miatt át kellett alakítani az elektromos hálózatot.
Némi túlzással egy komplett delegációt fogadtunk Szatymazról: Béni, Bogi és Bongó közterületen kóboroltak, így kerültek hozzánk. Bogi chipes, de gazdáját nem sikerült elérni.
Domaszékről egy fiatal, energikus, igen karakán kan kutya, Dacos érkezett. Ő aztán semmi újtól nem volt megijedve, amit látott.
Kora délután a múlt héten parvóban meghalt Zákány testvéreit kellett elszeparálni, mindannyian betegek, elkezdődött a gyógykezelésük. Szerencsére ők egyáltalán nem tűnnek nagyon levertnek, mi több, nehezményezték, hogy kényszerpihenőre kell menniük.
Kedd
Reggel borzalmas látvány tárult a szemünk elé: mindhárom testvér, Zamira, Zápor és Zaki is alulmaradtak a parvóval szemben. Tegnap még mindannyian hangot adtak nemtetszésüknek, hogy elkülönítőbe kerültek, a reggel pedig nem érték meg. Döbbenten állunk a történtek előtt, ennyire agresszív parvóval régen nem találkoztunk. Ebben a lelkiállapotban sikerült elérnem Bogi gazdáját, aki semmilyen elfogadható magyarázatot nem adott arra, hogy a kutya miért olyan elhanyagolt. A kezdeti öröm, hogy megkerült a kutya, mindinkább ellenállásba ment át, amikor meg szerettem volna tudni, hogy miért nem volt a kutya 2013 óta oltva. A válasz a kutya korában keresendő, ugyanis minden évben azt gondolták, hogy már felesleges beoltatni. A kutya gazdája idős, vélhetően magára sem jut sok pénze. Ő még abban nőtt fel, hogy a kutya dolga az, hogy őrizze a házat, elég neki a száraz kenyér, és hisz abban, hogy a kutya télen sem fázik. Talán ebből a leckéből megtanulta, hogy nem kell neki többé kutya, hiszen bajba kerülhet miatta. Hogy szereti-e az idős néni a kutyát, az nehéz kérdés. Valószínűleg igen, viszont a maga módján. Úgy, ahogy ő a szüleitől annak idején tanulta...
Szerda
A mai történet szereplői, Piszpesz, és kölykei, Pálma, Pipacs és Puszi szintén Szatymazról jöttek, nagyon rossz körülmények közül. Egyelőre az anyakutyán kívül mindenki retteg, semmilyen kommunikációra nem hajlandóak. Persze nincs mit csodálkozni ezen. Ők mindannyian azért kerültek menhelyre, mert elszaporodtak a tanyán, idős gazdájuknak pedig nincs pénze etetni, gondozni őket.
Csütörtök
A heti állatorvosi vizitet ezúttal dr. Herczeg István végezte, aki állandó állatorvosunkat helyettesítette. Kiosztásra került 1 veszettségi-kombinált oltás, 2 veszettség elleni oltás, 7 kombinált oltás, valamint 4 mikrochip.
Péntek
Újabb bajba jutott kutya, ezúttal Domaszékről. Ő egy árokban állva, nyakig elmerülve várta, hogy valaki kimentse, és egy jóérzésű állatbarát meg is tette: kihúzta, megszárította, elhozta. Artúr chipes kutya, süket és vak. Tizenéves korára ő is feleslegessé vált, miután elkóborolt otthonról, akárcsak Bogi. Gazdája örülne ha visszakapná, de nem szívesen költene már rá, hiszen öreg a kutya, neki meg kicsi a nyugdíja. Az oltások elmulasztására ugyanazt a választ kaptam: nem gondolták, hogy ennyi idősen még kell neki. Úgy tűnik,hogy Artúrnak egy régi, kezeletlen bőrbetegsége is van, amit persze a gazda állítólag megnézetett, de az orvos semmit nem mondott rá. Első ránézésre gombásnak tűnik, de lehet autoimmun eredetű, elhanyagolt bőrbetegség is. Az ő gyógykezelése is ránk marad hát.
Szombat és Vasárnap
A hétvége örökbefogadás szempontjából szerencsésnek mondható: Kajla, Jázmin és Mazsi Németországba utazott, ahol mindenkit saját család vár, hogy újrakezdhessék, mint gazdis kutya.
Natasa pedig Szegedre került, lakásba, és nagy-nagy nyüzsgés, szeretet fogja körbevenni.
Fennmaradó időnkben bolha és kullancs elleni készítményeket osztottunk szét a kutyáink között.
Köszönjük a 156 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások