Kutyamesék 2025. dec. 29 - 2026. jan. 4.

A múlt heti blogomban megírtam, hogy idejekorán elkezdődtek a tűzijátékok, petárdázások. 
Ennek köszönhetően nem lehetett megfelelően felkészülni senkinek sem, hiszen a beharangozott pár órás zajongás helyett majdnem egy hétig kellett elviselni a váratlan durrogtatást. 

Decemberben egyébként is rekordszámú kutya érkezett hozzánk, és valószínűleg ez januárban is folytatódni fog, hiszen ki tudja hogy a menekülő kutyák mikorra kerülnek elő.

A helyzetünket nehezíti, hogy A rengeteg beérkező kutya mellett vannak olyanok is, akiknek van gazdája, de veszettségi megfigyelésükket töltik a menhelyen, csak két hét után adhatóak ki. 
Tehát náluk tudjuk, hogy a gazdájuk haza fogja őket vinni, amikor letelik a karantén idő, de addig is foglalják a helyet olyan kutya elől, aki mondjuk az utcán próbál túlélni.

A héten azonban bebizonyosodott az is, hogy hiába ígérnek fűt-fát a gazdák, semmit sem lehet elhinni. A blogban részletesen beszámolok róla, hogy például Őzi gazdája hogyan tette folyamatosan bolonddá a menhelyi dolgozókat. 

Aki nem rendszeres blogolvasó, azoknak röviden elmondom a történetet, hogy jobban értsék. Nálunk törvény szerint az oltás nélkül közterületről beszállított kutyáknak kötelező két hét karantént kell letölteni. Ha jelentkezik a kutya gazdája, és hitelt érdemlően tudja bizonyítani, hogy övé az állat, akkor mi pótoljuk a veszettségi oltást, és a mikrochipet, ha az sincs, és így adjuk vissza a tulajdonosnak. 

Igen, sokszor legszívesebben nem adnánk vissza a kutyát, de a törvények ránk is vonatkoznak. Tehát ha a gazda tudja igazolni, hogy ő a tulajdonos, akkor nincs mit tenni.

Őzi két hete került a menhelyre, jelentkezett érte a tulajdonos, aki szerint a disznók tönkretették a kerítést, így bújt ki az aprócska kutyus.
Tekintve, hogy volt a kutyáról fotója az elmondása szerint, így megbeszéltük, hogy pótoljuk a szükséges oltást, mikrochipet, ő bemutatja a fotót, és a költségek megtérítésével elviheti.

Gazda a két hét alatt rendszeresen telefonált, érdeklődött hogy mikor viheti haza a kutyát, illetve hogy hogy érzi magát a menhelyen. Ezen a héten  elérkezett az idő, hogy hazavihesse. 
Ennek megfelelően Őzi helyével úgy számoltunk, mintha üres lenne. 

Az most ebben a történetben teljesen mellékes, hogy mit gondolunk, hogy mennyire volt jó helye ennek a kiskutyának, hiszen ha jelentkezik, akkor a törvény mellette áll. 

Ennek a történetnek azonban nem itt lett vége, a blogomban részletesen beszámolók róla, hogy miként alakult Őzi sorsa végül.

Hétfő
Menhelyünk egyik legrégebbi lakója Buksi, akit gazdája kérésére helyeztünk el, mert már nem tudott róla megfelelően gondoskodni. Buksi helyzete azért bonyolult, mert állítólag gazdája feleségével nem volt épp felhőtlen a kapcsolata. Meg kell hagyni, hogy Buksi valóban elég Karakán természetű, ennek megfelelően inkább örökös lakóként tekintettünk rá. Mivel nagyon idős, eddig udvarban volt, de úgy döntöttünk itt az ideje, hogy beköltözzön az előkészítőbe, ahol más kutyákkal együtt meleg helyre tud húzódni. Ebben a korban ez már aranyat ér. 
Buksi a legnagyobb megdöbbenésünkre hihetetlen gyorsan beilleszkedett, és teljesen problémamentesen viselkedik.
Sem emberekkel, sem más kutyákkal nem volt eddig konfliktusa, amióta beköltözött. Az alábbi fényképen két veterán kutyánk, Buksi és Stefán látható.

Kedd
Ahogy a múlt hét, úgy ez a hét is elég rendhagyó. 
Az ünnepek miatt sok mindent át kellett szervezni. Milyen volt a heti kutyaoltás is, amire minden szerdán szokott sort keríteni menhelyünk állatorvosa. Ez a szerdai kutya oltás egy kicsit előrébb lett hozva a mai napra, csakúgy mint múlt héten. 
Állatorvosunk dr. Farkas Attila ma oltotta be a soron következő kutyákat. 
Ez most különösen azért hangsúlyos, mert két kutyának is most telt le a kötelező két hét veszettségi megfigyelése, így megkaphatták a vakcinát, mikrochipet amit a gazdájuk elmulasztott beadni. 
Ők ketten tehát holnaptól már gazdájukkal lehetnek.

Szerda
Az egyik ilyen kutya Szöcske, akinek a gazdája azért nem mondható teljesen felelőtlennek. Szöcskeének van oltási könyve, vannak oltásai is, csak éppen a veszettségi oltás, valamint a mikrochip hiányzott amikor a kutyus meglógott.
A tulajdonos itt oltási könyvvel tudta igazolni a tulajdonjogát, de tudta azt is hogy melyik állatorvoshoz jár a kutyával, tehát itt szó nem volt arról, hogy a kutya még orvos sem látott. Szöcske egyébként még majdnem kölyök, tehát itt egyedül az róható fel a gazdának, hogy a kutyája elszökött, valamint az, hogy már ma haza vihetné, ennek ellenére a kutya még mindig itt van. 

Őzi esetében azonban az volt megbeszélve, hogy A gazda bemutatja a fotót, rendezi a költségeket, és hazaviszi őt. Délután telefonált hogy nem engedték el a munkából, így nem tud érte jönni ma.

Csütörtök
A menhely viszonylag elzártan, egy erdő mellett van, így bizakodtunk hogy ide már nem ér el a petárdák zaja. 
Sajnos tévedtünk, a tegnap este, illetve a mai reggel is még óriási hangzavarban telt. 
A kutyáink ma kimerültek, frusztráltak voltak. 
Őzi kálváriája tovább folytatódott, a gazdája ugyanis ma sem jelentkezett érte.

Péntek
Szöcskét hazaadtuk a tulajdonosnak, és vártunk délig, hogy Őzi gazdája is jelentkezzen, hiszen eddig mindig olyan sürgős volt neki. Tekintve, hogy délig nem adott életjelet magáról, így ismét mi telefonáltunk neki. A telefonbeszélgetésben az hangzott el, hogy késő délután tud érte jönni. Ekkor a menhely már zárva lett volna, így kértük hogy hamarabb érkezzen. Hiába vártuk!

Eközben egy újabb kutya érkezett hozzánk, akinek az Arany nevet adtuk. Őt a budapesti úton találták még szilveszterkor, de a megtaláló megsajnálta, hazavitte, biztonságba helyezte.
Most viszont már napok teltek el, a kutyának nem jelentkezett a gazdája. A menhelyen chipet ellenőriztünk, ami természetesen nem volt a kutyában, így befogadtuk őt. 

Szombat és vasárnap
Mivel Őzi gazdája gyakorlatilag felszívódott, így kénytelenek voltunk sms formájában tájékoztatni, hogy ha másnap estig nem jelentkezik, akkor új gazdát keresünk neki. Előre elmondom, hogy semmit nem reagált, így Őzi gazdit keres. Újat! De nem olyat, mint az eredeti gazdája volt, aki többször cserbenhagyta…

A szombati nap most is, mint mindig a kutyasétáltatásé volt. Köszönjük önkénteseinknek, hogy fáradhatatlanul, minden héten jönnek, hogy lemozgassák a kutyákat!

Egy feltehetően szőrtüszőatkás kis tacsinak kértek segítséget az elhelyezésében. Makó-Szeged útvonalon találták őket, mert ketten voltak. A megtaláló hazavitte őket, vigyázott rájuk, végül egyiküket megtartotta.
Mi Szepinek neveztük el őt. Mikrochipet nem találtunk benne. Ideiglenes befogadói azt mesélték róla, hogy bújós természetű, de nagyon félti a kajáját.

Igazi csoda történt a menhelyen, illetve nem csak ott, hanem egész Szegeden. Évek óta hiába vártuk a havat, most viszont óriási pelyhekben zúzul csodaszép városunkra. 

Köszönjük a 166 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak!
Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel. 

Linda