Mivel a napokban beérkezett Fókusz cica lábán hatalmas lyuk tátong, valamint feltűnt, hogy a másik lába sem teljesen jól funkcionál, duzzadt és nem is használja, ezért beküldtük a Vezér Állatorvosi rendelőbe röntgenre. Kitakarították és összevarrták a sebét, amiben egy drain csövet is tettek, hogy azon keresztül tudjon ürülni. A röntgen azt mutatta, amire nem is számítottunk. Jobb comb csontja kiugrott a helyéről, lábszára elvan törve, itt az izmok és inak is elszakadtak. Amint a harapott sebe begyógyul, akkor a másik lábára is műtétek sorozata várhat... Az éjszakát bent töltötte a rendelőben.
Másnap, ahogy visszatért a kezelést követően dorombolással köszönte meg a gondoskodást.
Lettike gyanúsan más formát öltött az utóbbi napokban, ezért ha már menni kellett a rendelőbe, elküldtük őt is vizsgálatra. Volt egy félelmünk, ami sajnos be is igazolódott. Lettike is FIP-es lett. Ahogy kigyógyult Rambó és Hunor, alig szusszantunk egyet, és most itt van ez a kis törékeny kölyök cica, mind az 1,3 kilójával, előtte az élet, és a nedves változat tüneteit produkálja... Megkezdtük a kezelését, és próbáltuk összevakarni magunkat, és a hitünket a pozitív végkifejlet reményében.
Szerdán állatorvosunk a triónak, Kubunak, Kenyának és Kendrának osztotta ki az ismétlő kombinált oltásukat.
Pénteken már Letti jól evett, szerencsére! Hatni kezdett a terápia, a hasa is fokozatosan lappadt lefelé. Még nincs formában, sokat pihen. Nem mozdítottuk ki a helyéről, bízunk benne, hogy a megszokott közegében gyorsabban erőre kap, mint ha elzárnánk a karanténban egyedül. Abban pedig főleg bíztunk, hogy a többiekre nem lesz hatással, mert a koronavírus sajnos bármelyik cicában megbújhat, hogy mutálódik-e, az csak az immunrendszerükön múlik. Igyekszünk stresszmentes életet biztosítani nekik, bár Limbó aktivitása nem mindig teszi ezt lehetővé. De a kicsik egész jól tolerálják a közeledését.
Szombaton két fiatal lány segített be a cicák körül takarításban és cicázásban, közös játékban az 50 órás közösségi szolgálat keretein belül. Nagyon szépen köszönjük nekik!
Hétfőn volt az első nap, hogy Fókuszt láttuk felállni. A sérült lábát terheli, és ez jót jelent. Valószínű már kevésbé fáj neki, és gyönyörűen gyógyul a varrata. Az még hagyján, hogy öröm volt látni őt mozgás közben, de mi sem bizonyítja jobban, hogy a hangulata is sokat javult, mint az, hogy már a pocakját mutogatva fogadott minket!
Lilitől bekerült Babos. Egyelőre egy ketrecet próbáltunk neki otthonossá varázsolni, de amilyen kicsi, olyan hangos volt bezárva. Üvöltött és dühöngött, számára kicsinek bizonyult az élettér. Nagyon emberközpontú, viszont egy igazi kis haramia, mert amint lehetősége van, a szeretetét úgy fejezi ki, hogy végtagokat rág, csimpaszkodik a kézfejünkbe, harapja. Csak akkor lehet kicsit simogatni, mikor eszik, mert arra nagyon rá tud függni, és akkor dorombol világnak, vagy ha elfáradt, de az elég soká következik be. Babos széle-hossza egy, apró növésű, babahájas, de olyan energiákat szabadít fel, hogy letarol mindent és mindenkit. Tuti a felmenői között vadmacska is szerepelt, kinek a habitusát örökölte. Vagy egy miniraptor, ezen még vacillálunk...
Szombaton újra a menhelyi cicákkal töltötték a szabadidejüket az önkéntes lányok, Hanna és Rebeka. Nagyon hálásak vagyunk nekik mindezért!
Ahogy Lettike újra önmaga, és elkezdett játszani, pörögni, ezért megnyugodhattunk, hogy tökéletesen reagál a kezelésre. Seyli kezdett el passzívabb lenni, náthás... Gyomorgörccsel telve kezdtük meg a gyógyszerezését, de ő csak szuttyogós és köhög, úgyhogy igyekszünk nem beleképzelni többet. Azért még csírájában lett elcsípve, étvágya is van, így a gyógyszert játszi könnyedséggel szippantja be. Sőt, extrán örül a lehetőségnek, mert még plusz finomsággal is kedveskedünk számára a délutáni gyógyszerezésnél, nem kell beérnie holmi "száraztáppal....", hanem pihe-puha falatok érkeznek célirányosan az orra alá.
47 cicánkkal köszönjük szíves figyelmüket!
Reni
Hozzászólások