Kutyamesék 2025. nov. 10-16.

Nagyon sokszor előfordul, hogy kritika éri az örökbefogadási feltételeinket.
A legtöbször az szokott lenni a probléma, hogy az emberek elmondása szerint “túl bonyolultak vagyunk”.

Kezdjük ott, hogy korábban még úgy történt az örökbefogadás, hogy az emberek kijöttek időpont foglalással, vagy anélkül a menhelyre nézelődni. A nézelődés persze ritkán vont maga után örökbefogadást, hiszen nagyon sok ember inkább csak szétnézni szeretett volna, mint örökbefogadni. Éppen emiatt különválasztottuk a nézelődést az örökbefogadástól.

A menhelyre az emberek kíváncsiak, éppen ezért szoktak nyílt napok lenni. Ilyenkor megtudják nézni a menhelyet, illetve az itt élő élő kutyákat. Erre a hétköznapokon azért nincsen lehetőség, mert sokszor már kezelhetetlen mennyiségű látogató érkezett, és sokszor a menhelyi munkára, illetve a tényleges örökbefogadókra nem jutott elég idő.

Az örökbefogadásnál bevezettük az internetes kérdőívet, mert ezzel nagyon sok időt megtudunk takarítani. Nagyon sok jelentkező ugyanis egyáltalán nem tud várni az örökbefogadásra, mindent azonnal akar. Márpedig nálunk az örökbefogadás egy hosszabb folyamat.

Fontos megemlíteni, hogy nem ismerjük azokat az embereket, akik kutyát szeretnének. A kérdőív segít abban, hogy legalább egy kicsit már előre megismerjük a családot. Természetesen ezt szóbeli beszélgetés is követi. A kérdőívre azért van szükség, mert mint egy előszűrő funkcionál nálunk, hiszen ha valaki nem veszi a fáradságot a kérdőívre, akkor valószínűleg a többszöri látogatás is problémát fog neki jelenteni.
Ráadásul nagyon sok esetben a körülmények sem éppen optimálisak, mert például nincs kerítés, vagy éppen tanyát kellene a kutyának őriznie, ahol kint sem laknak, kvázi a kutya egész nap egyedül lenne. Vannak olyanok is, akik semmi kivetnivalót nem látnak abban, ha megkötik a kutyát. Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne igazuk a kritikusaink nak, hiszen ezek nagyon sarkos példák. Az örökbefogadás nálunk valóban nagyon szigorú, nem is szeretnék minden momentumára kitérni, de nem cáfolom amit ezzel kapcsolatban mondanak rólunk.

A második kritikus pont a többszöri látogatás. Ezt nagyon sokszor nem szokott szimpátiát kiváltani az emberekben, pont azért mert leginkább azonnal akarnak kutyát, lehetőleg már azon a napon, amikor először kijöttek.
Ilyenkor szoktak előkerülni azok a vádak, miszerint mi tartogatni szeretnénk a kutyákat, csak gyűjteni szeretnénk rájuk, de örökbe adni nem. Valóban, minden áron nem szeretnénk bárkinek odaadni ezeket a kutyákat, hiszen mi mentettük őket, mi gondoskodtunk róluk, természetes hogy megszerettük őket, és a képességeinkhez mérten a lehető legjobb családot szeretnénk számukra megtalálni. Ha valaki nem szeretne többször kijönni a menhelyre azért hogy meglátogassa a kiválasztott kedvencét, akkor mindig egy belső hang megszólal, hogy otthon ugyan mennyit lenne egyedül a kutya.
Vagy úgy egyáltalán mennyire hajlandó áldozni az idejéből egy kutyáért?

Sok esetben az elveszett, elütött kutyát szeretnék pótolni, ugyanakkor semmi nem garantálja, hogy az örökbefogadott kutyával ez nem fog újra megtörténni.
Szinte állandó probléma, hogy idős emberek kölyökkutyát vesznek magukhoz, akikkel nem bírnak, mert felugrálnak, mert mindent szétrágnak. Nagyon sok ilyen kutyát fogadunk be.
Ennek ellenére az idős emberek nagyon ragaszkodnak a kölykökhöz, és ha mi mégis egy idősebb, korban és aktivitásban inkább hozzájuk passzoló kutyát javasolnánk, akkor megharagszanak.

Ezekről a problémákról végeláthatatlan regényeket lehetne írni, pontosan azért, mert máshogy látjuk a világot. Attól mert valakinek nem javaslunk kutyát valami oknál fogva, az nem azt jelenti, hogy gonoszkodni akarunk, vagy rossz embernek gondoljuk őket. Egyszerűen csak máshogy látjuk a dolgokat, hiszen mi abszolút a kutya szempontjából nézzük az örökbefogadókat. Ez rengeteg konfliktust fog szülni, amíg világ a világ.
Azon a tényen viszont nem változtat, hogy nekünk itt nem a családokat, nem a kiskutyára vágyó gyerekeket, vagy épp időseket kell néznünk, hanem azt, hogy a menhelyi kutyának mi az érdeke.

Hétfő
Akik rendszeres blogolvasók, azok tudják, hogy Muki múlt héten esett át egy sürgősségi műtéten. A lépet kellett eltávolítani, ugyanis nagyon megnőtt neki, bár az okát nem tudták felderíteni. Ez egy állandó életveszélyes állapotot okozott, hiszen a megnagyobbodott lép akár meg is csavarodhatott volna.
Múlt héten így soron kívül átesett Muki a lépeltávolító műtéten. Sajnos nekünk eddig nagyon rossz tapasztalataink voltak az ilyen jellegű műtétekkel kapcsolatban. Bár fontos hozzátenném, hogy eddig minden esetben daganat miatt kellett a lépet eltávolítani, ebben az esetben viszont daganatról szó sem volt. Muki sebe olyan gyönyörűen gyógyult, és olyan hihetetlen ütemben épült fel, hogy visszaköltözhetett korábbi helyére, az előkészítőbe. A műtét óta Muki szabályosan szárnya, a közérzete sokkal jobb, az étvágya pedig egyenesen pazar.
Minden alkalmat meg is ragad, hogy egy ártatlan tekintettel ki tudjon varázsolni bárkinek a szájából egy-egy finomabb falatot.

Kedd
Ma szerencsére csendes napunk volt, ami nálunk ritkán fordul elő, így ma sikerült olyan feladatokat is letudni, amit idő hiányában eddig halogattunk.

Szerda
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila ma 14 veszettség elleni oltást, 8 konbinált oltást, valamint két kennelköhögés elleni vakcinát osztott ki.

Tami ma visszatért a menhelyre, tiszavirág eletűre sikeredett az örökbefogadása. Ő ugyanis nálunk egy valódi tünemény volt, akivel soha semmilyen probléma nem volt, kutyákkal is nagyon jó kapcsolatot ápolt. Az új gazdinál sem volt probléma az első pár napban, azonban később Tami teljesen átvette az uralmat. Elkezte terrorizálni a gazdi kisebb testű kutyáit, ami odáig fajult, hogy nem engedte őket megmozdulni sem. Mivel az állapot egyre tarthatatlanabb lett, így megbeszéltük, hogy mindenkinek az a legjobb, ha Tami visszakerül hozzánk.

Bordányból egy fiatal, kedves, igen aktív kutya került a gondozásunkba. Őt hónapokkal ezelőtt A segítség kérő találta, és meg is szerette volna tartani. Elvitte állatorvoshoz, chippeltette, beoltatta. Ez akár egy szép kezdet is lehetett volna, viszont Bella sajnos nem volt az az otthon ülő típus. Emiatt a gazdi orra alá nagyon sok borsot tört, egyrészt állandóan kereste, másrészről pedig félt, hogy valami baleset fogja érni. Így aztán úgy döntött, hogy az lesz a legjobb mindkettejük számára, ha Bella hozzánk kerül, és olyan helyet keresünk neki, ahonnan nem akar megszökni.
Bella egy nagyon szép, és nagyon kedves kutyus, az embereknek általában ennyi elég is. Ennek ellenére ő nem egy egyszerű kutya, hiszen ha felelőtlenül adjuk örökbe, akkor ugyanúgy az utcán lesz, csak éppen valahol máshol.

Csütörtök
Múltheti blogomban beszámoltam róla, hogy Perecnek volt egy vérvétele, mert felmerült a Cushing kór gyanúja.
A vérvétel magas kortizol szintet mutatott, így tovább kellett mennünk egy speciális vizsgálatra, ami tudja igazolni a Cushing gyanút. A másik rendelőben azonban felvetődött, hogy Perec túlságosan aktív, éppen ezért a kortizol szintje lehet magas A betegség fennállása nélkül is. Így aztán először bőrgyógyászati szűrésen fog átesni. Most gyógyszereket, szőrregeneráló olajat kapott, és néhány hét múlva vissza kell térnünk arra, hogy milyen a bundája állapota. Ha ez nem hoz eredményt, akkor először pajzsmirigy irányban kell továbbmenni, ha ez sem hoz megoldást, akkor tudunk visszatérni a Casting szűrésre.

Perec mellett Gyöngyikét is ellátták, neki ugyanis fogászati problémái voltak. Több fogát is ki kellett húzni, illetve egy tályog miatt egy komolyabb műtétre bent is kellett hagynunk. A műtétet jól viselte, így estefelé vissza is hozhattuk.

Péntek
Egy korábbi kedves örökbefogadónk jelezte felénk, hogy a szatymazi pihenőhelynél látott egy nagyon rossz állapotú komondort feküdni. Ő megpróbált neki segíteni, de a kutya kapkodott, éppen ezért egyik gondozónk kiment, mielőtt nagyobb baj történik. Kiderült, hogy a kutya chipes, de akkor nem sikerült a gazdáját elérni, így a menhelyre szállítottuk Pankát. Sajnos igen rossz állapotban van, a szőre iszonyúan elhanyagolt, az oltása régen lejárt, ráadásul nagyon vékony. Miután sikerült a gazdát elérni erről tájékoztattuk is, illetve arról is, hogy a menhelyen Pankànak volt egy epilepsziás rohama. A gazda természetesen igényt tart a kutyára, illetve elmondása szerint nála sohasem volt rohama. Biztos a menhelyi stressz váltotta ki. A menhelyi stressz önmagában senkinél nem fog epilepsziás rohamot kiváltani, ha csak a kutya nem beteg eleve. Attól mert valaki nem tud a kutya betegségéről, még az lehet. Azt is jeleztük felé, hogy a vékonyságnak számtalan oka lehet, közöttük potenciálisan halálos is, mint amilyen a szívférgesség.
Ami biztos, hogy Panka most két hétig, a veszettségi megfigyelés idejére nálunk marad. Utána pedig vissza kell adnunk az eredeti tulajdonosának.

Szombat és Vasárnap
Ma új élet kezdődött Guba, Gitta, Liza, Pepe, Frida, Fatima, Frédi és Floki számára, akik Németországba gazdisodtak.
Ausztriába utazott Boston, Gyöngyike, Csorba és Chaplin.

Korábban már járt nálunk egy nagyon lelkes önkéntes csapat, akik óriási munkát végeztek, és hatalmas segítséget nyújtottak nekünk. Most ismét kilátogattak a menhelyre, és a tőlük megszokott lelkesedéssel ismét óriási segítségünkre voltak. A lányok több udvart fellombsöprűztek, kitakarítottak. A fiúk pedig OSB lapokból készítettek kutyaházakat.
Ha minden igaz, akkor decemberben újra találkozunk, és folytatják a munkát. Szavakba nem tudom önteni, hogy mennyire hálásak vagyunk! Köszönjük szépen mindenkinek az önzetlen felajánlást, a hatalmas lelkesedést, óriási segítségünkre voltatok!