Ez a hét az átlagosabbnál csendesebbnek bizonyult már ami a blogírást illeti.
A blognak ugyanis kutyákról, érdekes témákról, eseményekről kell szólnia, nem pedig arról, hogy a dolgozók takarítottak, etettek, itattak, gyógyszert osztottak, betegkutyát ápoltak, noha a mindennapjaink zömét ez teszi ki.
A blogomban mindig az újdonságok szerepelnek: a beérkező kutyák bemutatása, hogy mikor ki és miért volt orvosnál.
Az ilyen dolgok a blog szempontjából izgalmas események, de én el sem tudom mondani, hogy nekünk mekkora kincset érnek a "szürke"hétköznapok.
Amikor nem kell rohannunk sehova, nem borítja fel a reggel eltervezett teendőnket semmi. Csak tehetjük a dolgunkat, és egy pillanatra elmélázhatunk azon, ahogy ezek a kutyák körülöttünk élnek. Mert ezekre sajnos a legtöbb napon egész egyszerűen nincs idő...
Hétfő
Az elmúlt egy-kettő hétben nagyon sok iskola, óvoda gyűjtött a menhelyi állatok számára eledelt az Állatok Világnapja alkalmából.
Sok csoport személyesen is kilátogatott a menhelyre, hogy megnézze a menhelyen élő állatokat, beszéljünk egy kicsit a felelős állattartásról.
Ilyenkor egy körbevezetéssel szoktunk kedveskedni a csoportoknak.
A minap éppen egy csoportot vittem körbe, és a gazdasági bejáratnál és megálltunk egy kicsit. Itt Szófia és Bubu osztozik egy udvaron.
Azért csak ketten, mert egyik sem egy egyszerű természetű kutya, mi több, kettejüket összeszoktatni is igen hosszadalmas és problémás volt.
Ennek az az oka, hogy mindkettőnek elég szélsőséges meglátásai vannak a világról.
Eleinte igen sűrűn összevitatkoztak, együtt enni a mai napig nem engedjük őket.
Mindketten gazdától érkeztek évekkel ezelőtt. Bubu egy idős hölgyé volt, és rendszeresen utcán volt. Túl sok szabály nemvolt az életében.
Szófia pedig egy olyan családtól érkezett, ahol mindennapi probléma volt, hogy mi kerül az asztalra. Ő láncon élt, örült ha épp jutott neki is ennivaló.Megtanulta, hogy egyedül csak saját magára számíthat.
Így aztán a két öntörvényű kutya nm örült, hogy bárkivel is osztoznia kell a helyen, élelmen, figyelmen.
Aztán ha lassan is, de összeszoktak. Kettejük közül Bubu jóval konokabb természetű. Ő még azért egy fiatal, ereje teljében lévő kan kutya, még akkor is, ha ivartalanított. Mégis, azt kell, hogy mondjam, hogy ő az, aki többet enged.
Szófia rámordul, és ő már megy is odébb, kerüli a konfliktust.
Kicsit olyanok ők, mint az idős házaspárok,akik sokmindenen túl vannak. Nekem legalábbis ez jut róluk eszembe.
Egy zsörtölődő idős hölgy, meg a férje, aki rájött, hogy úgy tudja elkerülni, hogy repüljön a tányér, ha inkább csendben marad. Ez úgy látszik, hogy nem csak az embereknél, hanem az állatvilágban is egy kifizetődő taktika, úgy látom.
Természetesen egyúttal elnézést kérek minden olyan hölgytől, aki ezt most magára veszi. Nem kell, hiszen tudjuk, hogy a legtöbb hölgy nagyon kedves, és nem ilyen. Na, de én azért ismertem ilyen tényérröptető öreg néniket, csak ezért mondom...
Kedd
Múlt héten egy jótékonysági divatshow került megrendezésre Szegeden, ami egyben Kalapács Renáta divattervező szülinapja is volt. Ő maga is nagy rajongója az állatoknak, aki a cicájára emlékezett ezzel a rendezvénnyel, ahol három önkéntesünk képviselt minket.
A kedvezményezett szervezet pedig a mi menhelyünk volt, ahol nem kevesebb, mint fél millió forint gyűlt össze. Mi magunk alig hittük, hogy ilyen óriási összeggel támogatnak minket, amit ezúton is hálás szívvel köszönünk!
A pénzt ma hozták ki a szervezők, és természetesen meg is nézték a menhelyet. Ráadásul még eledelt is hoztak.
Nagyon szépen köszönjük a felajánlást! A kapott összegből a cicakarantén tűzifáját vásároljuk meg, ezen felül pedig kutyaházakat fogunk venni.
Szerda
Ma menhelyünk állatorvosa, dr Farkas Attila érkezett hozzánk, hogy a szokásos heti vakcinázásra sort keríthessünk. Ez alkalommal 2 veszettségi-kombinált oltást, 11 kombinált oltást, valamint 5 kennelköhögés elleni vakcinát osztott ki
Csütörtök
Ma szokás szerint Melinda önkéntesünk segítette a munkánkat, amit hálás szívvel köszönünk neki!
Bizonyára sokan emlékeznek Liza kutyánkra, aki hónapokkal korábban, sérülten került a menhelyre, miután bemászott egy ház udvarába, ahol az ott élő kutyák megtámadták.
Liza igen csúnyán megsérült, sebei nagyon lassan gyógyultak, ráadásul nem is volt az az együttműködő kutyus.
Szerencsére a sebei már begyógyultak, és apró termete miatt beköltöztettük az előkészítőbe. Természetesen ott rögtön rá is csimpaszkodott az egyik dolgozónkra, akit mindenhová követni akart. Rá is kellett döbbennünk újra, hogy ez a menhely valóban nem a kistestű kutyákra lett tervezve, Liza ugyanis mindenhol átfért, így hamarosan a nagykutyák között találta magát a másik udvaron. Nem a szökés volt a cél, hanem a kiválasztott gondozóját szerette volna követni. Ez azonban így nagyon veszélyes, így rövidesen visszakerült az eredeti helyére, mert jelenleg nem tudjunk olyan helyet, ahol a kis cingár teste ne férne át...
Péntek
Az utóbbi hetekben Bucsi nagyon sokszor volt téma a menhelyen. Ő egy fiatal, igen aktív kutya, aki azért került a menhelyre, mert sokszor elszökött otthonról, és a gazdája, aki egy idős hölgy volt, nem bírt vele.
Bucsi a menhelyen a nagyházban él egy kennelben Negróval, és mindig nagyon boldog, amikor kint lehet az udvaron. Sajnos a kennel, a beton nem igazán tesz jót az ízületeinek, mi egyre rosszabbnak látjuk a járását, a tartását. Már kértünk egy újabb időpontot orvoshoz is, noha már korábban ugyanezzel a problémával vizsgáltattuk.
Most arra a megoldásra jutottunk, hogy megpróbáljuk őket egy udvarba elköltöztetni, hátha előnyösen fogja befolyásolni az udvar Bucsi állapotát.
Természetesen rögtön imádta az új helyét, ami nem meglepő. hiszen ő a sétákat is a legnagyobb izgalommal várja.
Szombat és Vasárnap
A hétvégén Ausztriába utazott Tara, Pezsgő, Hector és Csili.
Míg Paula, Liza, Füzi, Topi, Molly,Pöttöm Panna, Réna, Gombóc, Csenge, Zsazsa, Kántor, Penge és Fiti ezentúl Németországban hajthatják álomra a fejüket.
Ugyanakkor új lakók is költöztek a menhelyre. Sirius, Azúr és Hugó Viki önkéntesünk jóvoltából került hozzánk.
Rendszeres blogolvasóink tudják, hogy önkéntesünk kért segítséget egy kutyakolónia felszámolásában. A kutyák szocializálatlanok, nincs oltásuk, chipjük,ivarosak, és sajnos megállíthatatlanul szaporodtak egy háznál.
A gazda lemondott róluk, így kerültek a menhelyre, eddig tizenketten, most pedig még három kutyus.
Közülük Sirius a legbártabb. Különleges kinézete van, egyik szeme kék, a másik barna. Egyébként több tesója is gyönyörű kék szemmel büszkélkedhet...
Hugó egy kicsit kilóg a sorból, zsemle színű, sokkal kisebb, mint a a többiek. Ellenben a viselkedése elég extrém, merem remélni, hogy az új helyzet hozta ezt ki belőle...
Hugó nagy önbizalommal jön oda, szaglászik, mélyen az ember szemébe néz, csak az a baj, hogy közben áll a szőr a hátán és igazi gyomorhangon morog. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy egyelőre a barátságunk még nem mélyült el, és ez nem rajtunk múlott...
Emellé persze jár egy hihetetlen aranyos kis pofi is, hogy igazán csalogató legyen!
Azúr pedig a legkiszámíthatóbb viselkedésű. Ő csak fél, de azt nagyon!
Azúr ráadásul már kétszer volt gazdinál. Először egy kertes házba került, ahol annyira meg volt rémülve mindentől, hogy bebújt egy pala alá, ahonnan nem volt hajlandó kijönni, bármennyire is könyörögtek neki.
Akkor Viki önkéntesünk ment ki, és csalogatta ki onnan őt.
Másodjára önkéntesünk egy olyan helyet talált neki, ahol lakásban élhet. Bízott abban, hogy Azúr itt könnyebben fel fog oldódni.
Csakhogy ő az emberi érintéstől is nagyon félt, így minden alkalommal, amikor hozzá akartak érni, vagy fel akarták emelni, akkor maga alá pisilt. Ez még az első időkben nem is lett volna probléma, csak sajnos a félelem egyszerűen nem akart múlni. Azúr így lassan mindenhová odapisilt, legyen az szőnyeg, parketta, vagy kanapé. Így végül a megoldás a menhely maradt.
Nincsenek illúzióink, tudjuk hogy nagyon sok idő lesz, mire bármit is el tudunk nála érni. Illetve bízunk abban, hogy találunk számára egy rutinos, kitartó gazdi jelöltet, aki képes lesz valamennyire helyrehozni, élhetővé tenni a mindennapokat.
Köszönjük a 149 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások