Kutyamesék 2025. Szept. 8-14.

A heti bevezetőm a blog végére került, mintegy tanulsàg. Az emberi hozzáállásról, és arról, hogy miért kell újra és újra csalódnunk.

Ezek a csalódások pedig oda vezetnek, hogy egyre bizalmatlanabbak vagyunk mindenkivel. Hogy mennyire jogosan, azt mindenki döntse el maga, de csak akkor, ha a történet végére jutottak!

Hétfő

A múlt héten beszámoltam Frédi fantasztikus átalakulásáról. Neki nem volt könnyű élete-a földi pokolból került hozzánk.

Floki-Frédihez hasonlóan szintén nehéz múlttal a háta mögött érkezett meg hozzánk. Ő Frèditől eltérően nem volt rest megmutatni a fogát és vicsorogva jelezni, hogy egyedüllétre vágyik.

Nagyon nehezen viselte a karantén időt, így úgy döntöttünk, hogy a szocializációja miatt talán neki is az előkészítőben lesz a legjobb helye. Nem tévedtünk sokat, Floki azonnal beilleszkedett az új helyére, és már sokkal felszabadultabb volt, mint eddig bármikor. Szerencsére ő is kiválóan kommunikál a kutyákkal. Frédivel és Hectorral is rögtön meg is alakították a triumvirátust. Azóta áll a bàl az előkészítőben, a három kutya barátsága alaposan felforgatott mindent. Egy perc nem telik el játék nélkül.

Kedd

Ma ismét dr. Tímár Endre rendelőjébe vettük az irányt egy csapattal, akik ivartalanításra, szívféregtesztre vártak. Kira, Csíkos, Pici, Dingó, Perec és Brúnó ma átestek az operáción. Sajnos Csíkosnál komplikáció lépett fel, nagyon nehezen ébredt, de szerencsére délutánra már jobban érezte magát valamivel.

2.kép Csíkos most néhány napig fokozott figyelmet igényel

A szívféregtesztje Kirát kivéve mindenkinek negatív lett.

Szerda

A szerda sohasem szokott a nyugis napok közé tartozni, ugyanis ilyenkor van állatorvosos, vakcinázós nap. Ma sem volt ez másként. Menhelyi kijárós állatorvosunk, dr. Farkas Attila ma kiosztott 3 veszettség elleni oltást, 1 veszettségi-kombinált oltást, 1 kombinált oltást, valamint 8 kennelköhögés elleni vakcinát.

Osztrák partnerszervezetünk érkezett látogatóba hozzánk, akik sohasem érkeznek üres kézzel. Most is a legjobbkor érkeztek egy igen tekintélyes méretű autóval, ami tele volt nekünk szánt adománnyal. Egészen pontosan cica ès kutyaeledellel. Szétnéztek a menhelyen, beszélgettünk, sok-sok videót készítettek. Holnap pedig visszatérnek egy rövid pihenő után, hogy sok menhelyünkön várakozó kutyát magukkal vigyenek, hogy végre gazdis kutyaként élhessék tovább az életüket.

Csütörtök

Ma Vodka, Zokni, Füles, Vsudi, Morzsi, Ella, Mini, Mesi, Mózes, Picúr, Csendes, Cseles, Derék, Darvas, Deli, Dézsa, Dózer, Darinka, Doris, Dia, Dadus, Dundi, Dorka és Dália elindult egy új, szebb jövő felé Ausztriába.

Korábban már említést tettem Mazsiról, akit gazdái adtak le, akik az idős nagymamától hozták el, mivel felugrált és fél tették az idős hölgyet. Amikor behozták Mazsit, akkor már várólistán volt nálunk, mégis hirtelen kihozták, mondván elutaznak, és nem tudják hova tenni a kutyát.

Nem voltunk túl boldogok, hiszen a gazdás kutyákat előre megszervezett sorrendben fogadjuk a menhelyen. Tekintve, hogy volt üres helyünk, illetve kész tények elé voltunk állítva, így fogadtuk Mazsit. Ő sajnos nem volt túl boldog, ugyanis nagyon kötődött a családhoz. A menhelyen azonban az elmúlt hetekben egyáltalán nem érezte jól magát.

Közben a gazdi jelentkezett, többször átragták a dolgot. Azóta nincs nyugalom a családban, mindenkinek hiányzik Mazsi, és úgy döntöttek szeretnék visszakapni. Mi leginkább azt a nézetet képviseljük, hogy ha már egy kutyáról lemondtak, akkor nem lesz jó helye abban a családban. Most azonban kénytelenek voltunk ezt felül értékelni, hiszen Mazsi teljes depresszióba esett, és nem volt hajlandó velünk kommunikálni. Hosszas mérlegelés után végül úgy döntöttünk, hogy teret engedünk a család akaratának Mazsi érdekében, így újra hazatérhetett. Amikor újra meglátta a családot, mintha teljesen kicserélték volna olyan boldog volt amilyennek mi soha nem láthattuk. Ebben a pillanatban már tudtuk, hogy nem döntöttünk rosszul.

A Szegedi SzC József Attila Általános Iskola eledelt gyűjtött a menhelyi lakók számára, ezen felül pedig több zsák forgácsot is eljuttatott hozzánk. A forgácsnak azért örülünk különösen, mert úgy tűnik, hogy nem is egyszeri alkalommal kaptunk, hanem rendszeresen adományozni fognak. Télen pedig rengeteg forgács fogy, de sokszor nyáron is, hiszen a kölyökkutyák tappancsa nagyon érzékeny, ők évszaktól függeltenül igénylik.

Péntek

Ma a Karcher Snooker Kft-től voltak nálunk egy helyszini felmérésen, ugyanis felajánlották, hogy ingyenesen kitakarítják magasnyomású mosóval, valamint a hozzá tartozó tisztítószerekkel a kenneleinket.

Szombat és Vasárnap

Ma Karcher Snooker Clean Kft a karantén tisztításához fogott neki. Tekintve, hogy a szennyeződés nagyon vegyes, így feladta a leckét az egyébként nagyon tapasztalt szakembereknek is. Ugyan nem jutott minden kennelre idő, de az egész napot nálunk töltötték. A különbség pedig önmagáért beszél!

Köszönjük a felajánlást!

Cápit, a balesetes kutyát óriási érdeklődés övezte amikor hozzánk került. Jellemző, hogy folyamatosan csörgött a telefon, jöttek az emailek, mert mindenki őt akarta amennyiben felgyógyul.

Már akkor mindenkinek elmondtuk, hogy csak olyanok jelentkezzenek rá, akik valóban ki tudjàk várni a hosszú lábadozási időt, az oltási programot. Kitűnt a jelentkezők közül egy budapesti család, akik egy másik ivartalanított harlekin tacsi mellé szerették volna Cápit örökbefogadni egy lakásba. Tartottuk a kapcsolatot, nagyon motivált család volt, és mára volt időzítve az első találkozás.

Hiába vártuk őket, nem jöttek, nem telefonáltak, eltűntek. Ez a jelenség nem ritka, már nagyon sok kutyánk járt így, hogy a tömeges jelentkezésnek az lett a vége, hogy végül senkinek nem kellett.

Hogy mi ennek az oka?

Az, hogy várni kell, és az emberek nem szeretnek várni. Mindent azonnal akarnak, de ha megszerzik, végül semmilyen értéket nem képvisel, csak egy újabb trófea.

Még akkor is, ha élőlényről beszélünk.

Persze az ilyen ember jobb ha nem is jelentkezik, vagy nem jön el, ahogy mi sem bànjuk, csak akkor legalább annyit tenne meg, hogy ír egy emailt, egy smst, hogy ne várjuk, és neki tudjunk újra kezdeni nulláról a gazdikeresésnek.

Természetesen az is nagyon bántó, hogy a mi időnket nem tiszteli, de az amit a kutyával tesz, az teljesen etikátlan és felháborító.

Nem csak tőle veszi el a lehetőséget, hanem más emberektől us, akik esetleg szerették volna őt, de mivel foglalt volt, így kerestek mást.

Illetve a nekik fenntartott időben esetleg fogadhattunk volna más családot, akik szívesen találkoztak volna a leendő kedvencükkel.

Cápi így hoppon maradt. Nem először hagyták cserben.

Egyszer akkor árulták el, amikor kiskutyaként, chip nélkül odaadták egy felelőtlen embernek.

Aztán akkor, amikor ez az ember fittyet hányva a törvényekre hagyta őt kóborolni.

Aztán az az ember hagyta cserben, aki elütötte, és az úton hagyta, nem kért segítséget.

Most, a hosszú felépülés után pedig az az ember, akit ő ugyan nem ismert, de azt ígérte , hogy szeretni fogja, és gondoskodik róla élete végéig.

Cápi szerencsére ebből semmit nem érzékel. Mi viszont újra csalódtunk, helyette is. És ez nem jó, mert egyre kevésbé tudunk megbízni bárki szavában. És ez sajnos nem előítéletesség az emberekkel szembet, hanem tapasztalat!