Talán még sokan emlékeznek a blogból, vagy néhányan a közösségi oldalról a "szatymazi horrortanya"-ként elhíresült illegális állatmenhelyre. Több hónappal ezelőtt az emberek többségét sokkolta a rengeteg koszban, mocsokban magára maradt kutya és cica, akik mindannyian segítségre vártak. Egy csapat lelkes állatbarát gondozta a magára maradt állatokat, miután a tanya albérlője, aki felhalmozta őket, angolosan távozott. Megindult a hihetetlen mennyiségű kosz eltakarítása, valamint a gazdikeresés. Mi ekkor csatlakoztunk be a történetbe, és a tanyára kikötött hét kutyának otthont nyújtottunk, akiknek elszállásolása nem volt egyszerű feladat. A kutyák láncon éltek, nagyon féltek kezdetben, és hihetetlen mennyiségű le nem zárt konfliktus gyűlt össze egymással szemben. A láncok nem értek össze, de szinte biztosan el-el szabadultak, és egymáson vezették le a feszültséget, hiszen rengeteg sebet találtunk rajtuk, amiknek a nyoma életük végéig ott marad emlékként a bőrükön.
Most, pár hónappal később szeretnék beszámolni a szatymazi kutyák életének alakulásáról, hiszen épp a minap érdeklődtek utánuk azok az állatbarátok, akik elkezdték egyengetni az útjukat. A szatymazi tanyán lakókról később kiderült, hogy vélhetően nem is heten, hanem még többen voltak, és a kutyák egy másik csapata Sándorfalván kóborolt, mert ott volt korábban az illegális menhely székhelye. A szatymazi kutyákhoz később Sári és Lili, két sándorfalvi kutya is csatlakozott, akik vélhetően szintén részesei voltak a szörnyű történetnek.
Az elmúlt hónapokban az összes kutya szívféregszűrése, ivartalanítása megtörtént, az ajánlott védőoltásokat is megkapták. Egy idősebb kutya, Tücsök, átesett egy emlődaganat eltávolításon az ivartalanítás mellett, és azóta békésen éldegél az egyik öregek udvarában sok fiúkutya gyűrűjében, mert a nagyasszony bizony igen válogatós, ha szobatársakról van szó.
Mogyoró nagyon könnyen beilleszkedett a menhelyi életbe, Farkas pedig most érett meg rá, hogy ő is társakat kapjon.
Dagi és Tüske a két legkönnyebben alkalmazkodó kutya igen hamar gazdihoz kerültek, míg társaik kicsit hosszabb időre rendezkedtek be nálunk.
Nemrégiben Árnyéknak is találtunk gazdijelöltet, a héten pedig Vezér búcsúzott a menhelytől, végre ő is elindulhat a saját útján.
Hihetetlen látni, hogy ezek a kutyák micsoda fejlődésen mentek át, és azóta boldogan élnek nálunk, és lassacskán búcsút is vesznek, és saját életet kezdenek, miközben más kutyákkal is megtalálták a hangot, de egymással sohasem. Egyetlen szatymazi kutya sem képes eltűrni maga mellett régi társát, akikkel együtt élték az életüket a láncon, karnyújtásnyira egymástól. Döbbenetes látni, hogy külön-külön boldog, kiegyensúlyozott életet képesek élni, de azonnal megváltozik minden, amikor észreveszik egymást. Indulat, lezáratlan konfliktusok tömege kerül a felszínre a másodperc töredéke alatt, és megváltozik az addig vidám kutyák viselkedése. Merevvé, rideggé válnak, morognak, pózolnak, és feláll a szőr a hátukon, azonnal támadnának egymásra, ha tudnának. Az összetalálkozás után pedig lerázzák újra magukról ezt a terhet, és mennek játszani a társaikkal. És ez mindig ismétlődik, amikor összetalálkoznak. Ez lehet egy séta, vagy egy orvosi vizsgálat. Az egymás iránt táplált ellenérzések nem csitulnak, így ők a hétköznapokon sohasem találkoznak.
Hát így állunk most, hónapokkal az eset után. Látszólag mindenki vidám, boldog életet él, de ott legbelül azok az emlékek talán örök nyomot hagytak.
Hétfő
Nem telt unalmasan, és eseménytelenül az ünnepnap sem. Az adománykonténerünket szerettünk volna kicsit rendbe rakni: rendszerezni a ruhaneműket, tárgyi adományokat, játékokat, de nem számoltunk a megannyi látogatóval, akik szét akartak nézni a menhelyen. Újra kellett gondolni a napunkat, egyetlen dolgozó nagyon kevés ahhoz, hogy az egészet átpakolja, az érdeklődők pedig egymásnak adták a menhely képzeletbeli kilincsét, így folyamatosan két ember a menhelyet mutatta. Harmadik társunk pedig így egyszemélyes munkát keresett magának, míg visszatértünk segédkezni, az idő azonban olyan gyorsan eltelt, hogy már nem tudtunk nekifogni egy nagyobb munkába.
Kedd
Gerincsérült újonckánknak, az idős Topinak lejárt a karanténideje, s mivel igen békés természetű, így a nagyudvarba költöztettük átmenetileg. Azért átmenetileg, mert most legnagyobb szüksége a mozgásra van a gerincproblémája miatt, márpedig erre a nagyudvaron van a legtöbb lehetőség. Topinak egyébként nagyon tetszik az új környezet, egész napja elment azzal, hogy felderítette a területet, és az összes társát megismerte. Késő délutánra teljesen kiütötte magát, annyira elfáradt. Ez az udvar azért csak átmeneti otthon a számára, mert neki az egészségi állapota már nem teszi azt lehetővé, hogy fűtött hely nélkül átvészelje a telet. Ha az idő rosszabbra fordul, akkor a pici területű előkészítő udvarba kerül, ahol ugyan annyit majd nem tud ténykedni, mint mostani helyén, de bármikor lepihenhet a fűtött szobában.
Megérkezett az osztrák adomány partnerszervezetünk, a Nothilfe für Hunde jóvoltából. 900 kg száraztáp átmenetileg megoldja az élelmezést, azonban ez a mennyiség is csak néhány hétre elegendő. Most viszont nagyon örülünk, mert hihetetlenül megcsappant már a készletünk.
Szerda
Topi felszabaduló karanténhelyét egy igen szépséges, és nagyon kedves, fiatal kutyahölgy, Blacky, avagy Bleki (kinek hogy tetszik) vette át. Ő korábban a Sárkány utcában kóborolt, onnan került ideiglenes befogadóhoz, ahol az ivartalanításon is túlesett. Kérője is akadt szép számmal, csak sajnos leginkább tanyasi bioriasztónak vitték volna, nem pedig házikedvencnek. Most rajtunk a sor, hogy gazdit keressünk neki, mégpedig olyat, aki valóban családtagként, és nem pedig eszközként tekint rá.
Ivartalanításra igyekeztünk dr. Sebő Ottó rendelőjébe, ezúttal Róna, Szapi és Gyömbér estek át az elengedhetetlen műtéten. A szívféregteszt is megtörtént, mindannyian negatívak lettek.
Az ivartalanításra utazókkal tartott Griffi vizsgálatra, aki pár napja a vihar hevében egy kerítésen próbálta átpasszírozni magát. Akkor az előkészítőbe költöztettük, ahol ugyan jól érzi magát, de a járása nem tetszik nekünk. Sajnos a mutatványa miatt egy idegszála megsérült, ezért átmenetileg a járása bizonytalanná vált. Tablettákat kapott, amitől néhány nap alatt eltűnik a bizonytalan járása.
Csütörtök
A múlt héten igen gyalázatos állapotban bekerülő Maciról szeretnék beszámolni az olvasóknak. A bőrbetegségben szenvedő, gazdája által végletekig elhanyagolt puli a beérkezése napján egy alapos fürdetésen esett át egy speciális oldattal, ami a tüneteit enyhíti. Egyetlen kezeléssel is hihetetlen változáson ment át néhány nap alatt. Persze a gyógyulása egy rendkívül lassú folyamat, mi már attól boldogabbak vagyunk, hogy valamennyivel hozzájárultunk ahhoz, hogy a mindennapjai egy kicsit élhetőbbek legyenek.
Maci egyébként hihetetlen népszerűségnek örvend nálunk, mert végtelenül kedves, minden jó szóért hálás, vidám kisöreget ismerhettünk meg a személyében.
Péntek
Ma újra nekifutottunk délután a raktáros konténerünk kipakolásához. Ruhákat hajtogattunk, kutyajátékokat pakoltunk, rendszereztünk, és habár úgy tűnik, hogy minden rendezett, azért mi egy alaposabb, mindenre kiterjedő, átválogatós pakolásra gondoltunk, azért beláttuk, hogy ez egy délután alatt lehetetlen. A nagyudvar lakói természetesen ott topogtak, ténykedtek körülöttünk. Hol a konténer melletti homokrakást rendezgették, hol hozzánk dúródtak be, hogy szétnézhessenek. Egyszer csak azt vettük észre, hogy kiloptak egy párnát a raktárból, és pillanatok alatt apró cafatokra szedték, így aztán még az udvart is takaríthattuk.
Szombat és Vasárnap
A hétvégén két örökbefogadás is történt: régebbi lakónk, Paula Németországba utazott, Vezérnek pedig szegedi gazdit találtunk. Az örökbefogadásoknak köszönhetően végre a "Nyóckerbe" költözhetett Farkas, aki Vezér helyét örökölte meg. Túláradó boldogsággal vette tudomásul, hogy hosszú idő után végre neki is akadt egy tágasabb hely.
Önkénteseink természetesen ezen a héten is megédesítették a kutyák hétvégéjét. Most 17 önkéntes segítségével 92 kutya sétálhatott. Közöttük megtehette élete első menhelyi körét a fiatal "A" alom is, akik nagyon ügyesek és tanulékonynak bizonyultak.
A nap hőse azonban kétségkívül az a Zsemle volt, aki szintén élete első menhelyi sétáján volt, viszont ő egy régi, igen problémás lakónk, aki hatalmasat fejlődött az utóbbi időben. Ez ismét Judit önkéntesünk érdeme, aki hétről-hétre rengeteg energiát fektet abba, hogy a menhelyen ragadt, problémásabb kutyák életébe is színt vihessen.
Köszönjük a 158 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások