Nagyon sokan zokon veszik az örökbefogadási szabályaink módosítását, szigorítását. Olykor sértődötten, sokszor dühösen, elégedetlenül távoznak tőlünk gazdijelöltek, mert túl szigorúnak, igazságtalannak ítélik meg a gazdikeresési módszereinket. Nem gondoljuk úgy, hogy valaki attól válik jó gazdivá, mert rendszeresen eteti a kutyát, vagy azért, mert szabadon lehet a kertben, és nincs megkötve. Ezeknek a dolgoknak már természetesnek kellene lennie, hogy megetetem a kutyámat, gondoskodom róla, és nem verem láncra. Sajnos azonban a tapasztalat az, hogy még ezekhez a dolgokhoz sincsen minden kutyának joga. Régebben sokkal több ember távozott tőlünk elégedetten, kutyatulajdonosként. De megérte? Bazsi példájából ítélve biztosan nem.
Sok évvel ezelőtt, amikor még Bazsi kölyök volt, kiválasztotta magának egy család. Nem kellett sokáig várnia a gazdisodásra, nagyon szerette az embereket, így könnyen oldódott. Oltásai után már vitték is, és most, őt évvel később ismét a menhelyen kötött ki. Sok kapcsolata nem volt a gazdájával, ez látszott az első pillanatban. Ahogy Bazsi besétált könnyedén a gondozóval az új helyére, a gazdája is olyan könnyedén vette. El sem búcsúzott, rá sem nézett. Leadja, mert nincs pénze etetni. Nem íratta a saját nevére, mert akkor éppen nem volt rá pénze. Mivel nem járt ki az udvarból, így a veszettség elleni, egyébként kötelező védőoltást sem adatta be, hiszen feleslegesnek tartotta, az ajánlott védőoltásokról már nem is ejtenék szót, hiszen nincs miről.
Nem ő volt az egyetlen kutyája a családnak, hanem "néhány" tacskó is él náluk, akik maradhatnak, őket nagyra becsülik. Ezek szerint Bazsit nem becsülték túl sokra, csak az általa elfogyasztott étel mennyiségét. Nem soványan, de rövid szőre ellenére igen ápolatlanul érkezett. Látszik, hogy nem az igényeinek megfelelő mennyiségű és minőségű ételt kapta. Mégis, a lelki elhanyagoltsága a legszembetűnőbb. A bekerülő kutyák a leadás pillanatában nem akarnak a biztonságot jelentő gazdi mellől elszakadni, és néhány napig még bizonytalanok, zavarodottak. Bazsinak azonban a gazdijával a legkisebb bizalmi kapcsolatot sem sikerült kiépítenie, hálásan csóválva ment a fejét simogató gondozó után.
Mostanában sokszor láttuk már ezt a képet. Gazdájához nem kötődő, boldogtalan kutyák, akik először a menhelyen tapasztalják meg a figyelmet. Nem azért, mert a gazdája gonosz ember, sőt, sokszor kedvesek, közvetlenek embertársaikkal. A baj azzal van, ahogy az állataikkal bánnak. Hogy tárgyként kezelik őket, és eldobják, ha nem hasznos, vagy már nem kell. Nem néznek rá, nem néznek a szemébe, nem nyúlnak hozzá. Sokszor nincs is neve, csak egyszerűen kutya, csak használati tárgy.
Hétfő
Karbantartónk, Gábor nem unatkozik. Kerítésáttelepítési projectbe kezdett, hogy megkönnyítse a munkánkat. Néhány kennelt a nagyház folyosójáról kellett kiengednünk az udvarra, de ezzel a kerítéseltolással a kennelek végén található ajtókon mehetnek ki a kutyák.
Késő délután balesetes kutyát mentettünk Újszegedről, a Ligetből, ahol állítólag napok óta fekszik egy nagyobb testű labrador. Egy másik kutya őrizte, de őt sajnos nem sikerült megfogni, elmenekült. Cipót azonban sikerült biztonságba helyezni. Tele van kullanccsal, de külsérelmi nyomok nem láthatóak rajta.
Kedd
Az élet gyakran felülírja az állatorvoshoz utazók névsorát. Most két ivartalanításra váró kutya adta át a helyét a tegnap érkező Cipónak, idős Sztafinknak, akinél véres vizeletet tapasztaltunk, meg soron kívül Alinak, akinél a héten megint kiverte a biztosítékot a front.
Dr. Sebő Ottó a vizsgálatok mellett Greget ivartalanította, valamint eltávolította sérült szemét. Sztafinak gyógyszert írt fel a hólyaggyulladására, Alit megvizsgálta, aki várhatóan a front távozásával ismét jobban lesz. Cipónak viszont fájdalmai vannak, gerince egy része be van gyulladva, erre kap most gyógyszereket. A röntgenen azonban az is látszik, hogy szegény Cipó élete eddig sem volt felhőtlen, régi sörétes puska maradványok vannak szerte a testében. Ezek fájdalmat már nem okoznak, eltávolításuk nem indokolt, így a "helyükön" maradnak.
A menhelyen addig a Sándorfalváról érkező szószátyár kölyökkutyát fogadtuk, akit Lilinek neveztünk el. Minden túlzás nélkül állítom, hogy az egész karantén zeng tőle, mert nem szeret egyedül lenni, és unatkozik.
Szerda
Ismét dr. Sebő Ottó rendelőjébe készülődtünk: Tapi és Gyerbó túlesett az ivartalanításon és a szívféregteszten. A tesztek negatívak lettek.
Bobit vizsgálatra küldtük, mert időszakosan sántít. Neki ízületi gyulladása van, amire injekciót kapott, és váladékot távolítottak el a lábából. Antónió és Dodó daganateltávolításra érkeztek. Dodónak egyszerű zsírdaganata volt, sajnos Antónióé nem. A mintát szövettanra küldtük. Közben az Ali által érzett hidegfront nagy sebbel-lobbal megérkezett a menhelyre, a kutyák ennek köszönhetően teljesen kiborultak, rettegtek. Mindenki a lábunk alá igyekezett. Még az ebédet is meghagyták. A vihar délutánra elvonult, az idő kellemesen felfrissült, mindenki túl van a nagy ijedtségen.
Csütörtök
Hihetetlen, de Ali újra a régi. Kéthetente ránk hozza a frászt, elsiratjuk, aztán meg mintha mi sem történt volna, újra aktív részese a menhelyi életnek.
A szokásos állatorvosi viziten nem volt ezúttal sok dolgunk: 7 veszettségi olts mellett egy mikrochip került beültetésre.
A délutánt a kutyák bolha elleni védelmének szenteltük. Minden menhelyi kutya megkapta a kezelést.
Osztrák támogatónk látogatásával ért véget a nap, akik szétnéztek a menhelyen, majd indultak is tovább, hogy gazdihoz juttassák a traces számmal utazó kutyáinkat. A szerencsések: Zsáner, Zsebes, Zsuzsu, Lucifer, Bundás, Lotti, Kozmó, Kinder, Kamill, Roy és Cézár.
Péntek
A tegnap felszabadult helyek ma új lehetőséget jelentettek a karanténidőből felszabadult kutyák számára, hiszen beköltözhettek a többiek közé, ezzel egy új világ nyílt meg a számukra. A karanténban felszabadult üres helyek egy kiadós fertőtlenítés után újabb segítségre szoruló kutyák átmeneti otthonát fogják biztosítani.
Nem túl barátságos komondorunknak, Bundinak is lejárt a karanténideje, őt bódításban tudtuk csak megkozmetikázni. Sajnos ekkor látszott igazán, hogy a kutya csontsovány. Ez sajnos a súlyos szívférgességének tudható be. Most ő egyedül fog elfoglalni egy kennelt, ugyanis egészségügyi állapota nem teszi lehetővé, hogy más nagytestű kutyával együtt lakjon. Jelenleg hízókúrára fogtuk a szigorú amazont.
Szombat és Vasárnap
A hétvégén önkénteseink, Tünde, Csilla, Szonja, Judit és Tamás látogatott ki hozzánk. Kutyát sétáltattak, fésültek, udvart takarítottak. Fagyos kutyánk pedig gazdira talált, ahol mindent meg fog kapni, amiről eddig álmodni sem mert.
Amíg Fagyos elkezdi a nagybetűs életet, addig Bazsi, régi-új lakónk visszaköltözött a menhelyre. Reméljük, hogy ezúttal majd olyan gazdival tér haza, amilyet valóban érdemel!
Köszönjük a 138 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások