Hétfő
A Szurkolók az Állatokért Alapítvàny kért segítséget két kutyus elhelyezéseben, akikről lemondott a gazdájuk. Mivel ez egy környező településen történt, így nem mondhattunk nemet. A kutyusokról egyelőre túl sok információt nem tudunk megosztani, egyelőre annyit, hogy egyikük szőre eléggé elhanyagolt, a kutyus láthatóan nagyon vékony. Mindketten szukák és nagyon félnek. Az egyikük neve Szőrme, a másik kutyust Szepinek neveztük el, megszeppent természete miatt. Csak Szőrmében találtunk chipet, de az a helyzet, hogy nem volt alkalmunk alaposan megnézni őket, mert teljes pánikban voltak. Mivel elég késő délután kerültek hozzánk, így az volt az első, hogy vizet adjunk nekik, és egy olyan helyet ahol pocit megnyugodhatnak.
Mivel a mentés tovább folytatódik, így jelenleg nem tudok további részletekkel szolgálni, természetesen később pótolni fogom.
Kedd
Sajnos Nózinak tovább romlottak a lupusos tünetei, így a szokásos keddi konzultáció vége az lett, hogy ismét emeltek a gyógyszerek adagján. Sajnos a napos idő és a nyár sem kedvez ennek a betegségnek, de bízunk benne, hogy emelt dózisú gyógyszerrel már urai leszünk a helyzetnek.
Úgy érzem, hogy egy picit muszáj beszélnem arról, hogy mennyire semmibe veszik néha az időnket, ami mindamellett, hogy sértő, még nagyon hátráltató is.
Ma egy csoportot vártam a menhelyre, akik kedden szerettek volna kicsit körülnézni nálunk. Bár abban állapodtunk meg, hogy visszaszólnak, hogy pontosan mikor érkeznek, az elmaradt. Gondoltam egy későbbi napon biztos jelentkeztek, azonban furcsa mód a naptárban sem szerepelt beírás a kollégáktól.
Fel is hívtam őket reggel, hogy akkor miként számoljak az érkezésükkel, ha már semmilyen információt nem kaptam. Ekkor a hölgy közölte, hogy nem kaptak engedélyt arra, hogy eljöjjenek hozzánk, de ő természetesen ezt jelezte nekünk, hiszen írt smst, és emailt is, de azt szerinte nem kaptuk meg…
Ezt furcsának tartottam, így gondoltam ellenőrzöm. Hozzáteszem, hogy ekkor már kissé paprikás volt a hangulatom, mert ezért lett átszervezve ez a napom.
Ahogyan számítottam rá, sem smst, sem emailt nem kaptunk a lemondásról, ami igencsak rosszul esett, mert ilyenkor érezzük úgy, hogy annyit nem érdemlünk, hogy legalább egy szóban visszavonják a jelentkezést.
A Maus cégcsoport azonban éppen ma telefonált, hogy szeretnének adományt hozni, amit egy gyermeknapon gyűjtöttek nekünk. Ők szívesen szétnéztek a menhelyen mások helyett. Nekik hálás szívvel köszönjük az adományt!
Félreértés ne essék, a menhelyen bőven van tennivaló, nem ül ott senki egész nap arra várva, hogy valakit körbevezethessen. Épp a rengeteg tennivaló miatt olyan fontos, hogy a megbeszélt időpontra megérkezten a csoport, aki szét szeretne nézni, hiszen ha tudjuk előre, hogy nem jönnek, akkor más, hasznos feladatba belefogunk. De ha valami munkát elkezdünk, akkor nem jó, ha többször is meg kell szakítani…
Szerda
Zóra önkéntesünk ma Csólyospálosra ment ki egy öklömnyi, pár hetes kiskutya miatt. Őt a tanyavilágban találták, egészen pontosan egy tanya udvarán figyelt fel rá a tulajdonos. Hogy miként került oda, azt nem tudjuk, de nem a tanya tulajdonosa vitte ida. Egyedül pedig egy ilyen pöttöm kölyök aligha indul útnak, hiszen az anyukája mellett lenne még a helye.
A kis pirinyó kutyust Fasírtnak neveztük el.
Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila ma tíz veszettség elleni oltást, valamint egy veszettségi-kombinált oltást osztott ki a menhelyen.
Csütörtök
Dr. Tímár Endre rendelőjében jártunk Málnával, Angyallal, Glóriával, Szimbával, Kakaóval és Álmossal. Mindannyian ivartalanításon, szívféregszűrésen estek át. A műtéten jól viselték, azonban Kakaó és Álmos szívféregtesztje pozitív lett.
Ma Mónika és Melinda önkéntesünk volt segítségünkre a napi teendőkben. Köszönjük nekik!
Az üllési önkormányzat egy fiatalabb, nagyobb testű szuka miatt kérte a segítségünket. Őt néhány napja találták, de mikrochipet nem találtak benne, a gazdi pedig nem jelentkezett érte.
Nem ő volt ma az egyetlen kutya, akinek segítségre volt szüksége. A zsombói bekötőúton egy kutya rohangált kétségbeesetten, neki kért segítséget egy hölgy, aki el is hozta a menhelyig. Mint megtudtuk, reggel keveredett oda a környékre. Chipet nem találtunk benne, Bolykának neveztük el. Fiatal kan kutyus.
Péntek
Mára sikerült időpontot egyeztetnünk a hétfőn délután bekerült két gazdis kutyusnak, Szőrmének és Szepinek. Szőrme még Szepinél is sokkal jobban meg van ijedve, egyelőre nem hajlandó velünk semmiféle kommunikációra. A vizsgalat szerint elfogadható általános állapotban vannak, mindkettőnek negatív lett a Giardia és szívféregtesztje is.
A menhelyen eközben mindenki túlesett a havi szívféreg elleni kezelésen, ami szontén nagy kedvenc programja a kutyáknak, mert ilyenkor ínycsiklandozó falatokat kaphatnak, amit persze mindenki nagyon szeret.
Szombat és vasárnap
Sajnos az idei nyarunk sem lesz könnyebb, mint az eddigiek. Ilyenkor a felajánlott adó 1% összege már elfogyott. Úgyhogy minden túlzás nélkül állíthatjuk hogy napról napra élünk. Ilyenkor nem a napi etetés a probléma, hanem az, hogy a költségeinket nem tudjuk fizetni. A számlákat, rezsit, orvosi ellátást, gyógyszereket.
Emiatt segítséget kértünk a közösségi média felületeinken.
A Szegedi Idegenrendészet kutyabarát csapata azonnal a segítségünkre sietett. Ők már korábban elkezdték a gyűjtést, de látták, hogy napi szintű problémákkal küzdünk. Éppen ezért úgy döntöttek, hogy még a mai napon elhozzák az adományt, amit eddig sikerül gyűjteni. Nagyon köszönjük a felajánlást, ilyenkor minden forint életmentő!
Még most sem nagyon tudjuk elhinni, de Matyira is rámosolygott a szerencse. Egy budapesti pár pont őt nézte ki magának, egy nagy testű, fekete kutyát, akinek nem sok esélye van az örökbefogadásra. Ez a család pont miatta telefonált,mert igenis vannak emberek, akiknek az ilyen kutyusok tetszenek. Matyi már nagyon régóta várja nálunk, hogy valaki őt válassza. És ma Matyi egy teljesen új életet kezdhet, amit még talán ő maga sem fog elhinni egy darabig. Mi is csak nehezen!
Mihálytelken a Kapisztráni úton egyik önkéntesünk, Viki egy nagyobb testű, kicsit morcibb kutyust talàlt. Természetesen beszállította őt hozzánk.
Mit is mondhatnék?
Hogy várjuk a gazdi jelentkezését?
Ez barokkos túlzás lenne, ugyanis a kutyán egyértelműen látszik, hogy nem éppen a baldachinos ágyból lépett le. A nyakán egyértelműen a láncon tartás jelei látszódnak. Persze chipje sincsen, úgyhogy nem tudom milyen közös nevezőnk lenne a korábbi tulajdonossal.
Az ilyen ember nem érdemli meg, hogy egy szót is pazaroljuk rá. A kutyus biztonságban van, vagy legalábbis biztos jobb helyen, mint ahol eddig élt, vagy akár az utcán. Úgyhogy mondhatni nem várjuk a tulajdonos jelentkezését. A gazdi szót okkal nem használom…
A kutyust mi Jakabnak neveztük el.
És ha a tulajdonos előkerül, és tudja bizonyítani, hogy nem láncon tartotta, akkor majd elnézést kérünk tőle. Bár a chip hiányára aligha tud majd értelmes magyarázatot adni.
Bár biztos vagyok benne, hogy találta, és éppen akkor akarta elvinni orvoshoz, amikor lelépett… Mert ez mindig így szokott történni!
Köszönjük a 156 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
