Ezen a héten olyan állapotú kutyák kerültek a menhelyre, akiknek a látványa a sokat látott menhelyi gondozókat is próbára tette.
Persze nincs is min csodálkozni, hiszen teljesen egészséges, problémamentes kutyák is egymás után érkeznek a menhelyre. Így tehát azon már nem is illik csodálkozni, ha egy beteg kutya feleslegessé válik.
Annál viszont nincsen felháborítóbb, mint amikor egy olyan kutya kerül utcára, akinek még csak esélye sincsen arra, hogy önállóan képes legyen túlélni.
Nincsenek illúzióim, a kutya nem tudott kiszökni, ő azért került az út szélére, mert egyszerűen leselejtezték, mint egy rossz tévét.
Segítséget pedig nem az kért, aki eddig valamilyen módon is a tulajdonosa volt, hanem az, aki megtalálta.
Nehéz belekezdeni a történetbe, ugyanis nem ott kezdődik, hogy valaki talál egy bajba jutott beteg kutyàt az utcán. A gond sokkal mélyebben gyökerezik…
Hétfő
Azt jól tudjuk, hogy a kínàlatot alapvetően a kereslet határozza meg. Bàrmennyit is posztolunk arról, hogy miért jó örökbefogadni, vagy miért nem jó szaporítótól vásárolni, mégis nagyon sokan vannak, akiket ez nem érdekel.
Mert neki akkor is merle tacsi kell, még akkor is, ha tudja, hogy nagy eséllyel beteg lesz. Vagy nem tudja, mert annyira sem érdekli, hogy utána olvasson. Egy a lényeg: kitűnni a tömegből, amit úgy próbàl elérni, hogy nem szokványos kutyàt vesz magàhoz.
Aztán ezeket az egyébként mutáció következtében kialakuló fajtákat még tovább szaporítják, így aztán garantált, hogy nem kell a szomszédba menni a problémáért.
Nem szeretnék belemenni abba, hogy mi a gond a szaporítással, mert véget nem érő blogot tudnèk írni. Most inkább egy kicsit konkrétabb esetnél maradnék, a merle tacsik egymással keresztezesénél, ami egy sor problemát indít el. Nem etikait, abba bele sem mennék.
Hanem a fizikai gondokat, ami nagyon gyorsan nyilvánvalóvá válik: vakság, süketség, allergia, és a nem látható, esetenként később jelentkező problémákról már ne is beszéljünk!
Igény viszont van erre a kutyára, tehát bőven hozzá is lehet jutni. A legbetegebbek persze nem kerülnek értékesítésre, bele sem merek gondolni, hogy mi történik velük. Például valami olyasmi, mint ami ma történt Balástya és Zsombó között. Egy állatbarát férfi ugyanis az autópályáról lehajtva egy teljesen kétsegbeesett fehér kutyát pillantott meg az úton.
Biztosan nem régen került oda, ugyanis látszott, hogy teljesen zavart, ugyanakkor még nem volt kimerülve. Az őrangyala vele volt, mert csodával határos, hogy nem ütötték el. Azonnal a segítségünket kérték.
Amikor megérkezett a menhelyre, akkor làttuk, hogy egy merle tacskó, vagy tacskó jellegű, teljesen vak kutyusról van szó, aki láthatóan halálra van rémülve. Azonnal időpontot egyeztettünk számára egy vizsgálatra, de most ami a legfontosabb: enni, inni kapott, és nyugalomba helyeztük.
Mivel teljesen vak, így Stivinek neveztük el.
A kiskutya annyira kimerült, hogy evès után olyan mèly álomba merült, hogy fel sem ébredt. Felvetődött a gyanú tehát, hogy süket is…
Balástyáról pedig egy husky jellegű, igen bizonytalan kutya érkezett hozzánk, akit be kellett altatnia egy állatorvosnak a beszállítást megelőzően, mert annyira tàmadóan viselkedett.
Bálint-ahogy mi neveztük el-néhány napja egy strucc farmra költözött be. A struccok azonban ezt nem díjazták, átzavarták a szomszédos tanyára. Az ott lakók helyet is biztosítottak neki, de néhány nappal később Bálint elkezdett rájuk morogni, ők pedig megijedtek tőle, ezért kérték a segítségünket.
Persze Bálint nem volt együttműködő, sőt kifejezetten ellenséges volt, így nem volt más választásuk, mint segítséget kérni egy állatorvostól, hogy biztonsággal be tudják szállítani. Olvasóim utólagos engedelmével olyan képet publikálok róla, ahol már teljesen magánál van.
Kedd
Dr. Tímàr Endrének hàla Stivi átesett az első vizsgálatokon. A szemei teljesen el vannak csökevényesedve, Így teljesen vak. Jó hír azonban, hogy a külső hallójáratai ki vannak fejlődve, tehát minden esély megvan arra, hogy hall. Valószínűleg tegnap azért nem reagált semmire, mert teljesen kimerült a megpróbáltatásoktól. Állatorvosunk szerint a szemeit nem szükséges eltávolítani, amennyiben az nem gyullad be, és nem okoz fájdalmat. Stivi ma már nem ugyanaz a kutya volt, mint akit tegnap megismertünk. Zóra Önkéntesünknek, aki ismét vállalta a fuvart, hálából megcsócsàlta a füleit és a haját. A vizsgálatok alatt is végig parádézott, nem csoda hát, hogy mindenki elolvadt ettől az èletvidám, csupaszív kiskutyától.
Stivi mellett Zsebi is vizsgálatra utazott, ő ugyanis kicsit bágyadt, kedvetlen volt. Neki felső légúti panaszai vannak,fáj a torka, így gyógyszereket kapott, ami néhány napon belül enyhíteni fogja a tüneteket.
Szerda
Ma dr. Farkas Attilával, menhelyünk állatorvosával a heti vakcinázást intéztük.
Csütörtök
Zóra önkéntesünk olyan mint egy akciócsoport. Jön-megy, chipet olvas, haza juttat kóborló kutyákat, állatorvoshoz szállít menhelyi kutyàkat. Sohasem áll meg.
Tegnap este például este Kiskundorozsmára ment chipet olvasni egy talàlt kutyában. A segítségkérő csak úgy tudta ott tartani a kutyát, hogy a pulóveréből egy rögtönzött pórázt eszkábált. Mivel a kutyusban nem volt chip, igy Zóra Viki önkéntesünknél helyezte el éjszakára.
Persze Viki sem otthon tétlenkedett, hanem ő is kutyamentésben volt, mégpedig Szőregen. Ő egy sérült orrú kutyát mentett, aki szintén érkezik a menhelyre.
A Dorozsmai idős kóborkát Mozzarellának neveztük el. A hasán egy három öklömnyi kiboltosulást vettünk észre, ami lehet sérv, vagy daganat is. Most két hétig az eredeti tulajdonost kell keresnünk, így műtétre nem kerülhet sor, ugyanis ez a kèplet nem most került a kutyára, azonnali ellátást nem igényel. Ezt azért fontos kihangsúlyozni, mert nem végezhetünk ilyen jellegű beavatkozásokat a tulajdonos hozzájárulása nélkül csak abban az esetben, ha a kutya életveszélyben van.
A sérült orrú kutyust Nózinak neveztük el. Ő viszont azonnali ellátást igényelt, ugyanis az orra olyan volt, mint ami le akar esni a helyéről. Dr. Farkas Attila meg is vizsgálta a rendelőjében, gyógyszereket, kenőcsöt, szemcseppet írt fel a számára. Az orráról szabályosan esett le nagyobb darabokban a bőr, ami egyértelműen nagy fájdalmat okozott neki. Az okát egyelőre nem tudjuk, ez egyaránt lehet allergia, vagy autoimmun betegség következménye is.
Az már csak hab a tortán, hogy tele van bolhával
Derekegyházáról egy bajbajutott kutyacsalád érkezett a menhelyre.
Itt állatbarátok kérték a segítségünket az elhelyezésben, mert a gazdájuk borzasztó körülmények között tartotta őket. Az anyakutya elhanyagolt, és vékony. Kölykei ennek megfelelően nagyon rossz állapotban vannak. Egyikük súlyos székrekedésben szenved, ugyanis mindent össze evett, amit talált. A mai napon délután és estefelé komplett szőrdugót távolítottunk el a végbélnyílásából. Estére a segítsegünknek köszönhetően már sokkal jobban érezte magát.
Az anyakutyát Pehelynek, kicsinyeit pedig Pillének, Pampának és Prérinek neveztük el.
A család elhelyezése komoly szervezési munkát igényelt, ugyanis a tulajdonos hozzájárulása nélkül nem kerülhettek volna hozzánk. A segítségkérők minden követ megmozgattak, hogy a gazdát rábírják a lemondó nyilatkozat aláírására.
A kutyacsalád mellett egy idősebb, sérült szemű kutyust is sikerült kimenteni.
Neki a Prézli nevet adtuk. Mindannyian, kivétel nélkül kedves, bújós kutyák, ami szinte hihetetlen ismerve az eddigi előéletüket. Reméljük, hogy a sok rosszat feledtetni tudjuk velük!
Péntek
Kenya eredeti gazdája is előkerült, így két hét megfigyelés után mikrochippel, veszettségi oltással ellátva hazavitte őt Domaszékre. Mint megtudtuk, erdeti neve Mázli volt. Bízunk benne, hogy ezek után jobban fog rá vigyázni…
Szombat és Vasárnap
A hétvégén útnak indult egy jobb élet felé Ausztriába Deni, Dennis, Darius, Herkules, Pongó és Sirius. Németországba utazott Rezgő, Rudi, Csibész-Lucifer, Heidi, Bella, Rexi, Szeder, Pici és Roxi.
Lutrinak azonban ennyire messzire nem kellett utaznia, ő Domonyba költözött a gazdijaival. A kedvezőtlen időjárási körülmények miatt a hétvégi sétáltatás elmaradt.
Egy igen vidám, 12 éves öregúr költözött a menhelyre. Csak úgy sugárzik belőle a pozitív energia, senki nem látja az életének a szomorú oldalát: idős gazdája, akivel eddig együtt voltak jóban-rosszban, többé nem tudja ellátni. A gazdi egészségi állapota leromlott, így nem volt más lehetőség, mint az, hogy Bodrit egy biztonságos, gondoskodó környezetbe helyezze.
Szinte hihetetlen, hogy Bodri szomorú története ellenére mennyire nyitott. Talán örül annak, hogy bármi változás történt az életèben, és pörögnek az események körülötte, nem pedig csak csordogàlnak a napok csendben, egyedül, egymás utàn. Reméljük, hogy a változás tartósan pozitív hatást gyakorol rá, és a kezdeti lelkesedést sem fogja felváltani az ijedtség. Hiszen ez óriási vàltozás egy idős kutyusnak, aki idáig egyedül éldegélt egy ház udvarában…
Köszönjük a 168 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások