Kutyamesék 2025. okt. 6-12.

Úgy tűnt, hogy ezen a héten végre minden jól alakul. Több kutyusunk is ment orvosi vizsgálatra, csupa jó hírekkel tért vissza a gondozónk, így joggal lehettünk optimisták.
A heti munkánkat egyik napon egy önkéntes csapat segítette, továbbá a hét végén gazdihoz kerülhetett két kutyusunk is. Nyílt napra is készültünk, tehát minden adott volt, hogy sikeres hetet zárjunk. És a hétvégén mégis olyan pofont kaptunk, hogy még most is a sírás fojtogat...

Hétfő
A múlt heti blogomban beszámoltam róla, hogy az Állatok Világnapja alkalmából mennyire sokan gondoltak a Tappancsra, és hogy ez nekünk nagyszerű lehetőség, hiszen ilyenkor fel tudjuk tölteni egy kicsit a raktárkészletünket. Még a héten is nagyon sok óvoda, iskola jelentkezett, hogy a menhelyi kutyusok és cicák számára gyűjtöttek, Ezek az eledelek a héten érkeznek hozzánk, és mi magunk is elámultunk néhány gyűjtés láttán. Természetesen a kisebb felajánlások is nagyon értékesek, hiszen sok kicsi sokra megy, de néhány iskola és óvoda bizony semmit nem bízott a véletlenre, olyan mennyiségű eledelt összegyűjtötte, hogy egyik ámulatból estünk a másikba!
Ezúton is szeretnénk mindenkinek megköszönni, aki lehetőségeihez mérten segített, és gondolt ránk!

Kedd
Bizony az összegyűjtött eledel minden morzsájának van helye, mégpedig a kutyák pocakjában! Ma is érkezett a menhelyre két újabb éhes száj.
Papi és Morzsi ugyan mikrochip nélkül érkeztek, de a többi kóbor kutyához képest szerencsés helyzetben voltak. Ők egy balástyai tanyára tévedtek oda mindketten, és a tanya tulajdonosa megsajnálta őket, így befogadta a két árvát. Ugyan megtartani nem tudta, de elhelyezte őket, és gondoskodott is róluk, majd a menhelytől kért segítséget.
A két kutya láthatóan nagyon ragaszkodott a férfihoz, aki maga is nehéz szívvel hagyta itt őket, de a meglévő kutyája mellett felelősséggel nem tudott volna ellátni még kettőt.
Átmeneti gazdájuk el is nevezte őket Morzsinak és Papinak. Mindketten elég félénk természetűek.

Szerda
Ma a szokásos állatorvosos-kutyaoltásos napunk volt: menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila ma négy kombinált oltást, egy veszettségi-kombinált oltást, tizenegy veszettségi oltást, valamint kettő kennelköhögés elleni vakcinát osztott ki.

Csütörtök
Délelőtt a Lufthansa Systems Hungaria Kft néhány lelkes munkatársa látogatott ki a menhelyre, hogy egy kicsit besegítsen a napi teendőkbe. Mosogattak, másnapra eledelt készítettek elő, gereblyéztek, a kölykös kenneleket takarították ki. Melinda önkèntesünk most is a segítsegünkre volt az önkéntesek koordinálásában.

Ma szívultrahangon járt Molly Topi szívférgesség miatt. Mollynak nem találtak férget a szívében.
Mi azonban mégis Topi állapotán lepődtünk meg a leginkább. Aki nyomon követi a blogomat, az már egy korábbi írásomban olvasta, hogy Topi nagyon elhanyagolt állapotban érkezett hozzánk. Több napot egy csatornában töltött, és egész nap tűzött rá a forró nap, mire értesítettek bennünket már nagyon rossz állapotban volt.
Mi rögtön a hűtött betegszobába tettük, ahol úgy tűnt, hogy pár nap után rendeződni látszik az állapota. Sajnos azonban továbbra is étvágytalan volt, és kedvetlen. Elküldtük orvosi vizsgálatra, mert a rossz állapota, a vékonysága, az étvágytalansága felkeltette a szívférgesség gyanúját.
A vizsgálaton ki is derült, hogy a félelmeink nem voltak alaptalanok, ráadásul a teszt után csináltak neki egy szívultrahangot is, ami azt mutatta hogy a szíve igen súlyos állapotban van. Szívgyógyszert kapott, amit egész életében szednie kell. Erre azért volt szükség, mert a szíve sajnos tele volt férgekkel.
Nyugalomban el is kellett kezdenünk a szívféreg elleni kezelést, de felhívták a figyelmünket hogy nagyon kockázatos lesz, mert az állapota nagyon súlyos. A kezelés után pár napig Topi nagyon sokat köhögött, de utána szabályosan kivirult. Most jött el az idő egy kontrolra, és mindenki döbbenten látta, hogy Topi nagyon sokat hízott, ráadásul hihetetlen aktív lett. A szívultrahang pedig nem is talált a szívében férget, ami egyenesen döbbenetes, hiszen csak egy hónapja kezdtük el a kezelést.

A vizsgálaton részt vett még Tami is, neki megmutattuk az emlősor eltávolítás utáni sebet, némi utókezelést igényel, de alapvetően jól van.
Zsolti pedig hasi ultrahangra utazott, neki pár héttel korábban volt egy vizsgálata, ami súlyos vérszegénységet mutatott, illetve felvetette a lép daganata gyanúját. Most kontrollra érkeztünk.
Szerencsére a vérszegénysége a gyógyszereknek köszönhetően sokat javult, ráadásul az ultrahang során megállapították, hogy mégsem daganatos a lépe. A gyógyszereket egyelőre tovább kell folytatnia, majd egy hónap múlva ismét kontrollra várnak bennünket.

Péntek
Holnap nyílt nap lesz a menhelyen, így a mai napot arra szántuk, hogy kellőképpen fel tudjunk készülni az érdeklődők fogadására.

Szombat és Vasárnap
Ezen a hétvégén sem unatkoztunk. Nyílt nap volt a menhelyen, amire azért szép számmal látogattak ki az érdeklődők.
Közben kutyasétáltatás is volt a menhelyen, ez egyébként mindig nagyon sok érdeklődőt vonz. Persze a sétáltatás nem olyan egyszerű művelet, mint amilyennek tűnik, ugyanis vannak a menhelyen igencsak erős, nagy testű kutyák, akiket nem olyan egyszerű megtartani. És akkor még nem beszéltem az olyan kutyákról, akik nem bírják a többi kutya társaságát, így megfelelő távolságból lehet csak sétáltatni őket egymástól. A sétáltatás koordinálása nagyon nagy emberi erőforrást igényel, és ugyan nagyon kecsegtető program a gyerekeknek, de biztonsági okokból ők nem sétáltathatnak a menhelyen.
Nemcsak a menhelyen lehetett szétnézni, hanem természetesen barátságos kutyusokat is lehetett simogatni. Most erre a megtisztelő feladatra Fridát és Frenkit választottuk ki.
Ami azt illeti, nekem Frenki személyes kedvencem, ugyanis a helyi gyepmesteri telepről került át a tesóival együtt, de Frenki valahogy mindig le volt maradva a többiek mögött.
Most kezd igazán fejlődni, picit kezd németjuhász szerűvé válni, ugyanis a fülecskéi elkeztek felállni, vagyis inkább csak ide-oda billegni. A feje tetején ráadásul van egy pici bóbita, amitől csak még aranyosabb. Neki korábban szem problémái voltak, amit szerencsére kinőtt, de maradt egy kis kancsalsága, amitől egyszerűen hihetetlen cuki ábrázata van. Egyszerűen nem bírtam ki, hogy amikor időm engedte, ne őt fényképezzem!

Íme:

A hétvégén egyébként Frankiék egyik tesója, Falánk gazdisodott is. Természetesen nem a rendezvényen talált gazdit, így hirtelen felindulásból, hanem őt a család már régóta látogatta.
Az egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Ma Cápi is elköltözött végleges családjához Szegedre. Ő a balesete után pár napot az én otthonomban töltött, így aztán természetes, hogy nagyon megszerettem. Felelősséggel én nem tudtam volna vállalni a gondozását, így amint lehetett, amint már jól volt, bevittem a menhelyre. Erre azért volt szükség, mert nem szerettem volna ha még jobban bekötődik hozzánk, pár nap után is nehéz volt az elvàlás. Most viszont ő is végre új életet, egy hozzám méltó életet kezdhet el.

Vasárnap reggel olyan történt amire egyáltalán nem számítottunk. Zsolti megvárta amíg beérünk a menhelyre, majd pár perccel később meghalt. Egyszerűen nem akarom elhinni, hiszen pár nappal ezelőtt kecsegtető híreket kaptunk az állapota felől. Hova tovább, tegnap még látogatói is voltak, és Zsolti szabályosan fürdőzött a népszerűségben, boldog volt és játékos. Felfoghatatlan ami történt.

Két és fél évet töltött nálunk a menhelyen, gazdira sosem talált, pedig ő aztán mindenkinél boldogabb lett volna, ha végre valakinek ő a szemem fénye.
Befogadásakor az utcán kóborolt, úgy tudjuk a gazdája elhunyt, utána pedig Zsolti magányában az utcákat rótta. Pedig korábban nagy reménységgel indult az életnek, hiszen még egy kutyaiskolában is oktatták őt.

Hozzánk már szellemileg leépülve érkezett, de amennyire egyszerű volt, legalább annyira kedves és szeretetreméltó. Nem volt olyan dolgozó, vagy olyan önkéntes, aki ne lett volna oda Zsoltiért. Sajnos neki az élet nem osztott jó lapokat, ugyanis bekerülése óta tudjuk, hogy autoimmun betegséggel küzdött, ami megtámadta a bőrét. Emiatt nagyon sokszor járt állatorvosnál, és rendszeresen szüksége volt gyógyszerekre, samponokra. De Zsolti még azt is imádta, ha éppen fürdetik, hiszen ekkor ő volt a középpontban. Önkénteseink, Anabell és Ági nagyon sokat tettek azért, hogy komfortosabbá tegyék az életét. Nagyon sokszor kijöttek fürdetni, fésülni őt. Ilyenkor Zsolti pedig nagyon boldog volt, hiszen ő volt a középpontban.

Ő azon kevés kutyák közé tartozott, akik mikrochippel érkeztek a menhelyre, így azt gondoltuk hogy akkora reális lehet. Azonban több állatorvos is jelezte felénk, hogy valószínűleg a nyilvántartásban szereplő születési dátum hibás lehet, hiszen sokkal idősebbnek látszik Zsolti, mint amennyire datálva volt a nyilvàntartó bázisban. Ezt természetesen nem zavart bennünket, és egyébként is gondoltuk, hogy hét éves korára még alig ha lesz demenciás egy kutya.

Nagy szív fájdalomunk, hogy gazdira sosem talált, pedig nagyon vágyott rá. Én el tudtam volna képzelni egy idős házaspár családi kedvenceként, és azt hiszem, hogy Zsolti sem ellenkezett volna. Ő úgy ment el, hogy nem adatott meg neki az, amire a legjobban vágyott. Ha van igazság, akkor remélem hogy ő már egy szebb világban van, és van egy család odaát, akinek ő a mindene. Szeretném ezt hinni.
Azt hiszem minden önkéntesünk, dolgozónk nevében mondhatom, hogy fájó szívvel búcsúzunk Tőled, és sohasem felejtünk!
Ég Veled, Zsolti!