Az utóbbi időben nem írtam bevezetőt, vagy ha igen, az biztosan kurtára sikeredett. Most pedig anny minden történt velünk, hogy inkább ezeket a történeteket veszem hangsúlyosabbra.
Sajnos van is mit. Már sokszor mondtam, hogy az emberek állattartási kultúrája két részre szakadt.
Sokan családtagként kezelik a kutyát: bent él a házban, nyaralni viszik, szülinapot tartanak nekik. Én is ezt a vonalat képviselem.
Mások azonban még mindig balkáni módon bánnak a kutyával: maradékot löknek neki, nem biztosítják meg az alapvető állatorvosi szükségleteit sem. Bezárják, megkötik,bántalmazzák, tárgyként bánnak vele.
És sajnos még mindig nagyon sok ilyen ember él közöttünk. Ők azok, akik képtelenek felfogni-az érzelmi intelligencia teljes hiányában-hogy az állatok éreznek. Fizikailag és lelkileg is!
Hétfő
Ezen a héten ez volt az egyetlen olyan nap, ami eseménymentesen zajlott. A hét további részében elszabadultak a segítségkérő telefonok, es gőzerővel mentettünk.
Kedd
Ma egy tervezett mentés, Ében érkezett hozzánk. Hogy eredetileg hogy hívják, azt nem tudjuk, a nevét tőlünk kapta. Egyetlen oltását még kölyökként kapta, mikrochipje nincsen.
A gazdája egy idős ember volt, aki már nem tudott mit kezdeni a két kutyus energiájával, mert folyton szöktek. Kikaparták magukat a kerítés alatt, vagy épp tönkretették azt, így a gazda nem győzte javítgatni. A falubéliek is szóvá tették neki, így gazdát keresett nekik.
Az egyik kutyának sikerült is. Persze azt sajnos nem tudjuk milyen helye lett…
Ébenre viszont senki nem kelentkezett, ezért kérte a család a segítséget.
Szerda
Dr. Tímár Endre rendelőjébe indultunk ivartalanításra: Tanja, Pite, Pamacs, Hugó, Boscó és Azúr esett át a műtéten és szívféregszűrésen. Boscó tesztje sajnis pozitív lett.
Ezen felül ő és Tanja még egy farkaskarom eltávolításon is átesett.
Egy temető területén kettő fiatal németjuhász jellegű kutyus találtak. Mindkettő szuka. A megtaláló megsajnálta őket, éppen ezért éjszakára el is helyezte. Kaptak kullancs elleni cseppeket, illetve féreghajtó tablettát is. Mivel nem rendelkeztek mikrochippel, így mi neveztük el őket Csillagnak és Csipesznek.
Egy idős férfi korábban néhány kisebb testű kutyát fogadott a házába, akik a környéken kóboroltak. Most a férfi kórházba megy, a kutyákról pedig nincs aki gondoskodjon. Elvileg három kutyus érkezésére számítottunk, de a férfi nem tudta csak egyiküket elkapni. Abban egyeztünk meg, hogy amint sikerül a másik kettőt is behozza a menhelyre.
A kutyusnak nincsen chipje, oltása, és egyelőre elég szocializálatlannak is tűnik. Azért bízunk benne, hogy ez az ijedségnek tudható be. A kis szőrmókot Szedernek neveztük el.
Közben megérkezett a menhelyre az állatorvosunk, dr. Farkas Attila, akivel a heti oltásokat osztottuk volna, de ezen a napon minden egyszerre törtenik.
Megérkeztek a menhelyre a szendvics panel házak, amiket pályázatból, önerőből, illetve támogatásból tudtunk megvásárolni. Ezekre a házakra már borzasztó nagy szükségünk volt, hiszen a fából készült kutyaházak nem túl strapabírók, pár év alatt teljesen tönkremennek.
A menhely szomszédságában él egy nagyon kedves állatbarát hölgy, aki már többször segített befogni a kutyákat, akik a környéken kóboroltak.
Ma váratlanul érkezett hozzánk, kezében egy lánccal, illetve egy sovány kutyával. Elmondása szerint már látja a környéken egy ideje, de nem tudta megfogni, mert annyira félenk volt.
Ma azonban ez a kutya be kapart a tanyájának a kertjébe, és ott üldözőbe vette a hölgy cicáját. Az üldözés közepette a lánccal, amit húzott magával fennakadt egy olajfán. Így sikerült őt megfogni.
Természetesen mikrochipet nem találtunk a kutyusban, így az olajfán fennakadt kutyának az Oliva nevet adtuk.
Amikor próbáltuk kiszabadítani a láncból, akkor vettük észre, hogy a nyakán már belenőtt a bőrébe. Azonnal egyeztettünk is dr. Tímár Endrével, aki még ma megvizsgálta őt, holnapta pedig meg is beszéltük a műtet időpontját. Nagyon hálásak vagyunk az extra gyors segítségért!
Csütörtök
Ma a szendvicspanel kutyaházak egy jelentős része a helyére került. Gondozóink szinte egész nap a házakat hordták, cserélték le. Mi nagyon boldogok vagyunk, hogy talán egy kicsit komfortosabbá tudjuk tenni a kutyáink életét.
Oliva is túlesett a műtéten, szerencsére a lánc egy kis részen, a tarkójánàl volt a bőrébe belenőve. Így a műtét kevésbé volt megterhelő a számára, illetve a seb is sokkal könnyebben fog gyógyulni.
Picúr és Bogi azon ritka kutyusok közé tartoznak, akik teljesen rendezett oltási programmal, mikrochippel érkeztek a menhelyre. Gazdájuk nagyon lelkiismeretesen gondozta őket. Még az ajánlott védőoltásik is megvannak, ami igazi kuriózumnak számít ebben a mai világban.
Ők egyébként kozmetikába is jártak. Minden idilli volt, de sajnos a gazdi elhalálozott, így hosszú időn keresztül az elhunyt testvére gondozta a kutyákat. Ő valóban nagyon aggódott a kutyák további sorsa miatt, meg is siratta őket, de magához venni egyéb okok miatt nem tudta. A hölgyet jobban bántotta a kutyák leadása, mint amennyire a gazdákat meg megszokta viselni…
Az utóbbi hetekben írtam róla, hogy több megfigyeléses kutya is van a menhelyünkön. Ez nem azt jelenti, hogy bármelyik is megharapott volna valakit, hanem pusztán annyit, hogy érvényes oltás nélkül voltak közterületen. Ilyen esetben a hatósági állatorvos a menhelyen figyeli meg a kutyákat, majd két hét múlva az oltások pótlásával a gazdi hazaviheti őket.
Bundás így ma Sándorfalvára került haza, Bekecs pedig Szegedre. Bekecsnek az oltáson kívül a microchipet is kellett pótolnunk.
Péntek
A tegnap délutáni órákban egy kölykét jelentettek a Csongrádi sugárútról. Zóra önkéntesünk ment is chipet olvasni, de “természetesen” nem volt a kutyában. Az éjszakát Viki önkéntesünknél töltötte a kölyök, akinek természetesen a gazdája mellett lenne a helye. Reggel Zóra szállította őt ki a menhelyre.
Tőlünk a Riki nevet kapta.
Csakhogy reggel jelentettek még egy kölyköt. Őt e Petresi utcában találták előző este. Ott sírt a bejelentő elmondása szerint a lakások alatt. Megsajnálta, hazavitte, de nem tudja megtartani. Így aztan Zóra őt is fenyalábolta, és kihozta. Neki a Rudi nevet adtuk. A szeme és a nyaka sérült.
Szombat és Vasárnap
Bizonyára sokan emlékeznek Cápira, a balesetes tacsira, aki a sok kérő ellenére mégis nehezen talált gazdira, mert mire felépült, minden jelölt eltűnt. Vegül egy nagyon kedves csalad fogadta örökbe, akik eleg kitartóak voltak, és végül elfogadta őket. Mert ez a konok kis tacsi bizony csak a menhelyi dolgozókhoz kötődött. Végül szerencsére nagyon szépen beilleszkedett a családba, és ma látogatóba érkezett hozzánk. Hihetetlen jó volt őt látni! Cápi azert is jött, mert gazdái javasolták egy közeli barátjuknak, hogy tőlünk fogadjanak örökbe. Így is tettek! Ma Glória tehát már családban hajthatja álomra a fejét. Mivel a két család nagyon jóban van egymással, Így a kutyák is nagyon gyakran együtt lesznek. Természetesen Cápi és Glória is azonnal összebarátkoztak. Ők a menhelyen korábban nem találkoztak. Az ilyen történet mindig külön öröm számunkra, és nagyon jólesett, hogy egy család egy másik családnak azt javasolja, hogy tőlem fogadjanak örökbe kutyát.
A heti blogom lassan a végéhez közeledik, de még van miről beszámolnom. Segítség kérés érkezett a menhelyre több kutyacsalád elhelyezése kapcsán. Maradjunk annyiban, hogy mindkét esetben a kutyák igen nagy veszélyben voltak, utcán semmiképp sem maradhattak.
Az egyik kutya család egy anyából, és három kölykéből áll. Tekintve, hogy senkiben nincs mikrochip, így mi neveztük el őket. A mamakutya a Doris nevet kapta. Ő kezdetben picit morgolódott, de a kedves szóra nagyon gyorsan oldódott. Három kölyke igazi kis vasgyúró. Jó étvágyúak, játékosak. Természetesen rögtön lekezeltük őket bolha ellen, illetve féreghajtót is kaptak. Aztán jól lakva hajthatták álomra a fejüket.
A másik segítségre szoruló csapat egy alom kölyök volt. Pontosabban egy kölyök jóval kisebb, illetve közvetlenebb a többinél, gyaníthatóan ő csak valahogy odakeveredett a másik csapathoz. Mivel nem voltunk ott, és nem ismerjük a körülményeket, így ez csak feltételezés.
Az azonban már nem csak feltételezés, hogy az egyik kölyök számunkra parvó gyanús volt.
Ugyan nem ismerjük őket, de amikor kivettük a szállítóboxból a csapatot, az egyik kölyöknek nagyon beesett volt az arca. Néhány perccel később észrevettük, hogy a kicsi elkezdett hányni.
Rögtön a beteg szobában készítettünk elő neki egy helyet, és akkor már láttuk, hogy a bélsara is nagyon gyanús. Szerencsére az állatorvosunkat elértük, így kezdődik a kezelése, mert nem stabad várni. Holnap pedig a parvóteszt fog biztosat mondani.
A többiek állapota sem megnyugtató, de abban maradtunk, hogy egyenlőre őket csak figyeljük, hiszen nincs hányás, vagy egyeb aggasztó jel. Kicsit visszahúzódóak, de ez lehet az ijedtsegtől is. Természetesen mindannyian kaptak féreghajtót, illetve bolha elleni cseppeket.
Parvovírus a menhelyen nagyon régen nem volt már, és holnapig imádkozhatunk, hogy a teszt ne mutasson pozitív eredményt. A tünetek sajnos mind erre utalnak.
Köszönjük a 156 mentett kutyus neveben, nogy ismet velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások