A múlt heti blogomban kicsit részletesebben bemutattam néhány kutyánkat, akik a gondozásunkban élnek, hogy mi is történt velük azóta, hogy hozzánk kerültek. Mert bizony, ahogy mondtam, a legtöbb ember megnyugszik akkor, amikor a kutya már nincs az utcán, azt gondolják sorsa megoldódott, gyorsan talál egy gazdit és minden rendben lesz. De sok esetben ez nem így történik.
A gyors gazdira találás pedig azért lehetetlen, mert a hozzánk érkező kutyák jelentős része oltás nélkül, ivarosan érkezik. Mi befejezzük az oltási programot, leszűrjük a kutyákat szívférgességre, valamit átesnek az ivartalanításon is. Ez időben pedig több hónapot jelent.
Lenne még sok-sok menhelyi kutya, akinek a sorsa nagyon megindító, érdekes, de jelen esetben tolnom kell az ő bemutatásukat.
A múlt heti örökbefogadásoknak köszönhetően helyek üresedtek meg, amiket gyorsan fel is töltöttünk. Most az ő sorsuk bemutatása következik.
A blogom végén pedig egy igen megdöbbentő esettel zárom a a beszámolómat. Megdöbbentő az, hogy az emberek azt hiszik, hogy még mindig ugyanazt megtehetik egy állattal, mint tíz évvel ezelőtt. Azt hiszem érdemes lesz végigolvasni!
Hétfő
Egy pinduri puli jellegű kutyával sétált át az egyik helyi szomszéd. Elmondása szerint a kutyát tegnap találta a bejárójánál. Meg volt róla győződve, hogy valaki kirakhatta. Hát, ennek a történetnek a végére aligha tudunk járni, hiszen azért az sem kizárt, hogy egy környékbeli ember kutyája, aki nem vigyázott rá eléggé. Az is biztos, hogy nem minden tanya van megfelelően körbekerítve, így a kis pöttömnek olyan nagy erőfeszítésébe nem került volna valahonnan megszökni. Az biztos, hogy a kutyában nincsen chip, így nevet mi választottunk a számára. Mokka névre kereszteltük el.
Pamacs Ásotthalomról érkezett hozzánk. Kissé megbotránkoztatott, megdöbbentett minket a története, őt ugyanis az önkormányzat hozta a menhelyünkre. A kedves gazdi ugyanis megkereste az önkormányzatot, hogy szeretné, ha elvinnék a kutyáját, mert az zavarja a szomszéd kutyáját! Igen, jól olvassák, a szomszéd kutyát zavarta Pamacs, amit a szomszéd szóvá is tett. A gazda pedig gondolt egyet, Pamacsnak csomagolni kellett. Na, sok mindent nem hozott magával, csak azt a "szép" koloncnak valót, amit a nyakába kötöttek. Pamaccsal talán az a legjobb dolog, ami eddigi életében történt vele, hogy menhelyre került.
Kedd
Ma dr. Sebő Ottó rendelőjébe készülődtünk vizsgálatokra.
Simi furcsa járása miatt MRI-re ment volna, de újra megvizsgálták, még az MRI előtt. Úgy tűnik, hogy egy korábbi kisebb agyvérzés okozott neki problémát, de a gyógyszer szerencsére sokan javított az állapotán. Most másfajta gyógyszereket is felírtak, ami vélhetően még lendíteni fog Simi közérzetén.
Roti mintavételre utazott, neki 2 hét múlva sérvműtéte lesz.
Szepi újra elkezdett köhögni, ismét vizsgálatra utazott, most újra antibiotikum kúrán lesz. Röntgen alapján ugyan teljesen rendben vannak az eredményei, azonban mi még halljuk, hogy ritkán köhög.
Naomi pár hete egy csomója okán vizsgálaton járt. Akkor kiderült, hogy a csomó gyulladt, és ha a gyulladás elmúlt, akkor műteni kell, mert kiújult a daganata.
A gyógyszert beszedte, bár a gyulladás nem múlt el, ezért is vittük vizsgálatra. Azonnal műtötték, és kiderült, hogy sajnos a daganata, bár borsószemnyinek tűnt, sajnos igen kiterjedt, így jó nagy műtéti vágással távozott Naomi a rendelőből.
Kond a fején lévő bőrkinövés miatt utazott operációra, mert mint kiderült ez a bőrkinövés mindig ki fog újulni, ha nem távolítják el. Kond egy jó nagy varrattal a fején tért vissza a menhelyre. Naomi és ő is ketrecnyugalomra vannak ítélve, nem játszhatnak a társaikkal, ráadásul gallért kell viselniük. Roppant nehezen viselik a korlátozásokat.
Láncos egy általános vizsgálaton járt, ugyanis öreg mamókánk jövő héten utazik Ausztriába. Soha nem hittük volna, hogy Láncosnak nem itt kell leélnie az életét. Szerencsére az értékei rendben vannak, készen ál az utazásra.
Amíg a kutyák orvosnál várakoztak, addig a menhelyen zajlott az élet:
Bordányból egy hófehér, kedves, fiatal, de nagyon-nagyon sovány kutyát hoztak. A képek közel sem adják vissza szegény Havas állapotát, ugyanis ezt a nevet kapta tőlünk. Amellett, hogy zörögnek a csontjai, még ráadásul csapzott, fénytelen a szőre, tehát élőben egy igen elhanyagolt kutya benyomását kelti. Borzasztó volt így látni őt.
Szerda
Ma ismét két újabb kutyával bővült a menhelyi létszám.
Baleynek van neve, annak ellenére, hogy befogadott kutya, pár napja az utcán találta egy állatbarát család, de nem fordították el a fejüket. Bevitték és vállalták, hogy vigyáznak rá, amíg nálunk nem lesz hely. Baley azóta nagyon belakta átmeneti helyét. A család saját kutyáit terrorizálta, ezért nem tudták beengedni őt a házba. Kint pedig keresett magának programot: leszedte a szigetelőanyagot a házról, és megkezdte a kábeleket is, így a család elkezdte félteni, hogy baja esik. Ez lássuk be, nagyon reális félelem. Baley tehát ma beköltözött a menhelyre.
A másik kutya újfenn Ásotthalomról érkezett. Gazdás.
Chipes, habár évek óta nem oltatták be. Ritka alkalom, hogy megváltoztatjuk egy chipes kutya nevét, de most szükség volt rá. Csuti lett az új neve. Ő lenne egyidejűleg a harmadik Bogár a menhelyen, ami nem szerencsés, hiszen így könnyen hiba csúszhat a kommunikációban, amit itt nem engedhetünk meg magunkat. Gondoljunk csak bele, ha valakinek például szívgyógyszerre lesz szüksége, de félreértelmezzük melyik Bogárról van szó. Ezért fontos nálunk a névválasztás.
Ezt azért hangsúlyozom ki, mert bizony korábban támadás ért minket, mert egy Bobi nevű kutya nevét megváltoztattuk, amikor menhelyre került. Nyilvánvaló, hogy az ok hasonló volt. A kutyáknak azért kevésbé fontos a név, mint nekünk, embereknek. És praktikussági okoból előfordul, hogy nevet kell változtatni, hiszen nem hívhatunk mindenkit Buksinak, Bogárnak vagy Bobinak.
Csuti története megint igen érdekes. Az önkormányzattól kértek segítséget, mert túl sok náluk a kutya, ennyinek nem tudják gondját viselni.
Hát itt azért több kérdés is felmerül, bár választ nem fogunk rá kapni.
Ki vállalta ezeket a kutyákat?
Miért másnak kell megoldani ezt a problémát?
Mi alapján döntötte el, hogy melyik kutya menjen, és melyik maradhat?
Csütörtök
Logent néhány hónappal ezelőtt adtuk örökbe egy igen fiatalos nyugdíjasnak. Hihetetlen, de néhány hónap alatt annyit romlott a gazdi egészsége, hogy Logennek vissza kellett kerülnie a menhelyre. Az elválás iszonyan megviselte a gazdit, de Logent azt hiszem még inkább. Ilyen az, amikor egy kutya valóban kötődik a gazdihoz. Logen egyelőre csak sír, maga alatt van, és minden erejével próbál kiszabadulni és a gazdi után menni.
Nem most, de egy jövőbeni blogban ki fogok térni az örökbeadás nehézségeire, és hogy ezzel kapcsolatban mennyi negatív kritikát kapunk. Ez agy külön téma, ezért nem is kezdek most bele.
Menhelyünk állatorvosa dr. Farkas Attila megérkezett a szokásos heti vakcinázásra. Most 13 veszettségi oltás mellett két veszettségi-kombinált oltást, 2 mikrochipet és 6 kombinált oltást osztott ki.
Az oltásokon kívül Ingának is kijárt egy alapos vizsgálat, őt parvó gyanújával elkülönítettük. Most gyógyszereket kap, és várjuk a javulást.
Péntek
Zeusz ma búcsút intett a menhelynek, hogy immár gazdis kutyaként folytathassa az életét tovább Zsombón.
Alexnek pedig ma kezdődött el a menhelyi élete, miután gazdái elkezdték tőle félteni a sérült gyermeküket. Itt teljes mértékben Alex volt a szenvedő alanya a történetnek, ugyanis a szülők elmondása szerint is sokat kellett a kutyának elviselnie. Egy idő után elkezdett Alex türelme fogyni, és odakapott a gyereknek. Így aztán Alex a klasszikusnak mondható történettel érkezett hozzánk: féltik tőle a gyereket.
Sajnos az is elképzelhető, hogy ez Alex egész életére rányomja a bélyegét. Ilyenkor sokkal nehezebb neki gazdit találni, ráadásul az is elképzelhető, hogy innentől egyáltalán nem fog barátkozni gyerekekkel.
Szombat és Vasárnap
Inga sajnos a hétvégén feladta a küzdelmet, úgyhogy ennek tudatában vágtunk neki ennek a hétvégének. És ha ez még nem volna elég, egy olyan esemény történt a menhelyen, amire évekkel ezelőtt volt utoljára példa, de akkor sem ilyen módon.
Vasárnap reggel épp az átadó konténerben rendeztem a karanténos kutyák papírjait, amikor ajtócsapódást hallottam. Az átadó konténer rögtön a bejárat és adományláda mellett helyezkedik el, a karantén szomszédságában.
Kinéztem az ablakon és egy embert láttam, kezében egy fehér kutyával. Fogalmam sincs, hogy nő vagy férfi volt-e az illető, kizárólag a kutyát figyeltem. Előkaptam a chipleolvasót, illetve a papírokat, bár furcsának tartottam, hogy munkatársnőm nem jelezte, hogy kutya fog érkezni. Ezt mi mindig előre leegyeztetjük.
Mire kiléptem az ajtón, ami néhány másodpercet vesz igénybe azután, hogy észlelem, hogy valaki érkezett, már csak egy autó elsuhanó árnyát láthattam. Először nem gyanakodtam, gondoltam valaki eltévedt, megesik az ilyen. Amikor viszont oldalra néztem, láttam, hogy az adománygyűjtő ládában egy spitz jellegű kutya lapul. Nem akartam hinni a szememnek!
Az autó egy Dacia típusú taxi volt, az elkövető pedig vagy a taxi egy utasa volt, vagy maga a sofőr, azt nem láttuk. A szükséges intézkedéseket meg fogjuk tenni az ügyben, úgyhogy ne aludjon nyugodtan, aki ezt tette!
Az elkövető nem telefonált, nem kért segíitséget, nem akart senkivel sem beszélni, mindössze villámgyorsan megoldani a problémáját, ami látszik abból is, ahogyan cselekedett.
Ez talán az egyik legaljasabb dolog, hiszen egy nem várt kutyának helyet csinálni mindig nagyon nehéz, ráadásul figyelni kellett arra is, hogy az adománygyűjtő konténerből nehogy kiugorjon, mert sohasem fogjuk megtalálni.
Hihetetlen pofátlan, visszataszító dolog, hogy abba a ládába helyezi el a számára feleslegessé vált érző lényt, amibe jóérzésű emberek a kutyáknak szánt élelmiszert, fekhelyet, jutalomfalatot rakják.
A kutyát Pehelynek neveztük el, mikrochipet nem találtunk (ugyancsak nagy gratuláció a gazdának). Az szinte teljesen biztos, hogy a kutya lakásban élt, ugyanis a bundája kicsit hosszabb, hófehér, és egyetlen folt sem látható még a lábán sem. Biztosan sokat ugatott, ami zavarta a szomszédokat, vagy őt, esetleg szétrághatott valamit. De valószínű, hogy a következő kölyök, vagy fiatal kutya is ezt fogja tenni.
Általában az ilyen esetek alatt olvashatjuk a "de legalább" kommenteket. Itt nincs "de legalább" nem az erdőbe dobta ki, nem ásta el, nem hajította ki a kocsiból...
Ugyanolyan bűncselekményt követett el, mert nem adta át senkinek, hanem egyszerűen bedobta a ládába. A szerencsén múlott, hogy a kutya nem ugrott onnan ki. És itt, nem messze a forgalmas úttól egy zavarodott kutyának semmi esélye sincs. És persze nekünk kellett kapkodva összébb zárni, áthelyezni, bezsúfolni más kutyákat, hogy ő elférjen.
Továbbá minden egyes poszt alatt özönlenek a negatív kommentek, ha mondjuk valaki örököl egy kutyát, és nem tudja vállalni.
Az az illető, aki egy családtagja után kutyát örököl, az nem kérte ezt a kötelezettséget!
Nem a saját kutyáját dobja be egy ládába, mint a szemetet, hanem gondoskodik az elhelyezéséről, pedig nem ő vállalta kutyát. Kivárja az időt, amíg a kutya bekerülhet, sőt sok esetben adományt is hoz. És addig is valahogy gondoskodik róla, pedig nem ő vállalta!
De szidalmat, rosszat, átkokat szinte minden poszt alatt kapnak az ilyen emberek. Miért?
Miközben becsülettel várnak!
És mit tett a mi hősünk?
Kérdezés nélkül megszabadult a kutyájától, és szép lassan őt emelik piedesztálra, mert legalább nem bántotta?!
Valóban... sokkal emberibb, mint egy örökös, aki gondoskodik a kutyájáról, aki nem is a sajátja. Ja, nem!
Köszönjük a 181 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások