Hétfőn látogató érkezését vártuk, aki Pestről érkezett telekocsival, majd Szegedről autóval. Ezt csak azért jegyeztem meg, mert sokan nagy távolságnak tartják a Szeged-menhely vonalat is, főleg autó nélkül. De minden megoldható, csak kellő lelkesedés kell hozzá. Szóval megérkezett a gazdijelölt, aki elsősorban fotók alapján Sherryvel vagy Lótusszal szimpatizált. Ám találkozott a tekintete Rozáéval. Szinte már borítékolható volt, hogy a többi cirmos labdába se rúghat Roza mellett, de azért megnéztük a többieket is. Majd megkérdezte, hogy felveheti-e. Nyilván nem szoktuk javasolni, hogy azonnal emelgessék a cicákat, kivéve akik igénylik, de Roza nem ilyen. A menhelyen él egy ilyen szólás, hogy "bátraké a szerencse!" Ez ebben az esetben is elhangzott, kiegészítve azzal, hogy számítson pofonosztásra. Roza önmagához híven, igazi makrancos kisasszonyként viselkedett és pár másodperc után már legyintette is mancsát. Ez nemhogy eltántorította a férfit, még inkább látta benne a szövetségest, a cinkostársat és a tökéletes kis kedvencet, hisz korábbi, imádott cicájára emlékeztette.
Nagyon beteg cicát fogadtunk. Pár hete tűnt fel egy idős néni udvarában, a bukszus aljában. Félt, megközelíteni sem lehetett, mert azonnal elfutott. Már akkor sem volt túl jó állapotban, de próbálták etetni, barátkozni vele. Majd ahogy telt az idő, egyre nehezebben kapott levegőt, egyre betegebb lett, egyre erőtlenebb és végül megadta magát. Első útja Dr. Tímár Endre rendelőjébe vezetett, ahol a doktor úr kitakarította a fülét, mindenféle injekciókat adott neki és megcsinálta a FIV/FeLV gyors tesztjét is, ami hála az égnek, negatív lett. Kicsit aggódtunk emiatt, hisz egy nagytestű, középkorú, ivaros kandúrról beszélünk, akinek folyt a nyál a szájából. Most egy heti antibiotikumot kap mindenféle földi jóval, immunerősítővel és vitaminokkal. Neo, mert ezt a nevet kapta, mint kiderült nem is teljesen szobatiszta egyelőre. Vagy egyéb betegsége is van, vagy a stressztől, de képes maga alá vizelni.... Figyelgetjük, aztán ha nem múlik, újabb vizsgálatra küldjük. Mindig fúj, ha meglát minket, ha nyúlunk felé, még inkább kétségbe esik. Ezt leszámítva bántani nem akar minket, nagyon alázatos és beletörődve viseli gyógyszerezést. Kapott cseppet az atkás füle miatt, valamint a mérhetetlen sok bolhája miatt, ami a szőrhiányos testén csak úgy hemzsegett. Szerencsére az étvágya jó, ez sokban megkönnyíti az felerősítését.
De nem véletlen a rendelőben kezdte a menhelyi pályafutását, hisz pont ott volt kollégánk az ivartalanítandó állatokkal. Köztük Domingóval. Lassan már elkezdett volna nagyfiúsodni, ezt pedig szerettük volna elkerülni, mert ha egyikük elkezd össze-vissza vizelni, akkor biztos eluralkodott volna a káosz és zűrzavar a szobájukban. De már nem kell ettől tartani, pillanatok alatt túl volt a rutinműtéten. Még teljesen kába volt, mikor visszatért, de másnapra már ugyanúgy botladoztunk benne, mint általában.
Természetesen Roza lába nem lett tökéletes, továbbra is biceg. Játszik, rohan, ugrál, de ha lassan tempóban ballag, akkor észrevehető. Elküldtük Dr. Sebő Ottó rendelőjébe, röntgenre. Medence, gerinc rendben, a bal térd viszont nem volt ennyire szerencsés. A doktor úr nem volt jelen, hogy kiértékelje a látottakat, ellenben abban biztosak voltak a kollégái, hogy levált egy porc darab a térdéről. Erre kapott gyógyszert és várni kell pár napot, hogy Dr. Sebő Ottóval is tudjuk értekezni az ügyében, hogy van-e vele további teendő, vagy hogyan tovább. Gazdija már tűkön ülve várja, hogy haza vigye választottját.
Csütörtökön Dr. Farkas Attila érkezett ki a menhelyre a szokásos vizitre. Pantera és Pandóra, valamint Vadóc kapott veszettség elleni oltást. Sunny pedig megkezdhette az oltási programját, egészsége teljesen helyre billent, így első kombinált szurijában részesült.
Pangea nagy napja is elérkezett, már ő is a gazdis cicák táborát erősíti. Megérkezett érte fiatal gazdija édesanyjával. Mindenkinek mosoly ült az arcára, mikor ez a puha szeretetbomba végig libegett előttük. Apró mancsával hitelesítette az örökbefogadási megállapodást, hisz az ő jelenléte nélkül semmi sem történhet. Ezt korábban is említettem, hogy olyan mint egy kis ragacs, ettől kezdve szegedi otthonában fogja nyomon követni új családja minden lépését és mozzanatát.
Vasárnap egy férfi érkezett ki hölgy barátjával, hogy szemrevételezzék cicáinkat. Ő is Pangea után érdeklődött, de már a telefonbeszélgetés alapján gyanítottam, ki lesz a számára tökéletes társ. Többen is szimpatikusak voltak az örökbefogadó részen, de Bogi volt az, aki érdeklődő és barátságos jellemével azonnal bevésette magát a férfi tudatába. A jeges úton elindultunk megnézni a felkészítő szoba lakóit, de még oda sem értünk, mikor közölte, hogy álljunk meg, Bogit szeretné örökbefogadni, Bárcsak minden megérzésem ilyen jól végződne... Nagy szerencséje van a kölyökképű Boginknak, ismét nagyon rövid idő kellett ahhoz, hogy elcsavarja valaki fejét. Már csak egy hetet kell várnia, míg gazdija előkészül a fogadására és ő is makulátlan pompájában tudja befoglalni új birtokát.
Ahogy enyhül az idő, a cicák is egyre több időt tudnak kint lenni a kifutóban. Szinte kivétel nélkül mindannyian élnek is ezzel a lehetőséggel,. Egy kicsit kiszellőztetik a bundájukat és nagyokat nyújtózva beszippantják a friss levegőt. Immunhiányos lakrészen is lenne rá lehetőség, de egyedül Günter az, aki hajlandó sétálni egyet és felfrissülni. A többiek az alábbi fotón látott pózban próbálják átvészelni a szellőztetési időt....
Roza röntgen felvételét kiértékelte Dr. Sebő Ottó és visszarendelte péntekre, mert neki még gyanús ott valami. Addig továbbra is kapja a gyógyszerét, ami nem okoz neki gondot, hisz a pici gyógyszer simán elveszik a falatkában és jó evő lévén fel sem tűnik neki a turpisság.
Dr. Tímár Endre rendelőjébe készülődve Violin is bekerült a hordozóba. A héten ő utazott ivartalanításra. Neki még nem volt gyors tesztje, de most pótolva lett és a várt negatív eredményt produkálta. Mivel későn ért vissza, ezért a karantén egyik ketrecében éjszakázott, addig Panteráékhoz csatlakozott Sunny. Volt ám országra szóló nagy játszadozás!
Másnap visszakerült társaihoz Violin, és ezzel egy időben az aktuális utolsó oltását is egy héttel toltuk, hisz friss műtét után nem szerettük volna még ezzel is terhelni. Viszont csütörtök lévén állatorvosunk beadta Szuzi microchipjét, mivel neki minden oltása megvolt már. A lába gyönyörű, szinte teljesen visszanőtt a szőre, ici-pici kopasz folt emlékezteti már csak arra, hogy valaha szinte teljesen képes volt lenyúzni a bőrt a lábáról a szabadulása érdekében. Merlinke és Kronosz kapott ismétlő veszettség elleni oltást, Bogi pedig ismétlő kombinált injekciót.
Pénteken Sunny gazdijelöltjei érkeztek ki, hogy személyesen is találkozzanak kiszemeltjükkel. Már az első percektől kezdve arról folyt a társalgás, hogy hogyan lehetne meggyorsítani az időt, hogy leteljen az oltási programja és végre magukkal tudják vinni. Szerelem volt, nem is kérdés!
Roza Dr. Sebő Ottó rendelőjében járt újfent. Újabb röntgen, ahol kiderült, hogy térdizületben belső szalag szakadása is van a nagyságának. A doktor úr nem javasol műtétet, ezzel semmi sem változna a bicegésében. Azt mondta, ha saját cicája lenne, nem műtené meg. Így elfogadtuk a döntést és azonnal jeleztük gazdijelöltjének, aki ennek ellenére is izgatottan várja, hogy Roza végre ott sertepertéljen az otthonában.
Ám Bogi gazdijának nem kellett tovább várnia, hogy megkezdje közös életét választott kis kedvencével. Bogi egy éven belül másodszor tapasztalja meg, milyen családba költözni, ahol az összes szeretet csak neki szól és ő lehet a figyelem középpontjában. Bogi minden bizonnyal most végleg révbe ért és most szegedi cicaként kezdhet új életet gazdijával.
Vasárnap sem volt izgalom mentes a nap, hisz újabb látogatókat fogadtunk. Fiatal lány érkezett ki szüleivel, hogy a több kiszemelt cica közül kiválassza az igazit, a társa lesz a mindennapokban, akivel megoszthatja otthonát. Villámcsapásként érte őt Vince puhasága és Marcikó termetes, ám nyugodt jelleme. Nagy dilemma volt, azonnal nem is született meg az elhatározás. Ám előljáróban elárulom, hogy másnap visszatelefonált, hogy a két fiút együtt szeretné örökbefogadni. Hatalmas szívdobbanás volt ez számunkra is!
A menhelyi cicák száma 44, velük együtt köszönjük Olvasóinknak, hogy figyelemmel kisérik mindennapjaikat!
Reni
Hozzászólások