Cicás blog

Igazából egész csendesnek mondható hetet tudhattunk magunk mögött. A megfigyelés volt a fő tevékenységi körünk, hogy bárkinél bármi tünetet észlelünk-e. Rettentő nyomasztó, mikor valamelyik védencünk fertőző betegségben szenved, ilyenkor nem csak ő van porondon, hanem mindannyian, akik vele egy légtérben voltak. Hisz például a parvó nem tudja hol van a ketrec határa, nem válogat és nem kímél... Úgyhogy minden karanténlakót figyeltünk, nyilván a többieket is, mert lappanghat a vírus, mielőtt lecsap bárkire is.

Ez a két heti beszámoló főképp egy cica kálváriájáról szól. Még az éjszakánk is gondolatban körülötte forogtak, de erről majd egy kicsit később. Szóval a bejegyzés főszereplője Alexi. Alexi farokvég amputációja miatt varratszedésre robogott a Vezér Állatorvosi rendelőbe. Őt Csilla önkéntesünk párja, Tomi vitte el újfent, hisz a kontrollra is együtt mentek, azonnal összebarátkoztak. Hálásan köszönjük neki! Minden tökéletesen zajlott, a műtét helye is szépen begyógyult, már csak pár napig kell laza fedőkötést viselnie a biztonság kedvéért.

A szétizgult pár napot követően végre Merlinke eljutott Dr. Sebő Ottó rendelőjébe, ahol az alapos vizsgálat és labor eredmények alapján semmi szervi elváltozást nem találtak, a FIP gyanúja merült fel. Talán jobban megviselt a kórlapján szereplő "elfekvő állapotban lévő" megjegyzés, mint maga a diagnózis. Bár hozzáteszem, hogy azt sem volt könnyű tudatosítani magunkban. Merlin már 7 éves, és tudjuk, hogy ez bármikor bekövetkezhet, de sok-sok éve vigyázunk rá, erre most nála is felütötte a fejét ez a szörnyűség.

Leopold sebei szépen begyógyultak, és elérkezett az idő, hogy bekerüljön a menhelyre. Másnapra már előterjesztettük az ivartalanítását, így még inkább fontosnak találtuk, hogy előtte nap még tudjunk vele találkozni, felmérjük a terepet a habitusát illetően. Mint kiderült, a lányokat, nőket nagyon kedveli, ám a rendelőben, mint korábban a Vezérben, most pedig Dr. Tímár Endre rendelőjében megcsinálta a showt a férfiakkal. Ez valami korábbi trauma lehet, de bízunk benne, hogy sikerül ezt levetkőznie az idő múlásával.

Kubu nagyfiúnak újabb kérője akadt. Egy fiatal pár látogatott ki hozzá, hogy kölcsönös lesz-e a szimpátia, és leendő első közös kiskedvencüket megismerjék. Kubu hozta a formáját, ő igazi selyemfiú, ha arról van szó, hogy valakit mind a 20 ujja köré csavarjon. A fiatalok sem tudtam ellenállni Kubu csábos mivoltának, ezért le is egyeztettük a gazdisodás időpontját, hogy némi előkészület után beköltözhessen új birodalmába.

Nagy sokára elérkezett Lettike utolsó szuszpenziójának beadása. Annyira rutinná vált mindkettőnk számára, hogy a szuszpenzió után elkapta a fecskendőt, és ezzel játszott órákat, hogy a kezelés befejeztével is sorban állt a napi játékszeréért. Hosszas heteken keresztül ez volt a protokoll, így ez most sem volt másképp. El kellett neki pöccinteni, ő pedig rohant utána, és szájában hurcibálta mindenfelé, nagy büszkén. Majd van, hogy bevonja az uri mulatságba Limbót is, de egyedül is jól elszórakozik, betolja a szőnyeg alá, majd kivadássza alóla, újra és újra. 

Latte miatt nem volt nyugodt éjszakánk, hisz előző délután már a roboráló pasztát sem volt hajlandó elfogadni. Tűkön ülve vártuk a Vezér  Állatorvosi Rendelő nyitását, ahova Lili gondozónk kíséretében megérkeztek vizsgálatra. Azonnali laboreredményekre volt szükség, valamint a szemét is szerettük volna megnézetni, mert egyik pupillája kitágult, nem reagált semmire. A vizsgálatok nem voltak egyszerűek, hisz utálja a "korlátozást" még gyengébb állapotában is, de utána mindig bebújt Lili karjai közé, biztonságba. Az eredmény elszomorító és váratlan volt, már ami a fajtáját illeti.

A változatosság kedvéért Kollázs és Néda szájbaja újfent felütötte fejét. Sajnos időközönként jelentkezik mindkettejüknél ez a probléma, és ezek szerint már egymáshoz igazodik a fájdalmuk. Végső soron szinte ugyanaz a panaszuk. Ilyenkor egy hétig gyógyszert kapnak, Kollázs tabletta, Néda szuszpenzió formában, és ezzel egy ideig megint tünetmentesek lesznek. Normálisan tudnak enni, és nem nyáladzanak. Sajnos megszüntetni már nem lehet a problémát, csak szinten tartani...

Cibak nem gyógyult a náthából. A szemecskéit is csepegtetni kellett, a kedélyállapota sem volt Cibakos, az étvágyát nem is említve... Voltak napszakok, mikor jobb bőrben volt, akkor mindig elhittük, hogy a végére érünk, aztán következő találkozáskor szomorúan konstatáltuk, hogy nincs javulás. Tetőzte az egyik napról a másikra jelentkező formaváltozás. Nem hittük el, amit látunk, pontosabban nem akartuk elhinni, de a kevesebb evés mellé a pocakja kerekedett. Azonnal telefonáltunk, mert tudtuk, hogy bármennyire is azt hittük, csupáncsak nátha, Cibus kivizsgálása nem tűrt halasztást.

Ha már a kispajtik kigyógyultak, nem volt más hátra, mint Cibak is beleessen a nátha hullámba. Várható volt, hogy végigseper a szobán, hisz sülve-főve együtt vannak az itt lakó cicák. 

Fókusz már kicsattanó formában van, egyre többet cukiskodik, és a lába is szépen meggyógyult, ezért sorra került a varratszedése is. Most is a Vezér állatorvosi rendelőben tett látogatást, hogy ezen a röpke beavatkozáson átessen, amit nagyon bátran tűrt. 

Mivel a napokban beérkezett Fókusz cica lábán hatalmas lyuk tátong, valamint feltűnt, hogy a másik lába sem teljesen jól funkcionál, duzzadt és nem is használja, ezért beküldtük a Vezér Állatorvosi rendelőbe röntgenre. Kitakarították és összevarrták a sebét, amiben egy drain csövet is tettek, hogy azon keresztül tudjon ürülni. A röntgen azt mutatta, amire nem is számítottunk. Jobb comb csontja kiugrott a helyéről, lábszára elvan törve, itt az izmok és inak is elszakadtak. Amint a harapott sebe begyógyul, akkor a másik lábára is műtétek sorozata várhat...

A frissen bekerült balesetes cica, Tapi már eszegetett. Igaz, fekve és segítséggel, de az biztató, hogy van étvágya. Viszont minden érintésre morgolódik, biztos nagy fájdalmai vannak, amire gyógyszert kap. Közben egy gyors vizitre is beugrott kollégánk vele a Vezér Állatorvosi rendelőbe, semmi változás sincs, de kapott még infúziót a nagyfiú.

Mivel ahhoz, hogy Borbála be tudjon költözni a karanténba, ezért kellett egy hely számára. Így összeköltözött Cibak a vele egykorú lányokkal, Lettivel és Latteval. Elsőre a lányok nem fogadták kitörő lelkesedéssel az új jövevényt, de Cibuska lehengerlő bája és kedvessége meglágyította a szívüket pillanatok alatt. A szundi idejüket már összebújva töltötték. 

Ha egyszer belekerülünk a forgókerékbe, nincs megállás... Most a vörös ikrek, Gyömbér és Gyapjú lettek náthásak. Igazából ez náluk kötelezően megjelenik évente kétszer. Az idő múlásával nem is annyira partnerek a kezelésben, úgyhogy mindenféle trükköt kell bevetni, hogy sikeresen gyógyszerezni tudjuk őket. Extra nyalánkságok, külön cicapecázás velük, mert ők tényleg ketten egy egész, mindent együtt csinálnak és persze egyszerre. 

Ezen a héten szinte végig esős volt az idő. Cicáink elég rosszul viselték, hogy nem tudtak sok időt kint tölteni a kifutón, bogarakra vadászni és süttetni pocakjukat a napsütésben. Ezt a szomorkás hangulatot tetézte, hogy a nagyszoba hintája is megadta magát... Legutóbb Morci Ferkó uralta a hintát. Nem mertük meggyanúsítani azzal, hogy habteste okozta a hinta vesztét, inkább az idő vas fogát okoljuk a keletkezett veszetségért. Mindenesetre megadta magát. Ferkó még így is töretlenül a hintát használta heverőnek, míg Lili össze nem válogatta a leendő hinta alapanyagait.

Az elmúlt hetekben történt mérhetetlen veszteségek és betegségek után cicáink továbbra is edzésben tartják idegrendszerünket. Vélhetően az időjárás szeszélyeinek tudható be, hogy többen is náthásak lettek. Először Dóri kezdte a sort a fives lakrészen. Szinte egyik pillanatról a másikra lett teli váladékkal az orra, szeme. Tüsszög, köhög, alig tud enni, pedig a gyógyszerek miatt muszáj neki. Mindig körülményes a gyógyszerezése, szerencsére ritkán van rá szükség, de Dórika ilyenkor egyáltalán nem együttműködő.

Nagyon nehezen és nagyon sokára íródtak meg a sorok. Tudom, hogy nem az én érzéseimről szólnak a beszámolók, de még mindig nagyon frissen élnek a lelket megtépázó érzések, amiket nagy csokorral kaptunk, alig pár nap alatt...
Visszaállt a világ rendje, Pompa gyermeke, Pilár mellett újra evett, és újra önmaga volt, jókedvű és kedveskedő. 

Végre megtörni látszott a jég és az eddig távolságtartó, közeledésre is morcos Pompa túlesett az első simításán. Reggeli közben történt az eset, majd olyannyira meglepődött, hogy kihátrált a szituációból, de két-három összepislogás után visszatért a tálkájához, és folytatta az étkezést, valamint folytatva lett a simogatás projekt is. Rájött, hogy ez jó dolog, amiben jó ideje nem volt része a félelme miatt. Igaz, még kicsit befeszült minden érintéstől, de egyre több érintést engedett, és szép lassan el is lazult.