Nagy sokára elérkezett Lettike utolsó szuszpenziójának beadása. Annyira rutinná vált mindkettőnk számára, hogy a szuszpenzió után elkapta a fecskendőt, és ezzel játszott órákat, hogy a kezelés befejeztével is sorban állt a napi játékszeréért. Hosszas heteken keresztül ez volt a protokoll, így ez most sem volt másképp. El kellett neki pöccinteni, ő pedig rohant utána, és szájában hurcibálta mindenfelé, nagy büszkén. Majd van, hogy bevonja az uri mulatságba Limbót is, de egyedül is jól elszórakozik, betolja a szőnyeg alá, majd kivadássza alóla, újra és újra.
Petőfi telepen, egy autó alatt meghúzódó, balesetes cicáról kaptunk bejelentést. Hátsó lábait nem tudta használni. Egyik kollégánk a helyszínre sietett, és a Vezért Állatorvosi Központba szállította a cicát. Azonnal nekiálltak a vizsgálatoknak, és sorra jöttek a rossz hírek. A szívburok megrepedt, a mellkasa vérrel telt meg, nagy valószínűséggel a gerince is eltörött, így hiába minden igyekezet, a cica feladta a harcot. Közben előkerült a gazdija is, aki sajnos már csak a szomorú valósággal szembesült. Nagyon sajnáljuk!
Nah, de ha már Letti kezelése véget ért, ez magával vonta az örökbefogadása pillanatát. Budapestről megérkezett érte leendő gazdija, aki ugyanolyan szeretettel és csodálattal viszonyult irányába, mint első találkozáskor. Talán még egy kicsit szélesebb volt a vigyora. Lettike még nem is sejtette, hogy micsoda kaland előtt áll, könnyedén huppant a hordozóba, hogy végre megtapasztalja, milyen is az, ha csak körülötte forog a világ!
Ingó leendő gazdijai újfent kilátogattak választottukhoz, hogy Ingó megszokott közegében minél többet tudjanak vele ismerkedni, foglalkozni. Már egyre gyorsabban hangolódott rájuk, a cicapecás játékkal hamar fel tudták kelteni az érdeklődését. Persze ebben Baracknak is nagy szerepe volt, ő aztán villámsebesen lecsap mindenre, ami mozog, és nem is adja ki a mancsai közül. Így míg az egyikőjük Ingóval, a másik lány Barackkal játszott, majd cseréltek.
Vasárnap kora délután két párhetes kiscicával érkeztek ki, kik az udvarukba teremtek valahonnan. Mire kimentek, az egyik apróságra a saját kutyájuk ráharapott. Reménykedtünk, hogy nem nagy a baj, és inkább csak a fájdalom miatt nem használja a hátsó lábait, de hogy őszinte legyek, rettegtünk. Meleg helyre kerültek, ahol a kicsi Jáspis még nézelődött, érdeklődött. Kapott fájdalomcsillapítót, és már intéztük másnapra a fuvart állatorvoshoz. Testvérét, a kis cirmos leányzót Juharnak neveztük el.
Timike hű társa és segítője szinte első találkozásuk óta Lekvár. Most ebbe a szoros duóba becsatlakozott Klárika is. A cirmos lányok nagyon egymásra hangolódtak, sok időt töltenek egymás társaságában, valamint rendszerint az utóbbi napokban együtt is töltik a szieszta idejüket. Szívmelengető látni, milyen szoros barátságok, kötelékek alakulnak ki a menhelyen együtt élő cicák között.
Reggel első utunk a kicsi Jáspis látogatása volt. Enni nem akart, inkább csak feküdt. Sokat simogattuk, biztattuk, hogy tartson ki, nemsoká érkeznek érte, és indulhat az állatorvoshoz. Dorombolt, rettentő hangosan dorombolt. Mire ténylegesen eljött az idő, előkészítettük a bélelt, meleg kis hordozót, addig Jáspis elaludt, örökre. A szívünk szakadt meg, hogy ilyen picin, ennek a csodaszép kiscicának ennyi jutott, és ezt kellett átélnie. Már biztos, hogy a gerincét roppantotta meg a kutya, mert egyéb sérülései nem voltak, látható vérzése sem volt. Nagyon sajnáltuk, napokig a hatása alatt voltunk...
De a napokban bekerült Harper cica is ránk hozta a frászt. Mindig jó kölyöknek mutatta magát, erre reggelre bicegve araszolt a ketrece ajtajához. Nem tudjuk mit tudott tenni magával, hisz tényleg csak annyit láttunk belőle eddig, hogy feküdt vagy maximum takarítás ideje alatt a kezünk-lábunk körül keringett. Ahogy mozgattuk, semmit nem tapasztaltunk, nem is jelezte, hogy fáj neki. Szerencsére másnapra már jobban szedte a kis pacskerjait, úgyhogy szép lassan visszaállt a világ rendje.
Szintén két pár hetes aprósággal bővült a csapatunk, kiket egy hölgy munkából hazafelé szedett össze az útról, út széléről. Mivel házak nem voltak ott, és erre tartott az útja, ezért kihozta őket, mert gyanús, hogy hamarosan mi lett volna szegények sorsa. A kicsik rémültek, és nem igazán értik mi történik velük. A lánykák neve Yoyo és Yucca lett.
Szerdán a doktor úr is megnézte Harper lábát, és mivel már szemmel is alig látható volt a bicegése, ezért megkapta első kombinált oltását.
Yoyo és Yucca hiába lettek lefújva bolha elleni sprayvel, annyira hemzsegtek bennük a bolhák, hogy muszáj volt lefürdetni őket. Konkrétan a pici Yoyo hatalmas szemecskéi sarkaiban is bolhák buliztak... A fürdetést jól viselték, ijesztőbb volt annál, hogy lázadjanak ellene. Amint megszabadultak a felesleges lakóktól, és alaposan megszárítkoztak, már elő is csikartuk belőlük a dorombolást.
Napokig készültünk a hétvégére, igazából magunkat készítettük fel. A mindenki által imádott, különleges megjelenését, természetét csodálattal emlegetett, a vele találkozókat bájával, habtestével és cérna hangjával azonnal elvarázsoló, a hatalmas szeretetcsomag, Vincent gazdisodott. Budapestről érkezett érte fiatal nő gazdija, ki annak tudatában, hogy FeLVes, szeretett bele, és vágott bele a közös nagy kalandban Vinivel. A hosszú út után pedig a nagyfiú is végre megtapasztalja, amiről mi csak álmodni mertünk, hogy milyen egy szeretett, gondoskodó családban élni. Még nagyon sok boldog, tünetmentes éveket kívánunk Nekik!
45 cicánkkal köszönjük, hogy időt szántak ránk!
Reni
