Végre megtörni látszott a jég és az eddig távolságtartó, közeledésre is morcos Pompa túlesett az első simításán. Reggeli közben történt az eset, majd olyannyira meglepődött, hogy kihátrált a szituációból, de két-három összepislogás után visszatért a tálkájához, és folytatta az étkezést, valamint folytatva lett a simogatás projekt is. Rájött, hogy ez jó dolog, amiben jó ideje nem volt része a félelme miatt. Igaz, még kicsit befeszült minden érintéstől, de egyre több érintést engedett, és szép lassan el is lazult. Csak el kellett kezdeni, ki kellett várni az időt, mert ettől kezdve pompázatos Pompa élvezi a vakarászást, simogatást, sőt már igényli is.
D.C. szeme alatt kis sebszerű képződmény alakult ki, amit lekentünk betadinnal, kék krémmel, hisz azt hittük valami sérülés. Ám vakarta és a kenegetés sem volt ínyére. Nyilván nekünk sem volt a kedvenc elfoglaltságunk, hisz közvetlen a szeme alatt volt, nagyon óvatosan kellett kencézni. D.C. pedig nem az a türelmes fajta cica, neki mindig dolga van, menni kell. A lényeg a lényeg, hogy elküldtük Dr. Tímár Endréhez őt is szemkörnyék vizsgálatra, ha már arra tartottak az állatok, hogy derüljön ki mi az, amit néha sikerül neki véresre kaparnia. A doktor úr megállapította, hogy gomba, kapott is egy injekciót rá. Teljes kétségbeesésünkben, hogy honnan szedte össze, mikor állandóan fertőtlenítőben úszunk, ha egyik szobából, helyiségből a másikba megyünk... Arra a döntésre jutottunk, hogy akkor felvisszük a felkészítő szobába, mert az örökbefogadó lakrészen vannak macerásabb cicák, akiket nem tudnánk gomba elleni krémmel kenegetni, ha netalántán jelentkezne rajtuk. Úgyhogy D.C. berobbant a felkészítő szobába. Ő nem az a nagyon bújós más cicákkal, meg ott éppen csak három cukker fiú van, kevesebb a kockázata, hogy elkapják. Valamint csírájában lett elcsípve, úgyhogy biztos gyorsan túl lesz rajta.
Kollázs is látogatást tett a doktor úrnál, hisz megint nagyon nehezen evett. Kapott szteroid injekciót, vitaminokat és megint gyógyszerezni kell egy hétig. Most másfélével próbálkozunk, de vélhetően erre időnként szükség lesz, visszatérő probléma nála ez az ínygyulladás...
Kollázs
Természetesen azért, ha már beindul a gombamizéria, akkor fel-fel üti a fejét mindenhol... Néda egyre szebb és jobb formában van, de a közvetlen szomszédságában, a picilány Pilár szeme felett is megjelent egy seb forma. Nagy nehezen próbáltuk őt is lekenni már a gomba elleni krémmel, mert nagy hasonlóság volt D.C. kezdődő gombás foltjával, de nem volt egyszerű mutatvány. Anyja, Pompa annak ellenére, hogy már elfogadja a társaságunkat és a simogatásunkat, azt nehezen tolerálja, hogy egy szem kölykét inzultáljuk. Mert nem fáj Pilárnak, ha fél borsónyi krémet nyomunk a homlokára, mégis úgy sikít hozzá, mintha nyúznánk. Amire anyja bepöccen. Úgyhogy biztonságosabbnak láttuk Pilárt berakni a karanténba, ahol nyugodtan tudjuk ők kenegetni feszültség mentesen.
Ám ez az elválasztás nem sikerült valami fényesen.... Attól kezdve, hogy az anya lánya páros újra szét lett választva, Pompa nem evett... Odáig jutott, hogy már elkezdett tüsszögni, köhögni, könnyes volt a szeme... Teljesen befordult és legyengítette, lebetegítette magát. Pilár mindeközben élt, mint Marci hevesen, dobálta magát a ketrecben, hogy vakarásszuk a pocakját, evett jóízűen és könnyedén tudtuk a kis fejét kenegetni. Ám Pompa csak napról-napra betegebbnek tűnt. Állatorvosunk szerdán egy csodaszurit adott be neki, mert addigra taknya-nyála egyben volt. Nem tudtunk neki semmivel sem kedveskedni, hogy egyen valamit, pedig svédasztalos felszolgálásban részesítettük.
Vettünk egy nagy levegőt, mert ez tarthatatlan állapot és vállalva, hogy Pompa megpróbálja bevédeni hisztis kölykét (amit elkülönítve nem csinált természetesen), Pilárt visszaraktuk mellé. Szüksége volt rá, mert ahogy a kis lurkót meglátta, már felragyogott a szeme, és üdvözölték egymást, dugták össze a buksijukat. Utána Pilár körbenyalogatta anyja fejét, így visszaállt a világ rendje! Igaz, nehezen még a szuttyogástól, de délután nekiállt falatozni a kicsilány társaságában, és szemmel láthatóan minden nappal jobban nézett ki. Mi pedig folytattuk a trükközést, ha eljött Pilár kencézésének ideje...
Ahogy a nappalok egyre melegebbek, úgy költöznek ki a cicáink a kifutóikba. Mindig azt figyelgettük, hogy az éjszakai hőfokok hogy alakulnak az előrejelzések alapján, mert ha 10 fok felettit mutat, akkor maradhat nyitva éjszakára is az ablak. Így is voltak renitensek, akik erősen tiltakoztak a bemenetel ellen, mégha egész nap bent heverésztek,akkor is. Becsukáskor jut eszükbe kimenni, és hagy ne mi akarjuk kitalálni, hogy ők épp hol akarnak lenni. Szóval igen, minden nap végén külön kérelmet kellett benyújtani egyeseknek, köztük Indának és Ingónak. Ha az egyik bement, a másik kijött és fordítva. Minden bizonnyal egész nap erre vártak és ez volt a kedvenc szórakozásunk velünk. De úgy határoztunk, hogy maradnak az ablakok nyitva éjszakára is ettől kezdve. Nagyon érdekes és megmosolyogtató, hogy már egy éve ott laknak a srácok a konténerbe, aminek kifutója homokos. Többen kint el is végzik a kis-nagy dolgukat egy lekerített részen, de Ízisz és kölykei, Indus és Inga, valamint Barack is továbbra is bejárnak a cicaalomba üríteni. Nem csak szoba, de udvar tiszták is, olyan végtelenül ügyesek és csodálatraméltó a hozzáállásuk. Emellett mindig tiszta kosz mindegyikük, hisz imádnak hempergőzni a homokban, lehet pont ezért is ügyelnek arra, hogy az "tiszta" maradjon.
38 cicánkkal köszönjük, hogy velünk tartottak!
Reni
