Nagyon nehezen és nagyon sokára íródtak meg a sorok. Tudom, hogy nem az én érzéseimről szólnak a beszámolók, de még mindig nagyon frissen élnek a lelket megtépázó érzések, amiket nagy csokorral kaptunk, alig pár nap alatt...
Visszaállt a világ rendje, Pompa gyermeke, Pilár mellett újra evett, és újra önmaga volt, jókedvű és kedveskedő.
Viszont elkezdődött Xéni kálváriája, ami még ennyi idő elteltével is felkavaró, és szívet/lelket marcangoló.... Ők az utolsók, akik a délutáni etetésnél sorra kerülnek. Ilyenkor még van egy kis plusz idő, amit velük töltök. Xéna amúgy is külön figyelmet igényel, mert társaságban szeret enni, akkor jobban csúszik, és közben tudjuk segíteni őt, feltornyozni, összetörni, mikor mire van igény, hogy könnyebben tudjon falatozni. Meglepő módon a macska torony volt az aktuális új hely, ahonnan várt türelemmel a sorára. Már épp kipattant a konzervje teteje, mikor Xéni leugrott a toronyból, annak is a középső részén volt, tehát nem valami magaslatban. Elkezdett köhögni, majd fuldokolni, hörögni. Lapos kúszásban eljutott egy darabig, ott eldőlt az oldalára és vergődött. A pánik nem csak az én arcomra ült ki, hangos is volt, ijesztő és borzasztóan kétségbeejtő a helyzet. Semmire sem reagált, azt hittem félrenyelt valamit, vagy beakadt a torkába, de az üres volt. Semmi sem volt jó, tényleg a pánik hevében rögtönöztem, ami eszembe jutott, hátha segít... Majd mikor már nem láttam kiutat, nyeltem a könnyeim, és simogattam Xénit, ő pedig szép lassan elkezdett halkulni, légzése fokozatosan nyugodott, és abba maradt ez az őrület. Úgy tűnt minden rendben, ez egy roham volt, Isten tudja, hogy mitől. Sok mindent láttam már, de ez akkor is felfoghatatlan volt alig pár percben. Örökkévalóságnak tűnt, szó mi szó.... Majd ahol sikerült megnyugodnia, természetesen az ajtóban, oda kapott egy kiságyat maga alá. Szívesen befészkelte magát, nyugalomba helyezkedett. Visszatoltam a konzervje tetejét, gondolván erre most úgy sem lesz szükség, mikor érdeklődően felfigyelt a hangra. Még evett is pár falatot, mintha mi sem történt volna.
A többiek is rettentően megijedtek Xéni mutatványától, néma csendben kuksoltak, Pilár és Pompa összebújva, pislogás nélkül meredten néztek ki szobájukból, míg Lulu mama és Vincent is meghúzta magát. Vinike már csak akkor jött megnézni Xénit, mikor már érezte, hogy minden rendben van vele. Annyira meg tudnak lepni, hogy ilyen empatikusak, döbbenet!
Szerencsére másnap reggel Xéni vígan ballagott elénk, reggelit követelni, így kicsit megnyugodhattunk.
Egy fiatal, 2-3 éves nőstény macska érkezett be gondozásunkba. Ő egy hajléktalanszállóra tévedt be, ahonnan még ennivalót is kapott az ott tartózkodóktól. Egyik ott dolgozó hölgy kért segítséget két cica számára már korábban, de most jelezte, hogy úgy vélik, mintha elkezdtek volna kerekedni. A hölgy vállalta, hogy befogja az etetői segítségével, és bekerülése előtt elviszi ivartalanítani. Most sikerült összehozni úgy az időpontot, hogy a hölgy befogta, elvitte Dr. Tímár Endréhez, ahova a menhelyről is érkeztek állatok, így visszafelé már kollégánk hozta. A lényeg a lényeg, hogy a cica, aki a Seyla nevet kapta, még nagyon korai szakaszban volt, és problémamentesen túl is volt az ivartalanításon. Egyelőre még nagyon rémült és bizonytalan, de ez természetes.
Kollázs is tett egy rapid látogatást a doktor úrnál, ahol kapott szteroid injekciót. Nagyon gyanús, hogy ugyanolyan szájbaja van, mint Tesának, és időnként gyógyszerekkel kell csillapítani a panaszait.
Szombat reggel azt hittük minden rendben, remek kis nap elé nézünk, hisz pár nap távollét után mindig öröm találkozni a cicákkal. Messze sem így alakult. Elkezdődött a reggeliztetés. Furi volt, hogy Hunor nem jött enni azonnal. Jó, biztos akkor kelt fel, megfontoltan, komótosan ébredezik. Van amikor ilyen tipikus lusta tini, majd eszik.
Majd elérkeztünk a szokásos körhöz, jeleztem Xéninek, hogy kezdjen falatozni, elugrok kicserélni a vizeiket. Evett pár falatot, majd felment a kanapé karfájára, mosakodott. Letettem a vizes tálkákat, mondtam, jöjjön reggelizni. Leugrott a kanapéról, jött a köhögés, fulladás, laposkúszás, oldalra dőlés.... Oké, nyugtatni kell, ez egy roham. Elkezdtem simogatni, majd amint felvettem a karomba, mantrázva, hogy minden rendben, Xéni szusszant kettőt, és kilehelte lelkét. Megvárt, rendbe rakta magát, belőtte bajszát és szempilláit, végül elköszönt. Csönd lett, olyan nyomasztó és mély csönd, aminek szinte súlya volt. Xéni hangosan szuszogott, minden lélegzetvételét lehetett hallani egy korábbi kezeletlen nátha szövődményeként. Innen tudtuk, csak a fülünk után kellett menni, hogy épp hol talált magának új helyet, hova költözött aktuálisan. Ő egy amazon volt, kicsit csapzott, kicsit keszekusza, de a miénk. Imádnivaló jelenség volt! Megtisztelő volt, hogy úgy érezte, ezt közösen csináljuk végig, legalább nem volt egyedül...
Persze itt még nem volt vége, mert ha egyszer elindul, akkor bizony csőstül jön az a bizonyos... Azt hittük ezt már nem lehet megfejelni, de bizony lehetett. A konténerbe visszatérve láttam, hogy Hunor ugyanabban a pózban fekszik. Meleg volt, passzív. Nagy nehezen felállt, akkor ért a második sokk, (még 8 óra sem volt) hogy bizony Huninak nagyobb a hasa. Hunornak atletikus alkata van, hisz mindig mozgásban van, meg amúgy is ilyen fajta legény, de most egyszerre volt vékony is és nagy hasú is, ami bizony nem jelent jót. Kétségbeesetten hívtam Lilit, hogy mit tapasztalok, aki hamarosan meg is érkezett. Sofőr és autó hiányában vártunk valakit, aki segítségünkre lesz az önkénteseink közül. hogy Hunival mihamarabb berobogjunk egy állatorvoshoz. Ahelyett, hogy leendő gazdijait várná, hisz ezen a napon érkeztek volna hozzá, a rendelőben várta a sorát. Kollégánk megérkezett feleségével önkénteskedni, kutyátsétáltatni, mikor felhoztuk a problémánkat, ő pedig készségesen felajánlotta segítségét, így Lilivel együtt már indultak is nyitásra a Vezér Állatorvosi rendelőbe. Ezúton is nagyon hálásak vagyunk Attila!!! Mindenféle vizsgálatokat követve sajnos beigazolódott a gyanú, Hunor FIPes. Megkezdtük a kezelését. Tudjuk, hogy hihetetlen erős, szívós és a világon a legmakacsabb egóbajnok, ezért megfog gyógyulni, de azért kicsit aggódunk is. Igazából még nem láttuk át mi hogy s mint lesz, teljes kétségbeesés uralkodott el felettünk. Lebegve a bizonytalanságban, gazdi jelöltjeinek jelezve a diagnózist, megerősítették az örökbefogadási szándékukat, kitartanak és megvárják, míg Huni felépül. Azt hiszem ez kellett ahhoz, hogy a pesszimizmust magunk mögött tudjuk, és minden hitünkkel vágjunk bele. Nah, ez a hatalmas lendület addig tartott, míg meg nem érkeztek vissza a menhelyre, és ott virított a kopasz pocakja az ultrahangot követően. Mécses eltörik, majd előkapunk egy újat, mert ahol fény van, ott remény is...
Nyilván ilyen események után az ember lánya nem alszik olyan nyugodtan, sőt sehogysem. Namármost Hunor kicsit jobb formában volt már reggel, kapja a kis gyógyszereit, miegymást. Magas láza volt előző nap, ami normalizálódni látszott, de még nem volt az igazi. Kicsit evett is, ami biztató.
Már korán érkezett egy segítségkérő hívás egy rossz állapotú cica miatt, aki még a délelőtt folyamán beérkezett. A cica egy dobozban kuksolt, akit előző éjjel az útról szedtek össze fiatalok Petőfi telepen. Hemzsegtek benne a bolhák és a feje búbjától a farka végéig tele volt kullanccsal is. Ahogy bekerült a karanténba, éreztem, hogy szaga is van. Kapott cseppet élősködők ellen, ivott vizet, pár falatot sikerült belediktálni a roboráló konzervből a szinte katatón állapotban lévő cicába. Majd elkezdődött a szagforrás felderítése. Nem kellett sokáig nyomozni... A farktövében három lyuk volt, amiből hemzsegtek a kukacok. Lili beugrott segíteni kitakarítani, amiért nagyon hálás vagyok! Úgyhogy nemsokra rá már meg is kezdtük a seb ellátását, ami nem kis időt vett igénybe, hogy az összes nyüvet kiiktassuk. Ügyesen tűrte szegény. Utána fájdalomcsillapítót, antibiotikumot kapott, infúziót és erősítő, vitamin injekciót is. Nagyon drukkoltunk érte, de láttuk, hogy már sárgul, ami semmi jót nem sejtet. A cica fiatal, csilli-villi fogsorral rendelkezik, még egy éves sincs. Gipsynek neveztük el.
Gipsyt amint lehetett, vittük be a Vezér Állatorvosi rendelőbe vizsgálatra. Sajnos a bolha/kullancs kombó kiszipojozta a vérét, és a sebfertőzés olyan mértékű károkat okozott, amiből már nem volt visszaút, így ezt a csodaszép, fiatal cicát sajnos el kellett engedni... A sebei nagy valószínűséggel kutyaharapásból származtak, ami nem lett volna halálos kimenetelű, ha a "gazdája" esetleg figyelt volna rá, de így több nap után sajnos esélye sem volt. Biztos, hogy nem kóbor volt, mert nagyon kedves, dorombolós, hálás cica, akiért megszakad a szívünk, hogy ezt kellett átélnie...
Megérkezett a Ballagi-tói kiskertekből egy aprócska kandúrka. Segítője még korábban megszánta őt, szárnyai alá vette, istápolta. Ivartalanítatta, és próbált gazdit találni neki, sikertelenül. Viszont saját cicái miatt tovább nem tarthatta otthon, ezért visszakerült az "eredeti helyére", de továbbra is felügyelet alatt volt. Most eljött az idő, hogy beérkezzen egy a látássérült kis vörös, ki az egyik szemére egyáltalán, a másikra is csak nyomokban lát a kezeletlen macskanátha szövődményeként. Tőlünk a Wonka nevet kapta, mert hihetetlenül édes.
Rambó is bágyadtabbnak tűnt, rossz kedvű volt, étvágytalan. Ahogy bejött a meleg idő, mindannyian kevesebbet esznek, így elég nehéz belőni, hogy gond van, vagy csak meleg. Mivel épp ment a kollégánk Makóra, Dr. Sebő Ottó rendelőjébe, ezért Rambit is elküldtük kivizsgálásra, valamint Wonkát is a szeme miatt, hogy kell-e vele valamit tennünk, vagy sem. A doktornő szemrevételezte Wonkát, javaslata, hogy esetleg el lehet távolítani a kint marad harmadik szemhéját, de ennek is inkább csak esztétika jelentősége lenne, nem befolyásolja a látását.
Viszont Rambónál is FIP lett a diagnózis, csak épp a száraz formája. Háááááát ott már valóban azt éreztük, hogy összecsapnak a hullámok, és ennek a rossz hullámnak már vége is lehetne... De! Ha már így alakult, akkor Rambi is elkezdte a kezelést, és rettentően bizakodunk! Viszont ő vérszegény is, úgyhogy vérképzőt kell szednie még extrába a többi gyógyszer mellé.
Szerdán állatorvosunk kombinált oltással látta el Tódort, Botit és Gyapjút, Dórika veszettség elleni oltást kapott.
Hunor szerencsére visszanyerte önmagát, sokat rosszalkodik, játszik nagyokat, és eszik is jóízűen, úgyhogy legalább Huni erőt ad, a javulása, épülése tölt minket is pozitívan, ami nagyon ránk fér az utóbbi napokban.
Ritka jelenség ütötte fel a fejét a cicarészlegen. Néda áriázott, és azt hittük, valami baja van, hisz a viselkedése, járása is furi volt. Néztük is, hogy mi történhetett vele ugyan?!! Mire leesett, hogy tüzel. Ennek jelen esetben örülünk, hisz azt jelenti, hogy annyira jól van, megerősödött, hogy beindultak nála a hormonok. Nagyon nem számítottunk rá, de ez is "jót" jelent az ő esetében, a pár napig tartó trillázását pedig elviseljük.
39 cicánkkal együtt kívánunk szép napokat!
Reni
