Cicás blog

Csendesen és nyugodtan indult a hét, úgy tűnt, semmi sem zökkent ki minket a nyugalom medréből. Meglepő módon mindenki jól volt, kiegyensúlyozott és egészséges, a pöttömök is szépen cseperedtek.
Ádám önkéntesünk jelenlétével emelte a napok fényét, extra foglalkozás és játék jutott így a cicáknak. Már Bigyó üdvrivalgásba tör ki, amint meghallja Ádám hangját, egyszerűen alig győzi kivárni, hogy betérjen szobájukba, és kezdetét vegye a móka s kacagás.

Várólistáról fogadtunk két egy év körüli cicalányt, kiket még pici korukban talált egy állatszerető házaspár betegen. Kigyógyíttatták őket, próbáltak gazdit keresni nekik, de nem jártak sikerrel, a cicák közben meg cseperedtek, így átestek az ivartalanításon is. Egy garázsban tudták őket elszállásolni, több saját cicájuk miatt az otthonukban már nem fértek be. Ahogy kikerültek a hordozóból, már dugták fejüket az enyémhez, végtelenül kedves természetük van. Babóca inkább az ölben pihenős, babusgatós, míg Szofi az örökmozgó, felfedező buzgómócsing, de a simit ő is nagyon szereti.

Ádám önkéntesünk kitartó lelkesedése meghozta gyümölcsét! Már odáig sikerült Vörivel eljutnia, hogy a vörös kandúrka teljes extázisba kerül, és egy-egy simogatást is elvisel tőle. Nagyon egymásra hangolódtak, és számunkra is döbbenetes és csodálatra méltó, hogy Ádám felé milyen bizalommal fordul és nyit. Annyira hálásak vagyunk neki!

A trió, Tesa, Tigris és Gyapjú gyógyszerezése továbbra is folytatódik. Egyre inkább feladja a leckét, mert a kandúrok kezdik megunni a napi kétszeri tortúrát. Tigrisnek minden mindegy, ő nagyon együttműködő, már robog be a kis helyére, mikor látja, hogy készülődés van, de ő megeszi az eledelben is a pár szem gyógyszerét. Gyapjú már ott tart, hogy húzza el a fejét, de még csak-csak benyeli a nagy adag szirupot, míg Tesa már oda sem jön. Szájába direktbe nem lehet adagolni, mert fáj neki, és mintegy kis krokodil, pörög ha megfogjuk, azonban eledelben sem hajlandó megenni.

Latoya reggel csak a kanapén, az egyik kis ágyból pislogott ki ránk. A szeme mandula formát öltött, melegnek is tűnt, és ami ennél sokkal, de sokkal ijesztőbb volt, nem a lábunk alatt forogva várta a reggelit. Falatozni is ímmel-ámmal kezdett el. Lassabb volt, házsártosabb, semmihez sem volt kedve. Egyelőre csak telefonon konzultáltunk állatorvosunkkal, majd elkezdtünk neki fájdalom- és lázcsillapítót adni a kis hőemelkedésére, szemcseppet,immunerősítőt. Majd annak függvényében, hogy reagál rá, beszéljük meg a többit.

Grincs leendő gazdija újfent kilátogatott a menhelyre időt tölteni választott kiskedvencével. Most körbejártuk a cicákat, alaposan átbeszéltünk mindent, és abban maradtunk, hogy a számára nagyon szimpatikus, játékos, ám félős Zümi lenne a legjobb választás Grincsi mellé. Ezen felbuzdulva már másnap fel is költözött Grincs a kisszobába, hogy megkezdjék az ismerkedést Zümivel. Szó mi szó, még mi is megdöbbenve konstatáltuk, milyen hamar egymásra talált a két kis kandúrka.

Bojler megérett arra, hogy beköltözzön a menhelyre. Túl van az ivartalanításon, és a sajnálatos FIV+ a gyorstesztje, ellenben a gyógyulás, javulás útjára lépett. Egyelőre még nagyon, de nagyon meg van ijedve, de tornáztatni, ingerelni, stimulálni a hátsó lábait, átmozgatni, masszírozni lehet. Nem is néz oda, hisz ha nem lát, akkor bizony nem is idegenek fogdossák. Ugye ő nem használta a hátsó lábait, valami megmagyarázhatatlan ok miatt, amire több állatorvos sem tudott pontos diagnózist.

Mindaddig, míg el készül leendő otthonuk, Grincs gazdijelöltje látogatja kiválasztottját. Egyelőre nincs eldöntve ki lesz a cicatársa Grincsnek, ezért mindegyik bársonytalpúhoz nyitottan áll. Szép lassan őket is ismeri névről, és a simi mindannyiuknak jár. A társa attól függ, hogy a ház elkészültével ki lakik a menhelyen, és aktuálisan kivel fog Grincs pajtizni. A kis édespofa mivolta mellett iszonyat energiákat szabadít fel, ha játékról van szó, és van egy bizonyos stílusa, amit nem mindegyik cica visel jól, úgyhogy hozzá hasonló habitusú élettársat kell választani.
 

Benő cica napról-napra jobban van, szinte szemlátomást javul az állapota. Szépen eszik, gyarapszik és víg kedélyű. Elérkezett a kontroll és varratszedés napja. A szteroid kúra végén jár, de úgy tűnik, hatásos, és reméljük a későbbiekben sem tér vissza ez a probléma. A limfómát, mit eshetőség, gyors el is hessegettük, mivel olyan jól reagált a kezelésre vörös kis barátunk, hogy kizárt, hogy ilyen komoly betegség legyen a háttérben. Sőt, ez a rengeteg jövés-menés a rendelőkbe sem hatotta meg a kis lelkivilágát, mert legújabban az új kedvenc menedéke a polcokon lévő hordozók egyike.

Mircike megint belassult. Az ínygyulladása belobbant, ilyenkor gyógyszereket kell szednie, hogy lehúzzuk a gyulladást. Sajnos más megoldás erre nincs, ezzel együtt kell élnie. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy amint érzékeljük a tüneteit, már kezdjük el a kezelését, mert különben nem tud enni, és tépkedi a bundáját. Ilyenkor pár napig pépes eledelt tud csak falatozni, villával törjük össze, és pici vízzel hígítjuk, hogy jobban csússzon.

Reggeli osztáskor is felettébb gyanús volt, hogy Matyó nem olyan nagy elánnal rongyolt oda a tálkákhoz, mint általában mindig. Komótosan, megfontoltan és kissé zsémbesen, mikor a többiek akadályozták útját. Később, mikor már mindenkinek tele volt a pocakja, és ledőltek takaritkozni, pihenni, alaposabban szemrevételeztük a nagyfiút. Egy helyen kinyalogatta/vakarta a lábát, meleg is volt, ráadásul az egyik pupillája kitágult, és nem is reagált a fényre sem. Állatorvosunkkal konzultálva lázcsillapítót kapott első körben. 

Félve tártuk fel Csabi cica meleg zugát, mert nem tudtuk mire számítsunk. Szerencsére Csabi éber volt, figyelt és simogatásért cserébe dorombolt is. Óvatosan mozgattuk csak, hogy átcseréljük a takarót alatta frissre, szárazra, mert kicsit összekoszolódott. Biztos hatalmas fájdalmai voltak, úgy nyúltunk hozzá, mint a hímes tojáshoz, ő pedig egyáltalán nem ellenkezett. Egy tüneményes cica. Izgatottan vártuk a rendelő nyitását, mert a kolléga már ott volt vele, hogy mihamarabb rá tudjanak nézni Csabira. Tudtuk, hogy nagy a baj, nem várakozhattunk.

Napok óta csak azt vártuk, mikor fog letelni a két hét, hogy lekerüljön Márvány lábáról a merevkötés. Mindenkinek kínlódás volt, neki is, de nekünk is látni őt ebben az állapotban. A nagy csomag a lábán, amitől alig tud mozogni, nem is mozoghat, fáj is neki, és még a tölcsér is a fején... De eljött a kontroll napja, minden bizodalmunk abban volt, hogy végre lekerül a kötése. A Vezér állatorvosi rendelőbe utazott, ahol a röntgen felvétel után bebizonyosodott, hogy Márvi szuper cicalány, az izma letapadt.

Mivel Márvány lába megnyeglett, rongylábának mihamarabb ellátásra volt szüksége. Gondoltuk ficam, vagy szalagszakadás... Egyik sem jó, de sajnos előfordult már. Mindenesetre borzasztó látvány volt, de őt nem gátolta abban, hogy jöjjön-menjen. A Vezér állatorvosi rendelő fogadta őt, és a kicsi őt, azaz Sziromot. Napokban feltűnt, hogy szárad össze a farka vége, gondoltuk nem árt megnézetni. Mivel megtalálásakor a halál tornácán táncolt, a keringése már leálló fázisban volt, ezért a farka vége elkezdett elsorvadni, ennek eredményét véltük felfedezni. Szirom farka vége pár nap múlva leesik.

Ízisz igazi szuperanyu! Minden kölykével tölt külön időt, szeretgetéssel, törődéssel, játékkal. Emellett egymagában is jókat játszik, van, hogy jobban pörög, mint csemetéi. Viszont a közös időtöltést sem vetik meg még mindig. Ha pihenésre kerül sor, akkor azt együtt teszik, egy kupacban, és a jól megérdemelt szundit a még mindig tartó komfortszopizás előzi meg. Igazából csak dagasztanak anyjukon, és összenyálazzák dorombolások közepette, de addig van ideje mindegyikük buksiját alaposan letisztogatni, alváshoz rendbe rakni. A kölykök amennyire jó tesók, annyira mások.

Két cica érkezésére készítettük elő a duplakennelünket. Gazdijuk sajnos elhunyt, ők pedig az üres lakásban éltek egy ideje magányosan, de természetesen ellátták őket. A két ivartalanított, hét év körüli kandúr megszeppenve érkezett a menhelyre. A nevük sem volt biztos, így mi új nevekkel ruháztuk fel őket: a vörös kandúr Benő lett, míg társa Bende nevet kapta. Benő egy hajszállal közvetlenebb, ám Bende az, aki egész testével óvta őt, mögé rejtőzött el biztonságba Benőke. Az érintést elviselték, de behunyták szemeiket, nem is akartak minket látni közben.

Soma átköltözött a felkészítő szobába. Remélni sem lehetett volna jobb fogadtatást mindkét fél részéről. Soma nagyon örült a pajtiknak, mindenkit megpróbált játékra invitálni, több kevesebb sikerrel. Mindenesetre ő nagyon jól érezte magát, önfeledten futkározott, örömködött.

Felemás érzésekkel kezdtük a napot, hisz az elmúlt időszak szomorú eseményei igencsak megviselték a lelkünket.  Ennek ellenére itt van a mi kis ördögfiókánk, ki a megszeppent, bűbájból és hatalmas szemekből álló apróságból nőtte ki magát, és lett a legelevenebb, legérdeklődőbb és talán az egyik leghangosabban dorombolós szeretetcsomag. Ő Kuszkó, a rettenthetetlen! És eljött a gazdisodása napja, amit már nagyon vártunk, de ugyanakkor nehezen is válunk meg tőle, hisz aktív, szerves része volt a mindennapjainknak.

Az elmúlt hétvégén kilátogatott külföldi ajkú hölgyet fogadtuk, hogy ő is személyesen meggyőződjön, nem Frici a majd egy éve elveszett cicája. Akkor még frissen költöztek Rúzsára, majd egyik nap azon kapták magukat, hogy a kinti-benti állataik közül egyik kutyájuk és cicájuk eltűnt, és nem önszántukból sétáltak el.  A kutyus több hét után előkerült az országhatár mellől, míg a cicának azóta is hűlt helye, pedig minden követ megmozgattak. Azóta elkészült a meglévő cicáik számára a kifutó is, még nagyobb figyelmet fordítanak az állataik és saját biztonságukra.

Reggel már arra készülődtünk, hogy Drazsét elküldjük állatorvoshoz. Amint nyitott, Lili már robogott is vele Dr. Tímár Endre rendelőjébe. Hosszas vizsgálat következett, valamint vérvétel is történt, hátha abból okosabbak leszünk. A gyorstesztje negatív lett, ami jó hír. Az már kevésbé, hogy vérvételkor (és teljesen laikusként írom most ezt), de ami kicsapódott, és átlátszónak kellene lennie, az opálos volt. Itt már sejthető volt, hogy valami nagy gáz van.