Hétfő
Múlt héten írtam kicsit Sidről a blogomban, aki nagyon sokat fejlődött Fidelnek köszönhetően, akivel nagyon szoros barátságot kötöttek. Fidel azonban gazdira talált, így Sid egyedül maradt.
A mi menhelyünk elsősorban nagy-közepes testű kutyákra van berendezkedve, hiszen az ő elhelyezésükre van a legnagyobb igény. Korábban talán már írtam ennek a miértjéről is. Az apró termetű kutyák és gyakran cserélnek gazdát ilyen-olyan okok miatt. Viszont nagy részük nem kerül menhelyre, mert előszeretettel viszik őket akár lakásba is. Persze ez még nem garantálja, hogy felelősségteljes gazdára találtak, inkább csak annyit, hogy közkézen forognak. A kis testű kutyák nem kerülnek menhelyre, vagy csak ritkán, mert nagyon sok mindenki átgondolatlanul, felelőtlenül magához veszi, majd újra meghirdeti, és valaki ismét jelentkezni fog. Így aztán sok kistestű kutya több gazda kezei között is átmegy, mire végleges otthonra lel, vagy éppen menhelyre kerül.
A közepes és nagytestű kutyáknál már más a helyzet, ha ők feleslegessé válnak, akkor mindenki a menhely segítségét kéri. Ezek a kutyák nagyon sokszor rosszul szocializáltak, egyáltalán nem találkoztak más kutyákkal, így menhelyre kerülés kor van bőven munka velük. Mint mondtam, az ilyen testű kutyák elhelyezésére van a legnagyobb igény, kistestű kutyák viszonylag ritkán kerülnek hozzánk.
Sid pedig a kistestű kutyák között is apró méretűnek számít a pár kilójával. Az ilyen testű kutyáknak extrém nehéz menhelyi körülmények között biztonságos helyet találni, hiszen olyan picik, hogy akár két rács között is átférnek.
Éppen emiatt jelenleg őt sem tudjuk sehol elszállásolni, ezért sokszor átadókonténerben van, ha épp ott van dolgunk.
Ott nagyon jól érzi magát, mert ott olyan emberek között van, akiket ismer, és akikben megbízik. Csak sajnos ha valaki elhagyja az irodát, akkor egy pillanatra sem lehet Sid egyedül az udvaron, mert két rács között egyenesen kipasszírozza magát a gondozója után. Nyilvánvalóan neki egy lakásra lenne szüksége, és egy nyugodt, tapasztalt örökbefogadóra. Sajnos szempont az is, hogy nem lehet gyerek, illetve nem preferálja az idegen emberek közeledését sem, így aztán csekély számú gazdijelölt jöhetne számításba, már ha lenne ilyen. Ő addig töretlenül vár, de mi azért nem tudjuk közel sem pótolni azt, amit egy gazdi tudna biztosítani számára…
Kedd
Biztos vagyok benne, hogy Őszapó sorsának alakulását sokan nyomon követték. Ő volt az a kutya, aki vélhetően több napos rothadó sebekkel került állatorvoshoz, majd egy lábamputáció után a mi gondozásunkba. A felépülése nem volt egyszerű, többször lépett fel nála komplikáció, ezt valószínűleg a régi sebből adódó fertőzések okozták. Még ha le is lett amputálva a sérült lába, a véráram útján ezek a baktériumok bárhová eljuthattak. Szerencsére Őszapó a krízishelyzetek ellenére végül stabil állapotba került, mi pedig szerettünk volna egy udvart biztosítani neki, ami megkönnyíti a felépülését. Őszapó azonban nem így gondolta, ő mindenáron az emberek után akar menni, és a három lába sem akadályozza meg abban, hogy a céljait elérje. Ez abban mutatkozott meg, hogy nemes egyszerűséggel átmászott a kerítésen három lábbal is. Ő már nem az első olyan kutyánk, aki három lábbal macskákat megszégyenítő ügyességgel mássza át a kerítést. Így hiába akartunk jót, Őszapót vissza kellett tenni a helyére, mielőtt a maradék három lábát is elintézi valami akrobatikus mozdulatokkal. Annak ellenére, hogy látszólag nagyon is jól van, nagyon kellene magára vigyáznia, ugyanis még nem teljesen szokta meg a három lábát, és egy hirtelen mozdulat is okozhat nagyobb problémát nála.
Szerda
Menhelyünk kijárós állatorvosa, dr. Farkas Attila ma 13 veszettség elleni védőoltást, valamint nyolc kombinált oltást osztott ki a menhelyi kutyák között.
Délután, az állatorvosos nap után még akadt pakolnivaló is a menhelyen. Osztrák partner szervezetünk ugyanis meglepett minket három raklapnyi állateledellel, ami több felvonásba fog a menhelyre érkezni.
Persze ha van amit szeretünk csinálni, az az állat eledel pakolása, ugyanis nincs annál jobb érzés, mint amikor benézünk a raktárba,és azt látjuk, hogy van élelem. Ez az érzés azonban csalóka, hiszen adomány sajnos nem minden nap érkezik, az állatok azonban minden nap esznek, tehát a készlet mindig fogy. Még akkor is, ha átmenetileg egy nagyobb mennyiség érkezik, hiszen létszámtól és testmérettől függően egy héten nagyjàból 400-500 kg eledelt esznek meg a kutyák.
Csütörtök
Ma Maci kutyánk utazott Németországba, hogy ezentúl gazdis kutyakènt élhesse tovább az életét.
Megérkezett az osztrák partner szervezetünk másik adománya is, így a ma délutánt is az adományok behordásával töltöttük el.
Péntek
Ma volt Maros kutyánk nagy napja: ő ma Szegedre gazdisodott.
Eközben a nagy udvar kutyái pontosan tudták, hogy a mellettünk lévő konténerben épp örökbefogadás, vagyis esemény történik. Így aztán oda gyűltek a konténer mellé, hogy le ne maradjanak semmiről.
Azért hozzátenném, hogy a csapat nem teljes, Haver és Wolf hiányzik a képről. Valójában Wolf ott feküdt mellettük, csak éppen a kamera képébe nem fért bele. Haver pedig máshonnan figyelte mi történik. Ők egyébként a hétköznapokon egy nagyon jó kis csapat, egyedül Haverrel nehéz egy kicsit, ugyanis minden kutyára reagál, akit beviszünk a szomszédos udvarba. Ilyenkor Gábor pedig feladatának érzi, hogy a kis barátját lecsitítsa.
Szombat és vasárnap
A hétvégén Zsepi kutyusunk is gazdihoz került, ő Dabasra költözött.
Ahogy mindig, úgy most szombaton is volt kutyasétáltatás, ami határtalan boldogsággal tölti el kicsi védenceink szívét.
A gazdira váró kutyáink létszáma is bővült eggyel: Flóra, a tacsi jellegű kutyus Apátfalva és Makó között az úton csellenget, amikor rátaláltak állatbarátok. Nem hagyták magára, hanem magukhoz vették, és éjszakára megoldást kerestek a számára, reggel pedig segítséget kértek az elhelyezésben tőlünk. Mondanom sem kell, hogy mikrochipet nem találtunk benne, tehát a jóravaló gazdit sem tudtuk értesíteni, hogy ha nem tűnt volna fel neki, hogy eltűnt a kutyája. Ennek ellenére törvény szerint két hétig keresni kell a tulajdonost. És persze haza is viheti törvény szerint, abban az esetben, ha kétséget kizáróan tudja igazolni a tulajdonjogot, illetve a mi költségeinket megtéríti. Abba inkább nem megyek bele, hogy hány alkalommal gondoltuk, hogy sokkal jobb helye lenne nálunk a kutyának, mint a korábbi tulajdonosánál. Természetesen ez csak a mi véleményünk, hiszen megkaptuk már, hogy ez csak egy menhely. Így is van: ahol lehetőség nyílik arra, hogy szocializálódjon a kutya, illetve társasága legyen, olyan emberek vegyék körül, akik valóban szeretik az állatokat. Hova tovább, állatorvosi felügyeletet, kezelést biztosítunk a számukra, védjük őket élősködők ellen, illetve szűrjük őket, gyógykezeljük, és ivartalanítás után gondos gazdit keresünk nekik. Az önkénteseink pedig erőn felül mindent megtesznek, hogy hétvégente sétálhassanak, és pórázhoz szokjanak azok a kutyák, akiket a gazdájuk soha nem vitt kapun kívül sehova…
Köszönjük a 169 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
