A 2022-es év első blogja készül a felelős állattartás jegyében. Talán magam sem hiszem el, hogy mindjárt eltelik kettő hónap az évből, pedig még csak most kezdődött el.
Sajnos a koronavírus járvány miatt ismételten nem tudok hosszan, és sokat írni a gyermekeknek szánt programokról, hiszen nem nagyon van tér és lehetőség ezek megszervezésére.
A Tappancs Táborok kapacitáshiány miatt idén sem lesznek megszervezve a legnagyobb szomorúságunkra, de bízunk benne, hogy lesz még sok-sok lehetőségünk tartalmas, nyári heteket eltölteni a gyermekekkel.
Az aktuális blogot az idei év nehézségeiről, és a számomra megrázó események felidézésére szánnám.
Tavaly decemberben érkezett egy bejelentés, miszerint Szegeden kóborol már napok óta egy Akita jellegű kutyus, és ezidáig nem sikerült őt megfogni senkinek. Egy kedves, állatbarát férfi felajánlotta a segítségét, és végül csapdával sikerült a fiatal, egy év körüli kutyát befognia. Ekkor még nem is sejtettük, hogy mekkora a baj. Amikor megérkezett a menhelyre azonnal látszódott, hogy ennek a fele se tréfa. Mérhetetlen bűz áradt a kutyából, és pillanatokon belül egyértelművé vált, hogy bizony a nyakában lévő nyakörv talán kölyök kora óta ugyanabban a méretben van a nyakában. A kutya pedig ezidő alatt nyilván jócskán megnőtt, a nyakörv pedig egészen a húsába vágott.
A műtét sikeres volt, viszont nem sokon múlt a kis élete. Talán ha akkor az a férfi nem ennyire kitartó, Merlin ma már nem is élhetne.
Elindult a 2022-es év első ivartalanítási kampánya a külföldi partnerszervezetünk közreműködésével. Egy-két nap alatt jóformán betelt a keret háromnegyede, aminek alapvetően nagyon örülünk, hiszen jól látszik, hogy az emberek egy részének fontos az ivartalanítás, és a kutyája, cicája egészsége.
Ez egy óriási segítség az állatvédő szervezeteknek is, hiszen minél többen ivartalanítanak, annál kevesebb felesleges szaporulat születik meg, és kerül az utcára, menhelyre, nem megfelelő helyre.
Évek óta igyekszünk tavasszal és ősszel is minél több rászoruló gazdának segíteni a szőrös családtag ivartalanításában, de sajnos a felesleges szaporulatok csökkenését nem tapasztaljuk.
A kampány még javában tart, így aki úgy éri, hogy kedvence egészségét szeretne biztonságban tudni, viszont az anyagi lehetőségei ezt nem engedik meg, ne habozzon, jelentkezzen. :)
A hetekben érkezett egy idős, barna, Dobermann-Vizsla jellegű kutya, akinek a tulajdonosa sajnálatos módon elhunyt, a felesége próbálta ellátni volt férje négylábú barátját. A kutya -Bodri- a hölgy elmondása szerint gazdája halála után rohamos fogyásnak indult, és hiába az állatorvosi ellátásnak, az állapota sokat nem javult. Felkereste alapítványunkat, és nem sokkal később Bodri már el is foglalta új lakosztályát a menhely karantén részlegében. Akkor és ott, még nem is volt annyira szembetűnő, hogy mennyire megviselt, mennyire nehézkesen jár, és mennyire eltelt rajta az idő. Számomra a látványa akkor mart mélyen a lelkembe, amikor a nagyudvar lakója lett, és lassan, megfontoltan battyogott az udvar egyik oldalából, a másikba. Rettenetesen sovány továbbra is, de az étvágya egyre jobb, gyógyszeres kezelése pedig folyamatosan tart.
Drága Bodri, annyira jó lenne, ha még sokáig ezen a földön maradhatnál. Bár sajnos el kell fogadni, hogy ebben a korban már minden nap ajándék,
Sajnos az idei év eddigi legnehezebb pillanata volt egy örökös lakónk elvesztése. Egy olyan jegesmedvéről van szó, akit mindenki szeretett.
Ő viszont nem mindenkit.. :)
Egy olyan személyiség volt, amire míg élünk, emlékezni fogunk, én ebben biztos vagyok. Voltak, akiket nagyon szeretett, és voltak, akiket szívből gyűlölt, ide tartoztak az állatorvosok is. Védjegye volt a legkisebb fekhelyek elfoglalása, és a nagy testének belehajtogatása úgy, hogy semmiképpen se lógjon le róla egyik oldalt sem. És természetesen a továbbiakban az adott fekhely a tulajdonává vált, amit a lakótársai maximálisan el is fogadtak.
Amikor először jártam a menhelyen, Said egy hátsó udvarban volt, és akkor megtudhattam, hogy a súlyos viselkedésproblémái miatt került annó a menhelyre.
Ahogy telt az idő, Saidka már a fűtött előkészítőbe lakott, ahol a gondozók is tartózkodnak. Idős, rozoga jegesmedve volt, aki mindettől függetlenül tekintélyt vívott ki magának. Számomra csodálatos személyisége volt.
Betegsége már sajnos olyan stádiumba került, hogy pár hete végső búcsút kellett tőle venni.
Óriási űrt hagyott maga után..
És aktuálissá vált az adó 1%-áról is kommunikálnunk. Alapítványunk léte, működése, a több, mint 200 lakójának ellátása az állatbarát emberek kezében van.
Idén is.
Belegondolni se merünk, hogy mi lenne velük, köztük az örökös lakóinkkal, ha nem tudnánk működni, nem tudnánk ellátni őket.
Sajnos az árak rohamosan emelkednek, viszont az adományok mennyisége nem nő arányosan vele, így nagyon nem lesz könnyű az idei év sem.
Hiszünk benne, hogy velünk vagytok, és együtt idén is megcsináljuk!
Attól függetlenül, hogy a családok februárban Szja-visszatérítést kaptak, ugyanúgy tudnak rendelkezni az adójuk 1%-áról.
Kérlek támogasd a Tappancstanyát idén is!
Köszönöm, hogy velem tartottál, hamarosan újra találkozunk!
Adri
Hozzászólások