Tappancs Állatvédő Alapítvány

Múlt heti blogomban azt ígértem, hogy egy kicsit bővebben fogok beszélni a nyári kutyatartásról. Egészen pontosan arról, hogy milyen nehézségekkel kell szembenéznie ilyenkor nyáron egy kutyának. Noha ez minden évben témája a blognak, sajnos nem véletlenül írok róla szűntelen.

A heti beszámolómat ez alkalommal nem előzi meg bevezető. Sok új mentett kutya érkezett hozzánk a héten, igyekeztem az ő bemutatásukra, élettörténetükre szorítkozni. 
Aki végig elolvassa a blogot, és rendszeresen követi is az írásaimat, azoknak az embereknek mondom, hogy a következő heti bevezetőm egyik témája már a hétvégi írásomban meg fog jelenni, de nem szeretném szétszabdalni a történetet. Ráaádsul egy olyan kényes témáról készüök írni, ami időről időre újra előkerül, mint probléma, mégsincs megoldása. És hogy miért? Mert nagyon sok gazda nem megfelelően gondozza az állatát.

Bojler megérett arra, hogy beköltözzön a menhelyre. Túl van az ivartalanításon, és a sajnálatos FIV+ a gyorstesztje, ellenben a gyógyulás, javulás útjára lépett. Egyelőre még nagyon, de nagyon meg van ijedve, de tornáztatni, ingerelni, stimulálni a hátsó lábait, átmozgatni, masszírozni lehet. Nem is néz oda, hisz ha nem lát, akkor bizony nem is idegenek fogdossák. Ugye ő nem használta a hátsó lábait, valami megmagyarázhatatlan ok miatt, amire több állatorvos sem tudott pontos diagnózist.

Tudom, hogy már nagyon sokszor írtam a vakcinázás fontosságáról, épp úgy a veszettség, mint a kombinált oltás tekintetében.
Akik rutinos kutyatartók, és figyelmet fordítanak a tájékozottságra, azoknak a következő információk túl sok újat nem fognak tartalmazni. Mégis, úgy érzem, hogy fontos róla beszélni, mert rengeteg problémát okoznak ezek a láthatatlan ellenségek.

Tekintve, hogy ez a hetünk elég konszolidált volt az érdekesebb események szempontjából, amiről érdemes írni, így megpróbálok olyan menhelyi kutyusokat, és az élettörténetüket bemutatni, akik már kicsit régebben élvezik a menhelyünk vendégszeretetét. Az ilyen blogokra ritkán van lehetőség, és a régebben benn élő kutyák is ezáltal talán több figyelmet kapnak. Sajnos gyakran tapasztaljuk, hogy a gazdikereső kutyusok közül csak az első pér oldalt nézik meg a látogatók, így a régebbi mentéseken átsiklanak.

Sokszor éri kritika a menhelyet, hogy nehezen, körülményesen adunk örökbe. Ezt, vállaljuk, valóban így is van, viszont ezt kizárólag a utyák érdekében tesszük.