Februárban is folytatódott az ivartalanítási akciónk, amely hatalmas népszerűségnek örvend továbbra is. 70 macska ivartalanítása történt meg összesen, amelyek között szép számmal voltak kóbor cicák, valamint olyan cicák, akiket gazdáik kóborként fogadtak be és etetik őket a kertjükben, teraszukon. Többen az ideiglenesen fogadott cicák közül új gazdira találtak ivartalanul, a többiek pedig legalább már nem szülnek felesleges kiscicákat, nem lesz gennyes méhgyulladásuk, a kandúrok pedig nem terjesztik párzással és véres verekedéssel a rettegett macska-AIDS betegséget. Részt vettek továbbá az akciós műtéteken olyan gazdik cicái is, akiknek komoly anyagi nehézséget okoz kifizetni a műtétet eredeti áron, azonban az olcsóbb lehetőséggel élve már az ő cicáik is nyugodtan várhatják a tavaszt.
Januárban és februárban összesen 125 állat ivartalanító műtétje történt meg a segítségünkkel, köszönhetően az alapítványi támogatásnak, valamint a magánemberek adományainak. Köztük volt 63 nőstény macska (9 volt vemhes télen), 61 kandúr macska, valamint egy kan kutya is, Dobby.
Dobby 2018. júliusában született, törpe pincher jellegű kan kutyus - aki alig nehezebb és nagyobb, mint egy nagyobbacska macska (6 kg) - hosszú utat tett meg, mire ideiglenes befogadójának pártfogásába került.
Én már követni sem tudom, hogy alig 7 hónap alatt hány gazdája volt. Aztán a ki tudja hány gazdi után hajszál híján az utcán találta magát, lett volna belőle utcakutya. Az oltási könyvében csak "néhány név" és "néhány oltás" szerepelt, ezért pótoltuk a hiányzó microchipet, veszettség elleni oltást, valamint ivartalanítva lett a kis kajlafülű, hogy még csak véletlenül se jusson eszébe egyetlenegy szaporítónak se jelentkezni, hogy ő majd felelős gazdija lesz. Mert ilyenkor elkezdődik az alkudozás, ha ivaros a kutyus, hogy "jajj ne terheljék magukat az ivartalanítással, majd azt mi megcsináltassuk"! Ezeket viszont nem hisszük el, sem kutyánál, sem pedig egy hosszúszőrű macskánál, akiket nagyon divatos ész nélkül szaporítani.
Mert mi amúgy híresek vagyunk arról, hogy nagyon nem szeretjük a szaporítókat!
Ivartalanító műtétje után pár héttel pedig gazdihoz is költözött családtagnak. Nagyon megérdemelte már a biztonságot és a szeretetet Dobby kutyus is.
Folytatódott a röszkei cicák ivartalanítása is, akiknek meghalt a gazdijuk és magukra maradtak teljesen szocializálatlanul. Ezúttal két kandúr és egy nőstény cicát sikerült becsapdázni és ivartalaníttatni.
Az egyikőjük, egy fekete kandúr igen vad, ráadásul FIV+ (ő a kolóniából a harmadik macska-AIDS-es cica!), a szája, ínye borzalmas állapotban volt, le kellett szedni a fogkövét is, mert csoda, hogy még egyáltalán enni tudott. Csapdázásakor ráadásul még náthás is volt, így a műtétje előtt egy hetes antibiotikum kúrán is átesett. Szerencse, hogy megette a gyógyszert ételben, mert egy ilyen vad macskát lehetetlenség máshogy gyógyszerezni, ugyanis emberi közeledésre fúj, morog és támad. A félős nőstény cica pedig körülbelül 2 hetes vemhes volt már, ivartalanításával 6 kiscica nem született meg teljesen feleslegesen.
Ugyanazon a napon, amikor a vemhes röszkei cica műtétje volt, Sándorfalváról is érkezett 3 nőstény cica ivartalanításra. A cicák közül az egyik nem kevesebb, mint 9!!! kiscicával volt vemhes!
Ilyen napunk sem volt még, amikor a vemhes ivartalanító műtéteknek köszönhetően a meg nem született kiscicák összege nem kevesebb mint 15 - mindösszesen 2 cicától!
Röszke és Sándorfalva mellett Deszkről is érkezett 6 kóborka műtétre (3 nőstény és 3 kandúr), akiket etetőjük hozott el és vállalta a lábadoztatásukat is. A klasszikus történet az övék is, a senki macskája beszült másnak a kertjébe, majd az élelem reményében ott is ragadtak. Az egyik nőstény cica már közülük is vemhes volt.
Hattyasról is érkezett 2 nőstény cica ivartalanító műtétre. Ez a két cica egy hatalmas kolónia 2 tagja, ahonnan már másik állatvédő szervezet is ivartalaníttatott 2 nőstény cicát. Mivel itt még nagyon-nagyon sok állat vár segítségre, ezért márciusban folytatni kell ezt a projektet is.
Belekezdtünk egy teljesen új, 9 tagú móravárosi kolónia ivartalanításába is.
Egy kicsit most bepillantást engednék nektek, hogyan is megy egy ilyen csapdázós-ivartalanítós projekt.
Hozzávalók:
- együttműködő etetők (amikor kérjük, nem adnak a cicáknak enni, egy falatot sem és igyekeznek erre figyelmeztetni a környezetükben élő embereket is, hiszen ha nem éhesek a cicák teljesen feleslegesen megyünk oda, ami mindenkinek időpazarlás)
- kettő állatorvos, akik várják a cicákat
- 2-3 fuvaros, attól függően hány napig húzódik a történet
- 2-3 önkéntes, akik ismerik a csapdázás nehézségeit, veszélyeit (közülük 1 koordinátor, aki egyeztet az etetőkkel, állatorvosokkal, fuvarosokkal, önkéntesekkel)
- esőmentes időjárás
- egy jó nagy adag szerencse, hiszen hiába a gondos tervezés, mindig akadnak nehézségek, hátráltató tényezők, amelyek befolyásolják a sikerességet
Egy csütörtöki délután elindultunk tehát 3 hordozóval és 2 csapdával befogni a 9 cica közül valahányat. Közülük 4 volt szelíd, akik közül gyorsan 3 cicát be is pakoltunk a hordozókba, a 4. cica is meglett volna, ha a hordozó nem dönt úgy, hogy nem csukódik le rendesen, így a cica kiugrott, megijedt. Folytattuk a csapdák felállításával, az egyik gyorsan fogott is egy cicát, a másiknál viszont működési hiba lépett fel, így azt nem tudtuk használni. Végül egy félősebb cicát sikerült még hordozóba csalni. Közben egy óvatlan pillanatban az egyik etető néni keze elég súlyosan megsérült az egyik cica miatt, így még azt is fertőtleníteni kellett és kértük, menjen vele orvoshoz, amilyen gyorsan csak tud. Sajnos balesetek és hordozó vagy csapda működési hibák még a legnagyobb körültekintés ellenére is előfordulhatnak.
5 kandúr cicával indultunk el tehát az egyik rendelőbe, ahol 3 kandúr cica gyorsan át is esett a műtéten. 2 kandúrnak pedig péntek délelőttre volt időpontja egy másik rendelőbe (azért tudtuk őket délelőtt elvinni, mert éppen szabadságon voltam).
Péntek délután 4 körül folytattuk a csapdázást, megjavítottuk a hibásat közben, így mindkét csapda szépen teljesítve fogott még 2 kandúrt, akiket vittünk is az állatorvoshoz.
Előállt az a helyzet, hogy sikerült a 9 cicából 7 cicát befognunk és megműttetnünk, de mind kandúr volt és pont a 2 nőstény maradt kint, amely nagyon nem volt jól így. A péntek esti műtétek után a már megműtött és elegendő időt lábadozott kandúrkákat bepakoltuk az autóba, hogy visszavigyük őket, hogy minél kevesebb időt legyenek a garázsba zárva. Csakhogy tudtuk azt is, ha visszaengedjük a szelídebbeket, akkor a félős nőstényeket nem fogjuk tudni becsapdázni később, mert mindig a szelídebb cicák mennének a csapdába, így hiába voltunk fáradtak, hiába hűlt le az idő, hiába volt péntek késő este, újra megpróbálkoztunk a 2 nőstény cicával. Most, vagy soha, gondoltuk. Először majdnem úgy tűnt, hogy soha. Több, mint másfél órán keresztül nem akart egyik nőstény sem csapdázódni, kiették az elejéről a halacskát, aztán mentek tovább. Azon gondolkodtunk, hogy kellene csirkemáj, de honnan szedjünk péntek este 9-kor nyers csirkemájat? Mire jött az etető bácsi és mondta, van otthon egy kis csirkemáj és szív, ne hozza el? Egyre gondoltunk, próbáljuk hát meg, mert nem vagyunk hajlandóak üres csapdával hazamenni. A nyers húsra visszatértek a nőstények, olyannyira, hogy a szelídebb, aki előző nap kiugrott a hordozóból és megijedt most jött lábhoz, a bácsi felkapta, így szaladtunk a hordozóval és már bent is volt a cica. A másik nőstény nagyon félős volt, így a csapdázását csak távolról figyeltük, miközben a számára ismerős etető bácsi próbálta őt közel csalni. Úgy tűnt, semmivel sem tudjuk a cicát jobb belátásra bírni, mondta is a bácsi nekem, jöjjön, nézze meg, ott kering a cica a csapda körül, de nem megy be! Elindultam és épp abban a pillanatban értem oda, amikor hangos csattanással jelezte a sötétben a csapda, hogy ő bizony macskát fogott, nem is akármilyet, a második nőstényt! Volt nagy öröm!
A macskákkal teli csapdákat bepakoltuk az autóba, a már műtöttek közül 5 cicát visszaengedtünk, akik üdvözölték az ismerős környezetet és neki is álltak szépen falatozni, kaptak repeta vacsit bőven. Fél 10 után még elindultunk vissza a garázsba elhelyezni a nőstényeket, majd haza és szerintem mindenki gyorsan mély álomba zuhant.
Szombaton pedig még visszaszállítottuk a péntek este műtött, kevésbé barátságos kandúrokat, várták már őket a többiek.
2 nap alatt befogtunk tehát 9 cicát, a kolónia összes ivaros tagját. Hihetetlen csapatmunka volt ez. Óriási köszönet jár új fuvaros önkéntesünknek, Orsinak, aki az intenzív munka, a sok oda-vissza fuvar és a néha-néha megesett bosszankodások ellenére is kitartott. Nagy köszönet jár Briginek, aki aktívan részt vett a csapdázás szervezésében és kivitelezésében is. A szombati fuvarért köszönet jár Vikinknek. Külön dicséret jár Jolikának és párjának, az etetőknek, akik pontosan úgy csináltak mindent, ahogy kértük, maximálisan együttműködtek mindenben. Nélkülük és a nyers csirkemáj nélkül nem sikerült volna minden cicát befogni.
Állatorvosainknak pedig örök hálánk, hogy ismét rugalmasan álltak hozzánk (előre szinte sosem tudjuk pontosan, mikor hány és milyen nemű cicát tudunk vinni műtétre), a cicákat pedig profin és gyorsan megműtötték, mint mindig.
Nem igazán szoktunk úgy félős, vad cicákat csapdázni, hogy legkésőbb másnap ne történjen meg a műtétjük, mert sok cica nehezen viseli a bezártságot, így az a jó, ha a műtét befogás után hamar megtörténik és csak a pár nap lábadozást kell elviselniük a garázsban szobakennelekben.
Most azonban kivételt tettünk, mert a kandúrok (szelídebbek is vannak) visszaengedése után már esélyünk nem lett volna befogni a nőstényeket, ami pedig igen fontos a szaporulat elkerülése érdekében. A hétvége nyugodtan telt, leszámítva azt, hogy a fekete-fehér nőstény cica félelmében alig akart enni, de aztán szerencsére megjött az étvágya. Ilyenkor azért mindig aggódunk kicsit, hiszen a stressz mindenféle dolgokat képes előhozni a cicákból. A fehér-cirmos nőstényből például azt (miatta sérült meg az egyik etetőnéni komolyabban csütörtökön), hogy akármikor a közelébe megyünk fúj, támad, még szerencse, hogy közöttünk van a rács. Mondanom sem kell, hogy ilyen vadul viselkedő cicákat nem veszélytelen gondozni sem!
A nőstény cicák műtétjére következő hét hétfőn került tehát sor.
Az egyik cicának a felső hátsó fogain hatalmas darab fogkő éktelenkedett, amelyet természetesen eltávolított a doktor úr, hiszen ez komoly evési nehézségeket okozott vagy okozna a későbbiekben nála. A nagyon vad, fehér-cirmos cicának pedig kezdődő gennyes méhgyulladása volt, így nagy szerencse, hogy sikerült őt befogni. Ez a betegség kezeletlenül (márpedig egy vad kóbor cicánál szinte esélytelen észrevenni a betegség jeleit) bizonyos idő után az állat halálát okozhatta volna. Sajnos nem ő volt az első és nem is az utolsó gennyes méhgyulladásos műtött cicánk. A műtétek után azonban még nem értek véget a feladataink, ugyanis a nőstényeket ivartalanítás után gondozni is kell, amely értelemszerűen minden napos feladat még az egyéb teendőink és a munkánk mellett, így nem szoktunk unatkozni.
Kaptak továbbá a móravárosi kis nyuszifülek házikót is, amely magánterületen van, így a gonosz emberek (akik a télen kihelyezett házikókat is előszeretettel megrugdosták) nem férnek hozzá, ellenben a cicák igen és már ki is próbálták. Bár a hideg már elmúlt, itt össze tudnak bújni az eső és a szél elől is.
Minimális önkéntes létszámmal, fuvarossal és ideiglenes befogadóval rendelkezünk, így ha szeretnél akár csak egy utcamacska életén javítani, a sorsát jobb irányba terelni, akkor jelentkezésed várjuk az oldalunkon üzenetben: https://www.facebook.com/UtcamacskaSzeged/
Nem baj, ha csak részfolyamatokba tudsz becsatlakozni, vagy ritkábban érsz rá, minden lelkes segítőre nagy szükségünk van.
Kitti
Hozzászólások