Kutyás blog

Sziporka és Csuporka ellátása és a munka mellett már nem bírtam a zákányszéki babákat is felelősen magamra vállalni, így a héten szabadságot vettem ki, és kölyköket pesztráltam. Mondhatjuk, hogy GYES-en voltam. Most tanultam meg igazán, hogy Sziporka és Csuporka milyen jó gyerekek. Életük első napjától minden egyes levegővételért meg kellett küzdeniük, mégis viszonylag keveset sírtak, viselték a sorsukat. Bezzeg Zamira, és testvérei! Nem túlzok, ha azt mondom, hogy szinte óránként kellett felkelni hozzájuk, hiszen mindig sírtak.

Néhány héttel ezelőtt alapos lelkiismeret-furdalás közepette kértem Liza eutanáziáját más kutyákkal szembeni agresszió miatt. A legszomorúbb az volt, hogy egy védtelen kölyökre támadt, az anyai ösztön leghalványabb szikráját sem mutatva. Sokszor újragondoltam azóta a történetet, mert nem tudtam magamban lezárni. Ezen a héten sikerült, és egy másik bull-típusú kutyának köszönhetem, hogy ma már úgy gondolom, hogy jól cselekedtem.

A heti bevezetőm egy 14 éves kutyáról szól, akit már említettem pár alkalommal a blogomban. Az ő neve Dzsudi, és nem tartozik az egyszerű esetek közé. A gazdája halála miatt került a menhelyre, de az örökösök már akkor figyelmeztettek, hogy miniatűr termete ellenére igazi méregzsák, aki minden előzetes figyelmeztetés nélkül olyat mar ez ember kezébe, hogy a csillagokat látja. Behozatalakor egy pokróccal letakarták a kis agresszort.

Őszintén megmondom féltem a Karácsony utáni héttől. A menhelyet ugyan alig keresték meg olyan családok, akik ajándékba szerettek volna kiskutyát vagy kiscicát adni, de biztos vagyok benne, hogy mégis sokan tettek így, és találtak is. Mi nem adunk örökbe ajándéknak kutyát, cicát, illetve bérelni sincs lehetősége senkinek sem. Az utóbbi időben sok helyről hallom, hogy már vannak "bérelhető" kölykök Karácsonyra. Azon családok, akiknek nincs lehetősége kutyát tartani, hazavihetnek egy hétre egy kölyköt.