Kutyamesék 2022. máj. 23-29.

Több hónappal korábban érkezett a menhelyre egy akita jellegű, igen aktív és jókedvű kutya, Merlin. Kissé ödémás feje, és iszonyú bűzt árasztó teste árulkodott róla, hogy itt valami nincs rendben. Tápén kóborolt, chipet nem találtak benne, csak egy nyakörve volt, ami belenőtt a nyakába, ezzel iszonyú fájdalmat okozva neki.

Ő mégis aktív, vidám kutya volt. A gennyes sebet, a nyakba nőtt nyakörvet kioperálták. Nagyon szépen, gyorsan gyógyult, ma már csak rossz emlék mindez a számára.

Akkor írtam róla egy blogot, és megemlítettem, hogy annak ellenére amin keresztülment, ő egy igazán szerencsés kutya, ugyanis kapott egy esélyt. Egy esélyt a szökésre, egy esélyt az életben maradásra, és megragadta azt.

Akkor írtam arról is, hogy itthon jelenleg az állattartási kultúra nagyon kettős. A kutyák egy része baldachinos ágyban alszik, és a legnagyobb gondja az életben, hogy melyik finom falatot válassza azok közül, amit felkínálnak neki. A család teljes jogú tagjaként él, ami azt jelenti, hogy nyaralni megy, és ha tudna aggódni a jövője miatt, akkor sem tenné, mert nincs miért. Mi is ilyen helyre képzeljük el a védenceinket.

Aztán vannak az olyan kutyák, mint Merlin, akik bármilyen is volt eddig a sorsuk, mégis szerencsések, mert elkerülték a lassú fájdalmas halált a lánc végén. És sajnos vannak azok a kutyák, akik név nélkül halnak meg, akikről talán soha senki nem is szerez tudomást.

Ezek a kutyák tanyán, vagy favakban, városokban a kertes házak eldugott zugában némán várják a végzetüket. Mert biztos vagyok benne, hogy ha ezek a kutyák üvöltenének, akkor előbb-utóbb kiderülne milyen mocskos titkokat rejt a takaros kis kerítés.

Vannak kutyák, akik úgy élik le hosszabb-rövidebb életüket, hogy akkor sem jutnak állatorvosi ellátáshoz, amikor már nagyon betegek.
A munkánk során sajnos sok olyan kutyával találkozunk, akik úgy szöknek meg "otthonról", hogy a láncot húzzák maguk után. A szerencsésebbekről leoldjuk, és keresünk nekik egy tisztességes gazdát.
De néha találkozunk olyanokkal, mint Merlin, akiknek még fiatal korukban kerül a nyaka köré a nyakörv, rosszabb esetben a lánc, amit aztán elfelejtenek kiigazítani, ahogy nőnek a kutyák, így az idegentest a saját teste fájdalmas részévé válik.

A héten Röszkéről érkezett egy ilyen kutya. Neki hosszú lánc lógott a nyakában, csontsoványan érkezett, úgyhogy a nyakába nőtt lánc a vékony alkata miatt legalább nem fojtogatta, csupán "csak" belenőtt a hosszú évek alatt.

A kutyust Pálmának neveztük el, és természetesen nincs chipje, ahogy a hangját sem lehet hallani. Ő is egy néma áldozata kegyetlen gazdájának, aki szerencsés, mert nálunk új esélyt kapott:

Mindig bosszankodunk, ha egy kutya elhanyagolva, szívférgesen érkezik, de neki épp a szívférgessége miatti soványságnak köszönhetően nem szorította el a nyakát a fiatalkorában ráaggatott lánc. Mert Pálmának nyakörve sem volt. Csak egy lánc, amit körbetekertek a nyakán, és szépen végignézték, ahogy belenő a bőrébe, a szövetei közé.

Ilyenkor mindig elgondolkodom. Hogy lehet valaki ennyire érzéketlen és gonosz?
Nem elég, hogy kiköti, mozgásában akadályozza a szerencsétlen kutyát, aki jó eséllyel még az udvarban sem tud megszimatolni semmit, nemhogy egy séta alkalmával bármit is szemügyre venni..
És aztán amikor enni, inni ad neki, hogy bírja ki, hogy ne nézze meg, hogy mitől ilyen sovány, ugyan miért olyan rosszkedvű, vagy bágyadt?
És aztán visszamegy a házba anélkül, hogy megérintené, megsimogatná és hozzászólna... Hogy bírja ki? Milyen lelke van az ilyen embernek?

És ha valaki olyan szerencsés, mint Pálma, vagy Merlin, akik kaptak az alaklmon és megszöktek, vajon mennyi ideig gondolhatnak arra, amit átéltek?
És a gazdájuk mit gondol, amikor meglátja a lánctól felkopaszított üres részt a kutya és a lánc nélkül. Szerintem káromkod, csapkod, szidja a hálátlant, és attól félek, hogy amint lehet új kutya után néz.

Mert kell a kert végébe a vashardóba egy kutya rövid lánccal. Hogy miért, azt sohasem értettem. De nem is akarom megérteni, mert az ilyen tetteknek nincs racionális magyarázata.

A héten tehát ismét egy ilyen kutya szabadult valahonnan a fogságból. Örülünk, mert neki sikerült. De ismét ott vannak a kérdések a fejemben: hány kutya él hozzá hasonlóan ebben az országban úgy, hogy senki nem is tud róluk. Ők továbbra is némán várják a megváltást.

Hétfő
Süti múlt héten költözött át az átadó konténerbe, mert ahogy írtam, a tesói akkora méret és erőfölényben voltak, hogy féltettük őt a játék hevében. Süti nem csak méretben különbözik a tesóitól, hanem jellemben is. Ő sokkal kevésbé vagány, inkább visszahúzódóbb, finomabb lelkületű kutyus, akinek több idő kell, hogy megnyíljon.
Az átadóban viszont nagyon élvezi, hogy ő bitorolja a fekhelyet, és saját temja szerint élheti az életét. Habár a kutyapajtikért továbbra is odáig van, neki nem jelent problémát egyedül lenni, egy kicsit elvonulni, és szunyókálni. Nem csoda, hogy mindenki elolvad tőle egy pillanat alatt!

Süti élvezi ha valami egyedül csak az övé

Kedd
Dr. Sebő Ottó rendelőjébe volt időpontunk vizsgálatokra: Vöri és Borzas számára vérképet csináltattunk, míg Csipetke a fenekén található csomó miatt volt vizsgálaton. Tekintve, hogy már nem fiatal, és a csomó egy jóindulatú szövetszaporulat, így nem javasolták a műtétet. Ha esetleg elkezd nőni, akkor érdemes megfontolni a műtétet.
Mázli pedig egy röntgennel egybekötött lábvizsgálaton járt újra, mert sajnos továbbra is nehezen jár, és abban bíztunk, hogy esetleg van valami megoldása a számára, hiszen még ahhoz fiatal, hogy így élje az életét. Sajnos csak a fájdalomcsillapító jöhet nála szóba, mindkét mellső lába erősen ízületes.
Szerencsére azonban Mázli ettől eltekintve boldog, teljes életet tud itt élni, noha nagy sétákat nem kell vele tervezni, de számára az élmény a fontos. Mellesleg a nagyudvarba kiválóan beilleszkedett, és már sok kutyával barátságot kötött a menhelyen. Délutánonként pedig a konténer oldalán keres egy kis hűvös zugot, ahol ásott is magának egy kényelmes kis helyet. És akkor megmutatnám Mázlit, és azt a csodálatosan keresztbe tehető cuki lábacskáit, amint a délutáni sziesztához fog éppen hozzá. Nem imádnivaló?!

Szerda
Nem elég, hogy Ficsúr már egy hete bélgyulladás küzd, Manó is beleesett, és igen rossz bőrben van, ráadásul gyógyszerezni sem egyszerű, ugyanis nem szereti, ha akarata ellenére bármit is teszünk vele.

A szerda délutánunk egy kutya sorsának a megoldásával telt, és már igen későn sikerült a menhelyre beszállítani. Ezúton is nagyon köszönjük önkéntesünknek, Emesének, hogy ismét autóba szállt, chipet ellenőrzött, majd a kutyust a menhelyre szállította. Magától értetődik sajnos, hogy mikrochipje nem volt, a bevezetőmben említett okokból, hiszen a gazdája megérdemelt volna egy feljelentést.
Mi ezt a kedves, csupaszív kutyust Pálmának neveztük el. Csonttá aszalodott teste mellett a lánc több helyen bele volt nőve a nyakába. Ugyan a sebek varrasak voltak, és nem bűzös, gennyes tasakok, mint Merlin esetében, azért teljesen nyilvánvaló, hogy gyötrelmet okozott a kutyának, így minél hamarabbi megoldást kerestünk a számára.

Csütörtök
Csütörtök reggelre a legelső lehetséges időpontra vittük Pálmát orvoshoz, de az állatorvos szerint a seb gyulladt, ő most nem javasolja a műtétet, antibiotikumot kapott, hétfőn ismét kontroll, és talán kedden lesz műtét.
Önkéntesünk, Emese már megint első szóra a segítségünkre sietett, amikor egy kutyát jelentettek, aki egy bokor alatt tanyázott Mihálytelek-Röszke között a töltésen. A kutyus állítólag már tegnap is ott volt, de azt hitték, hogy csak elkóborolt, de mivel nem ment sehová, így segítséget kértek.
Közben a közösségi oldalon is hirdettek egy ilyen kutyust, akit szinte ugyanott találtak, és gazdit keresnek neki. Meg is zavarodtunk, mert hirtelen azt gondoltuk, hogy a két kutya ugyanaz, és megint az utcán van.
Később jobban szemügyre vettük a képeket, gyaníthatóan a koruk és kinézetük alapján közeli rokonok lehetnek, de a két kutya nem ugyanaz, így önkéántesünk még szét fog nézni a helyszínen.
Ennek a rémült kóbor fiúnak, aki szintén nem rendelkezik mikrochippel, a Bozót nevet adtuk. a teste telis-tele volt kullancsokkal, úgyhogy nem győztük kiszedegetni.

Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila megvizsgálta a betegeket, valamint letudtuk a szokásos heti kutyaoltást. Most 14 veszettségi oltás mellett 1 kombinált oltást, valamint 4 veszettségi-kombinált oltást osztott ki.
Elvégezte Pálma szívféreg szűrését, természetesen pozitív lett.

Péntek
Fantom kutyánk túl sok időt nem töltött a menhelyen. Megkapta a kötelező és ajánlott védőoltásokat, túlesett az ivartalanításon, szívféregszűrésen, és már búcsút is intett nekünk: ő mától szegedi, igazi nagyvárosi kutya lesz.

Mi pedig aggódhatunk tovább: Ficsúr nagyon nehezen akar helyrejönni, Manó nagyon rosszul érzi magát, és Pálma kihányta az összes vacsoráját tegnapról, őt a saját hányásában feküdve találtuk, úgyhogy rögtön megsürgettük dr. Farkas Attilát, hogy amikor lehet, akkor jöjjön, mert itt nagy bajok vannak.
A leglátványosabb dolog Manó lázmérése volt, ugyanis úgy felbőszítettük, hogy majdnem futnunk kellett utána... Na nem Manó után, hanem előle, illetve a haragja elöl...
Pálma pedig valószínűleg azért lett rosszul, mert a lánc miatt fertőzést kapott. Nyilván az sem segített, hogy levágtuk a lánc azon darabjait, ami a nyakánál szabadon csüngött, mert minden alkalommal, amikor megrázta magát az körbe-körbe járt a sérült nyak körül.
Dr. Farkas Attila javaslata az volt, hogy ne várjuk meg a jövő hetet, nehogy még tovább romoljon Pálma állapota, most teletömte szurival, holnap műtét.

Szombat és Vasárnap
Szombat kora délután megtörtént Pálma láncának eltávolítása.
Bendő, Cooper, Prücsök és Kávé Németországba utazott, Hennának és Huszárnak Ausztriában sikerült gazdit találni.
Egy szépszemű, jámbor "balesetes" kutyát jelentettek Ásotthalomról, akit a helyi mezőőr beszállított a menhelyre.
A kutyus chipes, de minden bizonnyal Szerbiából érkezett (a chipszám alapján) egyelőre próbáljuk a gazdi kilétét kinyomozni,és értesíteni.
A "balesetes" kutya azért került idézőjelbe, mert a sérülés kinézete alapján sokkal inkább verekedésből eredő harapásnyomnak tűnik, mint bármiféle autó által okozott sérülésnek. Az is biztos, hogy a sebei régebbiek, és nem tudnak gyógyulni, mert folyamatosan nyalja őket. Azért egy alaposabb vizsgálat nem fog neki ártani, most csak sürgősségi ellátást kapott, illetve egy jó nagy gallért a fejére, hogy ne tudja a sebeit folyton szétnyalni.