Múlt héten arról írtam a blogban, hogy mennyire meg tudja viselni a kutyákat is a front, az időjárás változás. Akkor Csomát és Alit hoztam fel példának, akik a múlt heti időt nagyon megsínylették. Ali állapota azóta sokat javult, azonban Csoma napról napra épül le a szemünk előtt.
Csoma novemberben érkezett hozzánk, családi okok miatt adták le gazdái, és azt mondták korábban Tappancsos kutya volt, nyilvántartásunkban azonban nem szerepelt. A gazdái állítása szerint 2008-ban kölyökként "fogadták örökbe tőlünk". Bekerülése után elkezdtünk vele ismerkedni, de sok mindent nem tudtunk meg róla, mindössze annyit, hogy túlságosan nyugodt kutyus. Amikor lejárt a karanténideje, akkor a menhely egyik udvarába került a többi öreg kutya közé, és itt jól is érezte magát. Pár nap múlva azonban már állatorvosunknál volt, aki megállapította, hogy nagyon vérszegény, és vérátömlesztésre van szüksége, amit ott azon nyomban meg is kapott. Úgy tűnt, mintha hirtelen, nagy mennyiségű vért veszített volna, csakhogy ennek semmi nyoma nem volt. A vérátömlesztés után azonban új erőre kapott, vidám és pozitív kutyává vált, és abban reménykedtünk, hogy ez átmeneti gond volt. Az étvágya is elkezdett nőni, ami rá is fért, ugyanis semmi izom, semmi hús nem volt rajta. Az előkészítőbe került, ahol úgy tűnt, hogy kezd magára találni. Étvágya egyre jobb lett, ahogy a hangulata is. Egy picit az aggasztott minket, hogy hiába a jó étvágy, mégsem gyarapszik, így újabb vizsgálat várt rá, de betegségnek nem találták nyomát, mindössze a vérszegénységnek, ami várhatóan rendeződni fog az étvágyának köszönhetően. A múlt héten aztán Csoma egyre kedvetlenebbé, étvágytalanabbá vált, de ez egyáltalán nem volt meglepő, hiszen a többi kutyát is megviselte a front. Ő azonban nem lett jobban, sőt napról napra gyengébb lett, és a pehelysúlyából is láthatóan veszített. Csütörtökön újabb vizsgálatra utazott, ahol felvetődött egy újabb vérátömlesztés lehetősége, de hamar el is vetettük, ugyanis a vérképből világossá vált, hogy ezzel nem segítenénk, hanem a szenvedését hosszabbítanánk meg. Így elengedtük Csomát, akinek a fogai a bevallott életkorának a többszörösét tükrözik. Orvosi vizsgálatokkal teletűzdelt kartonjára rákerült hát még egy pecsét, ezúttal az utolsó: végleges altatás. A halál oka pedig végelgyengülés. Nyugodj békében!
Hétfő
Ünnepnap ide vagy oda, a menhelyi munkának mennie kell, hiszen a kutyáknak mindig tiszta helyen kell lenniük, inniuk, enniük kell, és a gyógyszerezés sem maradhat el. Két önkéntesünk, Dóri és Alexandra is a menhelyen töltötte a szabadnapját, hogy a kutyáinknak segíthessenek. Köszönjük!
Kedd
A mai napunk már lényegesebben csendesebb volt, mint a tegnapi. Mi is örülünk egy picit, hogy visszacsöppentünk a hétköznapokba, és minden nyitva van, hiszen rengeteg ügyet kell intézni nap, mint nap. Ma például az utánfutót vittük műszaki vizsgára.
Múlt héten említettem, hogy idős kutyáinkat mennyire megviselik a frontok. Ali állapota azóta szerencsére ismét javuló tendenciát mutat, azonban Csoma még mindig nincs jól. Jön-megy, de levert, kedvetlen, nincs energiája. Egyeztettünk időpontot újabb vizsgálatra, mert nagyon aggódunk érte.
Szerda
Fagyi kutyánk nemrégiben esett át az ivartalanításon, így ma érte jöhetett a gazdi. Hová is kerülhetett volna jobb helyre, mint egy cukrász családhoz?! A nevét is megtartották.
Csütörtök
Reggel Bundi nem a szokásos stílusával fogadott minket, tehát nem kezdett el méterekről morogni ránk. Nagyon valószínű, hogy kullancs csípte meg, így a kezeléssel nem lehet késlekedni. Dr. Farkas Attila, menhelyünk állatorvosa jóval hamarabb érkezett a menhelyre, mint szokott, 1 veszettség elleni oltást, 6 kombinált oltást és két mikrochipet osztott ki, valamint megvizsgálta a betegeket.
Az idei év állatvédő állatorvosi díj nyerteséhez, dr. Sebő Ottóhoz indultunk kora délután: Fridzsi, Frigó, Felhő, Fagyos és Boghy ivartalanításra érkeztek. Mindenki jól viselte a műtétet. Csoma vizsgálata közben közös megegyezéssel az eutanázia mellett döntöttünk, mert szervezete feladta.
Péntek
Egyik nap sírunk, másik nap nevetünk: Mila ma elutazott Kiskunmajsára, hogy végre elkezdődhessen számára is az igazi családi élet. Mila már majdnem egy éve él a menhelyen, és már nagyon sokan megnézték, és megdicsérték, hogy milyen kedves, aranyos kutya, de valamiért mégis mindenki mást választott magának. Mila pedig töretlen lelkesedéssel üdvözölt minden látogatót, de most végre eljött az ő ideje.
Szombat és Vasárnap
Először is szeretnék köszönetet mondani a leglelkesebb önkénteseinknek, Szonjának, Csillának, Tündének és Tamásnak, hogy ezen a hétvégén sem feledkeztek a menhelyről, és a sétára vágyó kutyákról!
A hétvégén egyetlen kutya, Valter gazdisodott, bár ő régi-új vendégünk, akinek szokásává vált a gazdi után szökni. Gazdija azonban nagyon szereti őt, és reméljük, hogy ezentúl tényleg mindent el fog követni, hogy többé Valter ne juthasson ki az utcára.
Köszönjük a 146 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
Hozzászólások