Lassan hét éve csatlakoztam a menhelyi gondozók kis csapatába. Első cicapajtásom és egyben első örökbeadottam tragikus balesetben menthetetlenül megsérült. Lassan hét éve élt ugyanabban a lakásban és ő volt az óvatosság megtestesítője, mégis valahonnan olyan szerencsétlenül ugorhatott, eshetett le, hogy gazdijai már csak a fájdalmai enyhítése érdekében rohantak vele az állatorvoshoz. Viszont az ő fájdalmuk nem akart szűnni, üres lett az otthonuk, az életük. Így találtak rá Rezgére, aki fotó alapján erős szimpátiát váltott ki belőlük. Most sor került a személyes találkozóra. A párt családtagok is elkísérték, kik szintén nagyon szerették a volt cicájukat. Rezge azonnal tudta, hogy ez a látogatás róla szól és míg a többiek a háttérben maradtak, ő végig vonult és mindenkihez odabújt, mindenkivel felvette a kontaktust. Elképesztő volt! Kétség sem fért hozzá, hogy ez a sors furcsa fintora, a család imádta és Rezge erőfeszítés nélkül fogja átsegíteni őket a veszteség feldolgozásán. A családnak köszönjük szépen az adományt, amit a cicáinknak hoztak!
Lótusz fokozatos leválasztás következtében átesett az ivartalanításon. Kölykei még mindig szopiznak amikor együtt vannak anyjukkal, de ez már csak az ő kényelmüket és komfortjukat szolgálja, táplálékot nem nyernek ki. A műtétet jól viselte és biztos nem bánta, hogy már teljesen egyedül, kölykeitől külön tudott pihenni és lábadozni.
Mozart újabb nagy műtétjére is sor került. Dr. Sebő Ottó rendelőjébe utazott, hogy a térdficamos egy szem hátsó lábát megműtsék. Neki is helyet kellett biztosítani a karanténban, ezért Lótusz kölykei átkerültek a felkészítő szobába. A műtét szerencsére jól sikerült. Mozart kapott egy gallért, és még félálomban volt, de látszott a fején mennyire gyűlöli a dolgot. Lába amputálásakor is teljesen kikészült tőle és mivel akkor sem bántotta varratát, most is csak pár napot kellett együtt élnie a tölcsérrel. Több réteg pléddel, valamint állat pelenkával borítottuk a ketrecét, mivel egy hátsó lába van, az is frissen műtve. Ha bármilyen "baleset" történne, könnyen tudjuk cserélni a rétegeket. De ismerjük már jól Mozartot, ő annál sokkal igényesebb, és ha nehezen is, de megoldotta minden szükségletét a leglaposabb alomtálcánkban. Emellett nagyon sokat cukiskodott és már másnap dobta el magát, hogy vakargassuk és pátyolgassuk férfiúi törékeny lelkét. Imádja, hogy minden róla szól, ennek már hangot is ad azon a vékony, cincogó hangocskáján, amire eleinte kapkodtuk a fejünket, hogy vajon melyik kiscicából jön, ha mindannyian falatoznak? Mozart ketrec nyugalomra lett ítélve, ez megy a legnehezebben. Amint nyílik az ajtaja, már kúszna kifelé, egyszerűen nem érti miért nem mehet a dolgára. Napról napra egyre többet és ügyesebben használja hátsó lábát, hiába mondjuk, hogy feküdjön és meditáljon, dob egy hátast, amitől elolvadunk és úgyis minden úgy lesz, ahogy ő akarja.
A hatos apróság eleinte nagyon megijedt az új helytől és az idegen cicáktól. Amint átért a kosaruk is, szinte mindannyian belekuporodtak és onnan szemlélődtek kifelé hatalmasra tárt szemekkel. Majd szép lassan szivárogtak ki és kezdték felfedezni a terepet. Irtó cukik voltak, mikor rájöttek, hogy a kanapéra fel tudnak ugrálni, a kaparóváron mindannyian csünghetnek egyszerre és ha egy labda elgurul, akkor mindannyian tudnak futni utána egy bolyban. Szinte mindent együtt és egyszerre fedeztek fel, tényleg nagyon murisak és bájosak voltak.
Hamar elérkeztünk a csütörtökhöz, amikor is Micike és Rezge veszettség elleni oltást, az M alom (Müzli, Menta, Mályva és Mangó) kombinált oltást kaptak. Gazsi megint hangosabban és mélyebbről szuszogott, inkább szuttyogott, ezért állatorvosunk egy erősebb antibiotikumot adott neki. A folytonosan visszatérő nátháját ideiglenesen tudjuk csak javítani, szinten tartani. Mi látjuk a javulást, a változást, a szépülést, külsős szemmel még mindig nem ő a legszebb jelenség. Már teljesen jól beilleszkedett Murci úr és Rozsdi lakrészében, megvannak a kedvenc helyei, szalad elénk és jóízűen eszik. Van, hogy a nyála is kevésbé folyik, emiatt a lábát is kevésbé keni össze, mi is könnyebben tartjuk tisztán az arcát. Mindenesetre a formája egyre csinosabb, már nem rezegnek a csontjai és a bőre is ruganyos lett. Szőre is szép, puha, nem olyan durva és zsíros hatású. Szóval ha lassan is, de épül-szépül az öregfiú.
A hét közepén felkeresett minket Radar és Rakéta korábbi gazdijelöltje, kinek rejtélyes eltűnése egy hirtelen külföldre utazással lett indokolva. Némi vacillálás után átbeszéltük a helyzetet és mivel a kicsik együtt maradnak és a fiatal lánynak stabil és megbízható segítője, támasza van, ezért szombatra beszéltük le a találkozót. Alaposan átrágtunk mindent személyesen is és nagy sóhajok és zengő dorombolások közepette útnak indítottuk Rakétát és Radart Szegedre, hogy megtapasztalják, milyen is a gazdis élet, mikor minden csak körülöttük forog.
Vasárnap a korábban gazdisodott Azúr "szüleit" fogadtuk, kik eledellel kedveskedtek cicáinknak és rapid látogatást tettek náluk, hogy pár perc alatt mindenkit gyors megszeretgessenek. Nagyon szépen köszönjük figyelmességüket!
Likőr délután fájlalta lábacskáját, bicegve közlekedett. Tapintásra nem érzékeltünk semmit, gondoltunk a játék hevében beütötte vagy megrándult. Azért egy picinyke fájdalomcsillapítót kapott, hogy jobb legyen a közérzete.
Hétfő reggel csak ott feküdt a párnán. Sem felkelni, sem enni nem akart. A láza 42 fokra ugrott. Itt már fele sem volt tréfa, azonnal lázcsillapítás és pánikszerű szaladgálás, hogy mitévők legyünk. Hideg nedves törülközővel hűtöttük a kis mancsait, majd ezután átkerült anyjához, ahol azonnal felragyogott az arca. Anyja rögtön rendezgette, egy enyhén nedves törcsire ültettük Likőrt, míg pár falatot evett. Konzultáltunk állatorvossal, amint csak lehetett és minden útmutatót betartva, délutánra már ment le a láza.
Közben Rezgénk is megkezdhette a nagybetűs életet családi környezetben. Nagyon izgatottan érkeztek meg a cirmos kandúrért és széles vigyorral az arcukon hagyták el a menhelyet. Ahogy azt sejtettük, Rezge azonnal otthon érezte magát és egy pillanatra nem hagyja felügyelet nélkül, sem unatkozni embereit.
Pencánk füle újfent begyulladt, ezért nemes egyszerűséggel Dr. Tímár Endre rendelőjébe utazott fültakarításra. A kis kacska fülét nem olyan egyszerű tisztán tartani, teljesen bezárja, lezárja a hallójáratot a korábban sérült fülvége. Ha már ő utazott, akkor elküldtük vizsgálatra Linzert és Lencsét is. Nekik is hőemelkedésük volt, valami végighaladt a tesók között. Likőr két nap alatt túl volt rajta, reméltük hogy mindannyian így tesznek. Minden nap ellenőriztük a hőjüket, ez volt a nem kívánt foglalkozás a reggeli mellé. Az eddigi jól bevált taktikát tanácsolta ő is, így némileg megnyugodva vártuk, hogy ők is mihamarabb túl legyenek rajta.
Csütörtökön Dr. Farkas Attila veszettség elleni oltást adott Leónak és Kirillnek, valamint kombinált szurit Lótusznak és Csipusznak. Lótusz kölykei kimaradtak az oltásból, de egyelőre mindannyian a helyzethez képest jól voltak.
Aztán pénteken jött a hideg zuhany! Ahogy reggel ott kezdtünk a kicsiknél, Linzer nem jött elénk. A kanapé és a fal között feküdt, szinte kihűlve. Hője 34 fokos volt, amit meleg vizes párnával, becsomagolva próbáltunk feltornázni, míg nem nyitnak ki az állatorvosi rendelők. Egy hordozóba ágyaztunk meg neki a gyorsabb felmelegedés érdekébe és kollégánk már úton is volt vele az állatorvoshoz, hogy nyitásra odaérjen. Olyan gyorsan történt minden, mégis olyan lassúnak éreztünk... Mire odaértek, kis teste feladta a harcot. Olyan gyorsan és váratlanul történt mindez, ez a forgatókönyv meg sem fordult a fejünkben. A doktor úr mondta, hogy sajnos ebben a korban, ilyen hőségben elég gyakran megesik, hogy legyőzi a kölyköket valami betegség. Ennek ellenére mi nehezen birkózunk meg a ténnyel, keressük a miértekre a választ és újra jönnek a mi lett volna ha? kérdések... Linzer volt az egész család névadója, régóta vártam a tökéletes cicát hozzá. Ő volt a hatos legbátrabbika és legjátékosabbika. Nagyon nagyon sajnáljuk...
Szombaton látogatót fogadtunk. A fiatal nő Németországban lakik, akivel régóta leegyeztettük érkezését, hogy családlátogatása alkalmával kilátogat bársonytalpú társat választani magának. Mozart, Rafi és Niké került a képzeletbeli kalapba. Mozartot a látogatás idejére felhoztuk, mert korábban volt róla szó, Rafi csak Rafiskodott, míg Niké tőle nem várt érdeklődéssel közeledett. A látogató teljesen összezavarodva és tanácstalanul hagyta el a menhelyet, mert nem tudta igazán kihez is húz a szíve. Otthon is átbeszélték kísérőivel, valamint aludtak is rá egyet, vasárnapra megszületett a döntés, Rafi gazdijelöltes!
Bettit, a fiatal közösségi szolgálatát töltő új önkéntesünket komoly feladattal láttuk el, míg kitakarítottunk a cicáknál. A feladata Kirill lekötése volt egyik szobában, míg a másikban Spurié. Emellett a két feketeséget, hol Rafit, hol pedig Pencát kellett simogatnia. Nagyon jól teljesítette a rábízott óriási munkát, mert azt hiszik viccelek, de Kirill figyelmét lekötni, lefárasztani nem egyszerű küldetés. Betti jól érezte magát a cicákkal, takarítás után is ott maradt még játszani velük, amit nagyon szépen köszönünk!
Hálásan köszönöm újfent mindenkinek, (a 45 cicánk nevében is) aki kicsivel is hozzájárult nedves eledellel cicáink étkeztetéséhez, valamint figyelmüket is. Nagyon szép napokat kívánok!
Reni
Hozzászólások