Iszonyú nehéz hetet tudhatunk a hátunk mögött. Búcsúznunk kellett egy idős kutyánktól, valamint a mentett kölykeink miatt is viltak álmatlan éjszakáink. Hogy mi minden történt nálunk a héten, arról lentebb olvashatnak.
Hétfő
A múltheti blogomat ott fejeztem be, hogy 15 nagyon rossz állapotú kiskutya érkezett a menhelyre. Ők nem egy alomból valóak, hanem vegyes alomként egy csatorna parton végezték. Azt senki sem tudja, hogy hogy kerültek oda. Azt is leírtam, hogy iszonyatosan férgesek voltak, illetve voltak akiknél a féregtoxikózis jelei mutatkoztak.
Éppen emiatt egy kiskutyát el is különítettünk, de szerencsére olyan szépen tette a féreghajtó a hatását, hogy visszakerülhetett a mostohatesókhoz. Természetesen ez nem azt helenti, hogy màr jól van mindenki, de a tüneteik mérséklődtek.
Kedd
Ma dr. Tímár Endre rendelőjébe utazott Molly, Hokedli és Borsika ivartalanításra. Borsika farkát is megnézettük, ugyanis màla aggasztó dolgot tapasztaltunk: Egyértelműen fájlalja a farkát. Amikor oda nyúlunk, az egyébként teljesen barátságos kutyus hátra kap, jelezvén, hogy valami nincs rendben. Mi ugyan semmit nem láttunk rajta, de ez még nem azt jelenti, hogy minden rendben van. A rendelőben is megnézték, ők is észlelték, hogy fájlalja a farkát. Két eshetőséget feltételeznek, az egyik az hogy valamivel fel szúrhatta, vagy megsérthette, ezért gyulladt és érzékeny. Éppen ezért most fájdalomcsillapítót kell kapnia néhány napig. Ha enyhül a panasza, akkor valószínűleg csak valami sérülés lehetett. Amennyiben viszont nem javul, úgy mindenféleképpen röntgen szükséges, mert előfordulhat még akár az is, hogy Borsika fiatal kora ellenére esetleg csontdaganatos.
Az ivartalanításra utazók mellett Zuzut is negműtötték, neki köldöksérve volt. Idős Csöpi kutyánk pedig fogkőeltávolításra utazott.
Ma egy igen fiatal, szép és aktív kutya került a gondozásunkba, aki Liza névre hallgat. Neki azért kellett menhelyre kerülnie, mert a családban gyerek született, és állítólag Liza nagyon féltékeny volt rá. Ez abban manifesztálódott, hogy folyamatosan morogta, és attól tartottak, hogy meg fogja harapni. A családot egyébként láthatóan megviselte ez a döntés, ahogyan az is egyértelmű volt, hogy Liza is nagyon kötődött hozzájuk.
Azt is megtudtuk róla, hogy a kistestű kutyàkkal előszeretettel kekeckedik, de nagyobb fajtársaitól fél. Pórázt ismeri, de egyelőre nagyon össze van zavarodva, láthatóan megviselte, hogy itt kellett maradnia.
Szerda
Ma a szokásos állatorvosi vizitre készülődtünk. Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila most kettő kennelköhögés elleni vakcinát, három veszettségi-kombinált oltást, hét kombinált oltást, három veszettség elleni oltást, valamint négy mikrochipet osztott ki.
Pezsgő kutyánk ma a Vezér Állatorvosi Központban járt. Nem azért, mert beteg volt, hanem, mert egészséges. Egy bajban lèvő beteg kutyának nyújtott segítséget, akinek vérre volt szüksége. Pezsgő szerencsére nagyon jól viseli, ha történik körülötte valami. Ezt is egy kalandnak fogta fel. A rászoruló kutyusnak pedig mielőbbi jobbulást kívánunk!
Csütörtök
Nem éppen egy egyszerű napnak néztünk elébe…
A Good People Everywhere lelkes csapata érkezett hozzánk segíteni. El kell mondanom, hogy ritkán találkozunk ennyire motivált csapattal. Hatalmas segítséget jelentettek nekünk: mosogattak, kertészkedtek, konzerveket bontogattak, a cicaházat, a kölykös udvart, és a nagyudvarokat takarították. Továbbá terpet rendeztek, segítettek az óriási gödrök felszámolásában. Tényleg nagyszerű munkát végeztek! Köszönjük nektek. A teljesség igénye nélkül megosztok néhány fotót a mai munkájukról.
Külön köszönet illeti meg Borsó kollégánkat, aki bejött segíteni a csapat koordinálását, illetve Melinda önkéntesünk munkáját is nagyon köszönjük, hiszen ő is arra szánta a napját, hogy ma minden megfelelően működjön.
Amíg mindenki a menhely szépítével foglalkozott, addig nem győztünk kutyákat átvenni:
Bogyó és Picúr egy helyről érkeztek. Ők azért kerültek menhelyre, mert a család lakásba költözik. Picúr emlőjén egy méretes csomót észleltünk, illetve köldöksérvet. Ezek mindenképp műtétre szorulnak. A család azt mondta, hogy nekik is nagyjából két hete tűnt fel, hogy Picúrnak van ott valami.
Ásotthalomról egy nagyon félős, fiatalnak tűnő szuka kutya érkezett hozzánk, akit május 21-én találtak a nagy viharok után. Kissè zavart volt. Akkor még sikerült benne chipet olvasniuk, de mindig érdemes többször ellenőrizni. Persze ez a félénk kutyus, akit mi Csíkosnak neveztünk el, nem igazán akart közreműködni. Hova tovább, alig tudták elszállítani hozzánk, ugyanis annyira be volt pánikolva attól, hogy be kell mennie egy szállító eszközbe, hogy mindenkit meg akart harapni. Természetesen a félelme a megérkezésekor és hatalmas volt, így jobbnak láttuk, ha szállítóboxostól visszük be. Alapjában véve látjuk rajta ,hogy szeretne nyitni, de még jelenleg annyira bizonytalan, hogy nem szeretnénk neki semmit erőltetni.
A mai, egyébként nagyon vidám napunkat végérvényesen tönkretette a múlt hétvégén érkező kölyökcsapat, akiknél észleltük, hogy többen furcsán kezdtek el viselkedni. Lassúak, kedvetlenek lettek, és néhányan elkezdtek hányni. Rögtön elkülönítettük őket, de a helyzet óráról órára csak romlott. Egyre többen kerültek a betegszobába, mi pedig megszállottan kezdtük a még egészségesnek tűnő kutyàkat ellenőrizni, illetve a betegeket figyelni. Az állatorvossal együtt úgy döntöttünk, hogy megismételjük újra a féreghajtást, mivel a parvo teszt negatív lett. Tüneti kezelést kaptak: hányingercsillapítót, b vitamint.
Késő délután a kiskutyák fele a betegszobában volt. Néhányan olyan állapotban, hogy teljesen kétségbeestünk.
Így tehát az egyébként csodás napunkat teljesen tönkretették azok a felelőtlen emberek, akik betegen magukra hagyták ezeket a kicsiket, mist pedig mi nézzük végig a küzdelmeiket.
Halkan, nagyon halkan jegyzem meg, hogy az még semmit nem jelent, hogy a mostani parvó tesztjük negatív lett. Ez még holnapra, holnaputánra változhat. Rettegünk attól, hogy esetleg ezzel a mentéssel rászabadítottuk a poklot a menhelyre. Természetesen a kutyáink vakcinázottak, de a karanténban az új kutyàk természetesen még nem, vagy csak részben átoltottak.
Nem aludtunk jól az éjjel…
Péntek
Reggel az ajtót feltépve érkeztünk a betegszobàba. Néhàny csöppségtől, a legkisebbektől eltekintve sokkal-sokkal jobban vannak a kicsik, így óriási kő zuhant le a szívünről, hiszen ha parvó lenne nem lennének ennyivel jobban. Természetesen a gyógyszerezést folytatni kell, illetve pár óránként újra kitakarítani mindent alattuk, ami nem kevés feladat, de legalább egy picit megnyugodtunk.
Ettől eltekint azonban cudar napunk volt.
Pupit nem olyan régen vizsgáltattuk soványsága és hasmenése miatt. Azóta hipoallergén tápot eszik, de egy másikra kellett váltanunk, mert nem vált be. Természetesen így teljesen külön él a többiektől. Sajnos ma délután Pupi rosszul lett, de már semmit nem tehettünk érte. Halála ugyan nem volt teljesen váratlan, hiszen idős volt, és beteg, mégsem voltunk arra felkészülve, hogy ilyen hirtelen távozik. Az allergiával kapcsolatos bélbetegségek és annak kezelése meglehetősen bonyolult és hosszú folyamat, aminek eredménye nem azonnal, hanem hosszú hónapok után várható. Neki már ezt nem volt ideje kivárni.
Pupi nem annyira régen volt még a menhelyen, hiszen 2024 novemberében érkezett hozzànk, miután gazdái már nem tudták megfelelően ellátni.
Már akkor felfigyeltünk a bőr eredetű problémáira, ami gyakran társul allergiával, így sajnos Pupi elég gyakran volt a rendelők vendége. Bíztunk benne, hogy ha nehezen is, de sikerül őt tünetmentessé tenni. Épp emiatt kellett különválasztani társaitól, hogy véletlenül se legyen hiba a diétájában.
Természetesen Pupit boncoltatjuk, noha egyértelműnek látjuk az összefüggèst, mégis így leszünk nyugodtak.
Nagyon sajnàljuk Pupi, hogy nem sikerült!
Ma a munkánkat Bàlint és Kati segítette, akik füvet nyírrak a menhelyen. Mivel elég nagy munkàba fogtunk, így Rúfuszékat becsuktuk az átadó konténer udvarába, hogy a nagykapu zavartalanul nyitva lehessen.
Miután végeztünk, kiengedtük a kutyákat, Rúfuszt viszont sehol sem találtuk. Gondozónk, Sanyi bácsi azonban teljes magabiztossággal állította, hogy ő bizony becsukta, de a picike udvarban nem találtuk sehol. Pánikba estünk, ami nem volt csoda a mai nap után…
Önkénteseinkkel, Katival és Bálinttal este hatig kerestük Rúfuszt, eredménytelenül. Kétségbeesésünkben újra átnéztük az udvart, persze nem találtuk, így megint àtnéztük a kutyahàzakat is. Az egyik apró ház épp azt várta, hogy áttegyük a másik udvarba, de a nagy zűrzavarban elmaradt, csak a fal felé fordítottuk a nyílását. Hát ebben a lehetetlen pici házban találtuk meg a mi tök süket Rúfuszunkat, aki édesdeden aludt. Nem tudtuk, hogy a pici, nyílással a fal felé fordított kutyaházba hogy a francba bűvészkedte be azt a hab testét, de így történt…
Így hát Rúfusz több órányi keresés után előkerült onnan, ahol valóban lennie kellett. Ez méltó megkoronáza volt a napnak. Talán egyszer még nevetni is tudunk majd rajta!
Szombat és Vasárnap
A hétvége nagyon jól alakult a kis mentett kutyusaink szàmára, ugyanis mindannyian sokkal jobban vannak! A két legkisebb picúrkát azonban továbbra is a beteszibában tartjuk, mert nekik még szükségük van arra, hogy erősödjenek.
Edi kutyánk nagyon szerencsés, ugyanis egy csodálatos családot fogott ki magának. Neki ma jött el a nagy nap, hogy új gazdijaival Budapestre költözhessen.
Talán pár hete sincs, hogy ígéretett tettem egy hölgynek, hogy segítünk, és befogadjuk azt a deszki kóbor kutyust, akit próbál magához édesgetni. A kutya nagyon félős, bizonytalan, a férfiaktól kimondottan tart, így néha morog rájuk. A környéken ráadásul több kisgyermekes család is élt, akik féltették a gyerekeket a nagyobb testű kutyától.
A hölgy, aki segítséget kért rengeteg energiát belefektetett, hogy sikerüljön magához édesgetni ezt a bizonytalan kutyust. A hétvégén pedig szólt, hogy meg tudja fogni, és előre egyeztettünk, hogy mi előkészítjük neki a helyet, ő pedig megoldja a szállítást.
Így érkezett meg a menhelyre a deszki kis kóborló, aki meglepően barátságosan közeledett felénk annak ellenére, hogy félős. Chipet ők már nézettek benne, de nem talàltak. Mi is ellenőriztük, de nem jártunk sikerrel. A széparcú kutyust Dexànak neveztük el.
Köszönjük a 161 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
