Huszárt egyik önkéntesünk vette pártfogásába, az egyébként chipes, gazdis kutyust, azonban a chiphez tartozó telefonszám nem él, így nem tudták értesíteni az eredeti tulajdonost. Története bővebben a Kutyamesékben olvasható.
Huszár szocializációja még nem teljes, de azért nagyon igyekszik, örül az embernek, de könnyen megijed, illetve a pórázzal vannak még gondjai.
