Aki végig olvassa a blogom, az rájön hogy miért tartom fontosnak, hogy a mostani bevezetőben arról beszéljek, hogy miért olyan fontos a két hét karantén, és hogy mennyi mindenre lehet használni ezt az időt.
Egyik önkéntesünk segítségét kérték a minap egy kölyökkutyussal kapcsolatban.
A kiskutya valahogy be keveredett egy panelházba, majd ijedtében felszalad a lépcsőn, és tábort vert egy ajtó előtt a lábtörlőn.
A család, aki a lakásban élt meg sajnálta a kutyát, bevitte magával, majd jelzett az önkéntesünknek.
A kutya egy igazi csillogó szemű kis apróság, aki úgy néz ki,mint egy labrador. Nem csoda hát, hogy a család aki befogadta rögtön beleszeretett. Az önkéntesünk odaért, és segítséget szeretett volna nyújtani, de ekkor a család úgy döntött, hogy megpróbálnak neki ők gazdit keresni.
Körbe is kérdezték a rokonságot, de néhány nap után kiderült, hogy senki nem tudja felelősséggel vállalni. Ekkor újra felkeresték az egyik önkéntesünket, aki biztosította őket róla, hogy a menhely segíteni fog. Végül mégis pár nap gondolkodási időt kértek, mert annyira megszerették a kiskutyát, hogy felmerült hogy megtartják.
Tekintélyes mennyiségű segítség kérés érkezik a menhelyre, sok esetben pedig előfordul, hogy a várt kutya mégsem érkezik meg, a segítség kérő pedig még telefonálni sem szokott. Így aztán egy idő után majd rájövünk, hogy a segítség kérés aktualitását vesztette. Ennek az a hátránya, hogy már mindent úgy kezelünk, hogy az a biztos, ami már elmúlt. Ha tehát valaki nem kér a segítségünkből, akkor lesz mindig valaki más, aki igényt tart rá. Mivel rengeteg a bajbajutott állat, és a segítség kérő, így a menhely folyamatosan el van látva munkával, alig győzzük. Arra már végképp nincs idő, hogy valaki miért nem hozta a kutyát.
Nálunk nincsen sajnos örök érvényű hely, itt minden nap, illetve szinte minden percben bármi változhat.
Annyi azonban biztos, hogyha aláírja valaki a lemondó nyilatkozatot, abban a pillanatban a kutya nálunk nyilvántartásba kerül, és ha nincsen érvényes oltása, akkor két hét veszettségi megfigyelés alá kell vonni, mert ez a törvény.
Egy időben sokan visszaéltek ezzel a helyzettel, a talált kutyust leadták, kivárták az oltási programot, szűréseket, ivartalanítást, és jelentkeztek gazdinak, így az örökbefogadási díjért egy teljes egészségügyi szűrésen átesett, ivartalanított kutyát vihettek haza. Sok esetben rájöttünk, hogy már a leadás pillanatában tudták, hogy szeretnék ezt a kutyát. Ilyenkor pedig a menhelyi működést nehezítik meg azzal, hogy leadják az állatot kényelemből, vagy bármilyen megfontolásból, majd elviszik, amikor már minden megvan. Ezzel egy helyet fenn tartanak, hiszen az a kutya helyet foglal. Ráadásul anyagilag is igen megterhelő, hiszen az örökbefogadás költsége csak töredéke a valós költségeinknek. Amikor erre rájöttünk, miután már sokszor csőbe húztak minket, húztunk egy határt, hogy miért nem szeretnénk visszaadni annak a kutyát, aki leadta.
Arról nem beszélve, hogy újabban a közösségi médiának köszönhetően egyre többször előkerül a kutya eredeti gazdája. Abban nem szeretnék belemenni hogy a kutyában miért nincs mikrochip, mert sohasem érnék a blogom végére.
Annyi bizonyos, hogy amennyiben a tulajdonos tudja igazolni, hogy a kutya az övé, akkor a költségeink megtérítésével nekünk ezt az állatot vissza kell adni a jogos tulajdonosának. Itt nincs helye ami véleményünknek. A megfigyelési idő alatt tehát ha jelentkezik a kutya eredeti gazdája, aki igényt is tart rá, akkor bármilyen gazdijelölt is jelentkezik, a kutya annak az embernek a tulajdona, akitől elveszett. A történet további folytatását a blogomban érhetik el.
Hétfő
Dió kutyánk sajnos nem tartozik az egyszerű esetek közé. Próbáltuk már összerakni más kutyákkal, de sajnos annyira reaktív, hogy nagyon gyorsan konfliktusba keveredik másokkal. Sajnos, mint kiderült, nem csak kutyákkal, cicákkal sem felhőtlen a viszonya. Ő egy olyan kutyus, akit egyelőre legalábbis egyedül kell tartanunk. Ez is egy olyan példa, ami tovább csökkenti a férőhelyeinek számát, hiszen ő egymaga elfoglal egy 2-3 férőhelyes kennelt. A legtöbb ember nem gondol bele, hogy a kutyák ahányan vannak, annyi féle személyiség jeggyel rendelkeznek, és nekünk ezeket mind figyelembe kell vennünk. Látszólag ő másik két kutyussal kiválóan el volna egy ekkora helyen, viszont a valóságban nem tartható együtt más kutyákkal.
Kedd
Ma dr. Tímár Endrénél járt ivartalanításon, és fogkő eltávolításon Csibész-Lucifer. Róla közben kiderült, hogy egy másik állatorvos korábban már ivartalanította őt, csak nem lett bejegyezve. Csillag, Csipesz, Arany, Kroki és Guffi is átesett az ivartalanításon. A műtétet mindenki jól viselte, a szívféreg teszt mindenkinek negatív lett.
Kiskunfélegyházán a tegnapi napon egy hölgy autója elé ugrott egy kis testű, csurom vizes, saras kiskutya. Szerencsére a balesetet sikerült elkerülni, a kiskutya is épségben megúszta, a hölgy pedig nem tudott elmenni segítségnyújtás nélkül. Hazavitte, megfürdette, segítséget kért chipleolvasásban. Mivel nem volt benne, így önkéntesünk a menhelyre szállította őt. A törékeny pici kutyát Fidelnek neveztük el.
Még azon a napon délután a kutya eredeti gazdája jelentkezett az önkéntesünknél, aki beszállította a menhelyre. A gazda rövid gondolkodás után végül úgy döntött, hogy a kutyának jobb helye lesz a menhelyen, mint nála, mert ki van téve a baleset lehetőségének. Így tehát Fidel gazdikereső lesz.
Osztrák partner szervezetünk közel 500 kg szárazeledellel ajándékozott meg minket a mai napon. Köszönjük szépen az adományt!
Szerda
Chester kutyánk hosszabb menhelyi lét után ma Palotabozsokra gazdisodott.
Nagyon boldog együtt töltött éveket kívánok! Menhelyünk állatorvosa, dr. Farkas Attila ma kiosztott nyolc veszettség elleni védőoltást, tizenhárom kombinált oltást, kettő kennelköhögés elleni vakcinát, valamint hét mikrochipet.
A bevezetőben már említésre került kutyus a mai napon némi megdöbbenésünkre megérkezett a menhelyre valamikor a késő délutáni órákban. Mi már meg is feledkeztünk erről a segítségkérésről, így némileg össze is zavarodtunk. Éppen a kutya oltás kellős közepén tartottunk, Így azonnal nem is tudtunk a helyzettel mit kezdeni, hiszen ilyenkor a kutyák a vakcinázására kell figyelni. A szerda délutánunk mindig az állatorvosé, ilyenkor nem is tudunk mással foglalkozni.Tekintve hogy a segítségkérőt sem szerettük volna meg várakoztatni, így ketté osztottuk a csapatot.
A fiatal kutyust átvettük, mi Kenyának neveztük el. Aztán folytattuk az állatorvossal a teendőinket, amikor megszólalt a telefon, az a család telefonált, aki behozta őt.
Meggondolták magukat!
Egy hosszasabb telefonbeszélgetésben elmondtam nekik, amit itt is leírtam a bevezetőmben. Arra is felhívtam a figyelmüket, hogy felelőtlenül nem tehetek senkinek semmilyen ígéretet, hiszen ha előkerül az eredeti igazi akkor övé az elsőbbség. Azt is elmondtam, hogy egy időben hányan visszaéltek ezzel a lehetőséggel. Azt hittem, hogy el tudják fogadni az érveimet, de sajnos tévedtem.
Ők azt érezték, hogy nyomás alatt vannak, mintha kötelező lett volna leadni a kutyát, pedig még a leadás pillanatában is meggondolhatták volna magukat.
Továbbá elmondásuk alapján betegek voltak, nem tudták tisztán átgondolni a dolgokat, valamint nem voltak megfelelően informálva a leadással kapcsolatban.
Azt nem gondolnám, hogy egy talált kutyus esetében aki menhelyi elhelyezést kér olyan túl sok információra lenne szüksége. Amikor van hely, és lehetőség, akkor a menhely fogadja azokat az állatokat, akiket utcán találtak. Ennek a kutyának aztán próbáljuk az eredeti gazdáját megkeresni, ha nem járunk sikerrel, akkor új gazdit keresünk neki. Ezen felül általában nem szokott egyéb kérdés felmerülni. Amennyiben van, természetesen szívesen válaszolunk.
Csütörtök
Ma dr. Sebő Ottó rendelőjében jártunk három vizsgálatra várakozó kutyával. Ficánka be kerülése óta nem használja az egyik hátsó lábát, ezt szerettük volna megnézetni. A röngen azt mutatta, hogy Ficánka csánkízülete kirábban eltörött. Ez műtéttel nem helyreállítható, egy későbbi időpontban amputálni kell a lábát. Sanyi kutyánk a nyaka miatt utazott vizsgálatra, neki a tarkójánál több apró duzzanatot érzékeltünk, olyan mint amikor a láncszemek bele nőnek a nyakába. Sajnos sokat nem tévedtünk, bár lánc nem volt a nyakába nőve, de az biztos, hogy az elváltozást a huzamosabb ideig történő láncon tartás okozta. A nyomás miatt azon a részen a szövetszaporulat letapadt az izmokra, ezért tűnik úgy, mintha idegen anyag lenne benne. Ez korrekciós műtéttel helyrehozható.
Edwina látás vizsgálatra ment, mert felmerült bennünk annak a lehetősége, hogy esetleg vak. Meglehetősen jól tájékozódik a menhelyen egyébként, és egy vidám, jókedvű kutyus, de néha előfordul,hogy nekimegy dolgoknak. Emiatt merült fel bennünk, hogy probléma lehet a látásával. Sajnos a vizsgálat igazolta a gyanút, viszont azt nem lehet tudni, hogy az egyébként fiatal kutya miért szenvedett ilyen erős látásromlást. Egyelőre az orvos szteroidos kezelést javasolt, amit később korrigálni kell. Azt nem tudják megmondani jelen pillanatban, hogy a látás elvesztésének mi az oka. Ez lehet bármiféle szembetegség, de akár agyi folyamat eredménye is. A gyógyszeres kezelés végeztèvel erre is vissza fogunk térni.
Péntek
Ma Kokónak , a tricolor tacsinak lejárt a két hét veszettségi megfigyelése. Így gazdái oltva, microchippel ellátva vihették őt haza. Reméljük, hogy a jövőben jobban fognak rá figyelni.
Sajnos nagyon sok mindenre nem jut elegendő forrás. Ilyen a menhelyet jelzőtábla is, ami már hosszú évek óta csúfos állapotban van. Nem olyan régen azonban kaptunk egy felajánlást : egy kedves támogatónk ingyenesen kicserèlte a jelzőtáblát egy új, sokkal ízlésesebb darabra, amit ezúton is hálás szívvel köszönünk. A felajánló nem szerette volna, ha posztban megköszönjük, amit értünk tett, ahogy fényképet sem szeretett volna magáról készíteni a menhely előtt. Ő pusztán csak segíteni szeretett volna.
Nekem erről egy Charles Dickens idézet jutott az eszembe:
“Tégy minden jót, amire képes vagy, és tedd olyan csendben, ahogyan csak lehetséges”
A szerdán behozott Kenya kutyus története nem ért véget. Ma jelentkezett az eredeti gazdi. Elmondása szerint a kutyus egy hete volt nála,ők is találták, és éppen autóban utazott, de megálltak egy boltnál. A kölyök ekkor valamilyen hirtelen pánik okán kiugrott az autóból, és elszaladt. Ezek után keresték a környéken, kiplakátoltàk, kétségbeesve keresték, de nem lett meg. Ezután látták, hogy a kutyus bekerült a menhelyre. Természetesen nagyon szeretnék őt visszakapni, így a fent említett történet le is zárult végleg. Kenya, eredeti nevén Mázli két hét múlva tehát hazamehet.
Szombat és Vasárnap
Az eső természetesen nem rettentette el a sétáltató önkénteseinket, akik a héten is lemozgatták a kutyákat.
Dolce Vita kobzás útján került hozzánk. Nem egyszerű kutya, korábban is teljesen egyedül élt, így hát nem csoda, hogy ő sem volt kutyákkal kompatibilis. A kezdeti nehézségek ellenére azonban sikerült összebarátkoznia egy másik menhelyi kutyussal. Szövődő barátságuk azonban Tiszavirág életűre sikerült, ugyanis Perecet örökbefogadták.
Most egy másik menhelyi kutyával, Haverral próbálkozunk összeszoktatni. Már az első találkozás felülmúlta minden elképzelésünket, ugyanis teljesen konfliktusmentesen zajlott, tiszta kommunikációval, amit mindketten értettek. Ennek ellenére ez az összeszoktatás egy hosszabb folyamat lesz, egyre több időt fognak együtt tölteni, de az első találkozás több volt, mint reményteljes. Ha minden a terveink szerint alakul, akkor Dolce Vita nemsokára már nem egyedül fog élni…
Köszönjük a 171 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
