A mostani blogomba gyorsan bele is kezdenék, mégpedig azért, mert három kidobott kiskutya kapcsán régi emlékek törtek elő belőlem. Még önkéntes koromban ért a menhelyen egy elég kellemetlen, de nagyon meghatározó "élmény". Erről is szeretnék beszámolni, így nem is húznám tovább az időt
Hétfő
Három talált kölyökkutya miatt kértek tőlünk segítséget. Ebben még nem volna semmi meglepő, ugyanis az ország tele van hirdetésekkel, ahol kiskutyát ingyen, vagy rejtetten árulnak. Az ivartalanítás ugye megint csak pénzbe kerül, a kutyatartók egy (sajnos) jelentős része pedig még azon is fel van háborodva, hogy mennyi konyhai moslékot eszik az a kutya. Úgyhogy erre nem is térnék ki bővebben, volt már többször téma a (nem) ivartalanítás. Kereslet is van bőven a kölykökre, mert ugye tudjuk, hogy a menhelyről kutyát örökbefogadni bonyolultabb, mint gyereket adoptálni- ezt úgy hetente megkapjuk.
Ha esetleg mégsem kel el a kölyökkutya, akkor is megoldja az okos ember. Kidobja őket az erdőbe, vagy valami félreeső helyre. Legalábbis régebben így volt.
Hát Kókusz, Kópé és Kiki, a három talált kan keverék kiskutya bizony mesélhetne...
Őket is kidobták, mégpedig egy kartondobozban, amit be is kötöttek, hogy ne tudjanak szétszaladni, de csak úgy lazán, hogy azért még levegőt kapjanak.
És hogy mindezt hol?
A Rókusi Körúti Tesco parkolójában! Nem számít, hogy bűncselekmény, meg az sem, hogy percenként több százan is láthatják mit csinál. Ennél már tényleg csak az az érdekesebb, hogy tényleg senki nem látta? Vagy nem akarta látni?
És hiába szidjuk az elkövetőt, ne legyenek illúzióink, ő biztos jól alszik, megoldotta a "problémát".
Ez a három kiskutya szerencsés, mert nem tudott kiszökni a forgalmas útra, mert be volt kötve a kartondoboz. És annyira meleg sincs még, hogy ott a parkolóban felforrjanak a napon.
Mi pedig fogadtuk őket. Most oltások, féreghajtás és gazdikeresés következik. Mert ugye nekünk ez a dolgunk, hogy a felelőtlen emberek után rendbe rakjuk a dolgokat.
Most, amikor akkora divatja van a gyerekeket felelősségvállalásra tanítani, ugyan mit mond otthon az, aki egy dobozban száműzte a kiskutyákat?
Hogy gazdihoz vitte?
Vagy talán semmit...
Sőt, egy ilyen környezetben a gyerek talán meg sem kérdezi, hogy mi lett a kiskutyákkal, hiszen azt tanulja meg, hogy az élőlény élete nem érték.
És hogy milyen nagy jelentősége van annak, hogy a szülő milyen példát mutat a gyereknek, azt senkinek nem kell ecsetelni.
Erről a történetről eszembe jutott egy nagyon negatív élmény még fiatal önkéntes koromból. Már kezdtem belerázódni a menhelyi munkába, könnyen feltaláltam magam, így aztán amikor láttam, hogy egy anyuka a kisfiával ácsorog a kerítés mellett, akkor odamentem, és megkérdeztem, hogy segíthetek-e nekik valamiben.
Aztán persze láttam, hogy egy póráz is van az anyuka kezében, és egy fiatal kutyát fog. Először azt hittem csak nézelődni akarnak, vagy kérdezni, de ekkor jött a hidegzuhany.
Az anyuka azért jött, mert a kisfiának szerezte a kiskutyát, hogy legyen mivel játszani. Ez persze még sajnos manapság sem ritka.
Elmondása szerint azonban az alig egy éves kiskutya már nem olyan aranyos, mint kölyökkorában, a gyerek is megunta. Tehát most azért jöttek, mert őt itt hagynák, és helyette a kisfiú választana magának egy párhetes apróságot, aki még aranyos. Mindezt a legtermészetesebb módon, rezzenéstelen arccal.
Hát ezzel a helyzettel akkoriban nem nagyon tudtam mit kezdeni, és hívtam is rögtön az akkori menhelyvezetőt.
Az a kisfiú mára már felnőtt lehet. És még ha a menhelyről nem is kapott kölyökkutyát, jól tudjuk, hogy máshonnan biztosan szerzett az anyuka egyet, aztán még egyet, és még egyet.
Vajon milyen felnőtt lehet ebből a kisfiúból, akit arra tanítottak, hogy az állat élete eldobható, szabadon felhasználható, nem értékes?
Tudom, milliónyi példa van erre a mai napig is, én azonban ezt az esetet a saját szememmel láttam még akkor, amikor nekem még egy kicsit rózsaszín volt a világ.
Nos, a mai nap nem ért véget a három kölyök befogadásával. Két igen tekintélyes méretű, de nagyon kedves németjuhász érkezett a gondozásunkba, akiket Kiskundorozsmán találtak.
A megtaláló elszállásolta őket, mikrochipjük nem volt, a segítségünket kérte. A két németjuhász nagyon erősen kötődik egymáshoz, a megtaláló pedig még el is nevezte őket Whiskynek és Vodkának. Szeretjük az ilyen kreatív neveket, mert egyediek, és egy menhelyen, ahol sok azonos nevű kutya él egy kicsit megkönnyíti a mi életünket is.
Kedd
Ma dr. Sebő Ottó rendelőjében jártunk Lolával, mert az utóbbi időben felfigyeltünk rá, hogy amióta kikerült a karanténból, furcsa lett a járása. A karanténban kisebb a hely, nincs akkora szabad terület az önfeledt futkározásra. Először azt gondoltuk, hogy meghúzódott a lába, de mivel tartósabban fennállt ez a viselkedés, így elküldtük vizsgálatra. Lola egy fiatal kutya, semmi nem indokolja, hogy ilyen legyen a járása.
A vizsgálat kiderítette, hogy korábban történhetett egy traumás sérülése, de mivel nem gazditól került be, és ismeretlen a múltja, így nem tudtuk megmondani, hogy érte-e őt korábban baleset. Ettől a furcsa járástól eltekintve egyébként "kutya baja", tehát teljesen egészséges és normális az izomzata és csontozata. Leendő gazdijának tehát őt ezzel az egyedi mozgással kell szeretnie.
Szerda
Ma ismét dr. Sebő Ottóhoz ndultunk, immáron egy kicsit nagyobb csapattal, mindenki vizsgálatra utazott.
Zsolti visszatérő vendége az állatorvosi rendelőknek, fülgyulladása, szemgyulladása és bőrbetegsége miatt, ami időközönként sajnos fellángol. Betegsége nem gyógyítható, így amikor állapotromlást észlelünk nála, akkor orvoshoz visszük. A szteroid átmenetileg segít abban az időszakban, amikor a betegsége fellángol.
Boe a szeme miatt járt orvosnál, neki az egyik szemét dülledtebbnek látjuk, vagy legalábbis nagyobbnak, mint korábban. Szemnyomást mértek nála, egy hónap múlva pedig kontrollvizsgálatra kell mennie.
Dorcinak elkezdett a nyaka egyik oldalán egy csomó nőni. Mint kiderült, neki nyálmirigy cisztája van. Most gyógyszert írtak fel neki, de nagy valószínűséggel a későbbiekben műtétre lesz szüksége. Mondanom sem kell, Dorci kiráykisasszony nem volt elragadtatva a vizsgálatoktól, a felháborodásának pedig hangot is adott, így az lett a vége, hogy kapott a popójába egy szurit, hogy picit elszenderedjen a vizsgálatok idejére.
Pupit visszatérő hasmenése miatt vittük orvoshoz. Nála felmerült a táplálék intolerancia lehetősége, így most a többiektől elkülönítve kell tartanunk, és egyelőre egy gastrointestinalis tápot kell ennie. Pupi sem volt boldog, bár ő nem a vizsgálat miatt méltatlankodott, hanem azért, mert jól megszokott, kényelmes helyét el kellett hagynia, ahol mindig kedvére falatozhatott, és ha úgy adódott, akkor zsákmányolhatott is ezt-azt. Most szigorú diéta következik, a mellé evés lehetősége nélkül.
Szegény Jázmint az ág is húzza. Éppen hogy visszakerült a menhelyre, ugyanis a gazdija elhunyt, most pedig állatorvoshoz kell mennie. Amióta visszakerült, látszik rajta, hogy nagyon megviselte, hogy ismét magára maradt, ugyanis imádta a gazdáját. Ha ez nem volna elég, pár napja a vizeletében néhány csepp vért fedeztünk fel, most ezért járt vizsgálaton, ultrahangon. Nála hólyaggyulladást állapítottak meg, gyógyszeres kezelésre szorul.
Csütörtök
Egy igazi kis cukiság került ma a gondozásunkba, aki kinézetre olyan, mint egy mini komondor. Önkéntesünktől, Vikitől került hozzánk, miután napok óta Szőregen egy bolt előtt várta a jó szerencséjét. Ott enni kapott, így aztán gyorsan megtanulta, hogy ez egy neki való hely. Egy bácsinak megtetszett, haza is vitte, de még aznap meg is lépett tőle. Hova is ment volna? Ismét a bolt előtt várakozott. Ekkor Viki önkéntesünk hazavitte, ma pedig bekerült a menhelyre. Mivel mikrochipje nem volt, így Paula névre kereszteltük el.
Paula egy nagyon kedves, fiatal, jó természetű kutya, aki nem is túl ijedős, rögtön meg is barátkozott minden dolgozóval, akivel találkozott.
Péntek
Ma ajándékot kaptunk a Fornettitől, akik a Hétköznapi Hősöket jutalmazzák. Ez alkalommal ránk esett a választás, amiért nagyon hálásak vagyunk, köszönjük szépen a csomagot!
A Rock Clubban pedig a többi évhez hasonlóan ismét gondoltak a menhelyen élő állatokra. A koncert teljes bevételét a menhelyi kutyák és cicák kapták meg. Nagyon köszönjük a felajánlást!
Mivel jönnek a melegek, meg Dorci egyébként is duzzog a pár nappal ezelőtti orvosi vizsgálat miatt, így megpróbálták a gondozók ma kiengesztelni. Kreatívkodtak egy kicsit, és egy házi készítésű napvitorlával lepték meg őt. Még ha most nem is annyira, de később biztosan értékelni fogja az áldásos hatását. Ő egyébként szintén egyedül él, ugyanis sajnos hosszútávon nem képes békésen együtt élni más kutyákkal. Ráadásul ő is speciális étkezésen van, mert nem tolerál minden tápot, ahogy több sorstársa sem. Viszont Dorci nem hajlandó az életterén másokkal osztozni, ami alaposan megnehezíti az elhelyezését.
Szombat és Vasárnap
Ahogy az lenni szokott, most is, mint szinte minden hétvégén a kutyasétáltatás a hét legnagyobb eseménye, legalábbis az élmények szempontjából mindenképp. Ilyenkor minden kutya, akinek lejárt a karanténideje, és már tudja mit jelent nálunk a szombati nap, már epekedve várja az önkénteseink érkezését. Mondanom sem kell, hogy ilyenkor minden kutya a séta hevében ég, és alig tudják kivárni, hogy sorra kerüljenek. A reggeli óriási ugatást, sikítozást, pattogást délután felváltja a néma csend, az elégedett nyugalom. Köszönjük mindenkinek, aki hozzájárul a menhelyi kutyák életének jobbá tételéhez!
Köszönjük a 148 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
