A menhely segítségét nagyon sokszor igénybe veszik az emberek, de nem csak azért, mert egy gazdátlan, vagy régóta kóborló állatnak szeretnének valahogy segíteni. Óriási az igény a megunt, vagy nem megfelelően szocializált kutyák elhelyezésére is.
Ezek a kutyák tehát saját gazdájuktól érkeznek különböző okokkal: nem tudják őket kezelni, feleslegessé váltak, vagy épp a tulajdonosok elköltöznek, a kutyát pedig nem akarják magukkal vinni. A lehetőségek tárháza kimeríthetetlen.
Persze olyan is van, hogy kutyát örökölnek, vagy épp az előző tulajdonos "felejti" ott a kutyát a ház átadásakor, de ez teljesen más kategória, mint amikor az ember a saját kutyáját adja le a menhelyen. Sok esetben még egy konkrét indok sincs, vagy nem akarják megmondani.
Még a pályafutásom elején meg is döbbentem, hogy az emberek többsége mennyire nem tud semmilyen információt elmondani a saját kutyájáról. Mármint a jelleméról, ami segítheti a menhelyi beilleszkedést, vagy a későbbi örökbefogadást. Aztán szépen lassan rájöttem, hogy nem is az a csoda,ha valaki nem tud a saját kutyájáról semmit, hanem éppen az, ha tud.
Ezt a következtetést remélem nem veszi mindenki magára, de sajnos megdöbbentően sok ember nem ismeri a saját kutyáját. Nem ismeri a félelmeit, nem tudja, hogy egy adott szituációban mire hogy fog reagálni. Éppen emiatt van rengeteg kutyás baleset.
Épp a minap egy kicsit jobb idő volt, a kutyáink pedig imádnak kirándulni, ahogy mi is nagyon szeretünk velük egy kicsit elvonulni, és átadni magunkat a természetnek. A napot, amit választottunk, más emberek is a legoptimálisabbnak tartották a kirándulásra, így aztán az elvonulás nem is sikerült úgy, mint ahogy terveztük. Kisebb tömeg volt. Mi leginkább a csendesebb elvonulós sétákat szeretjük, de a két szemünk fényének mindegy, csak mehessünk valahová. Ők minden kikapcsolódásunk aktív résztvevői, tudnak viselkedni étteremben, hajókiránduláson, strandon, de kutyabarát múzeumoktól kezdve mindenhol jól érzik magukat. Csak azt nem szeretik, ha lehajolnak hozzájuk, és beszélnek nekik, vagy ha rájuk rontanak és meg szeretnék őket simogatni. Nem harapnak, de hangot adnak a nemtetszésüknek. A szálláson a házat, a saját autónkat viszont védik, ahogy minden belső helyiséget. Kivéve ha pórázon vannak, olyankor tudják, hogy teljesen más szabályok vannak.érvényben, éppen ezért például egy kutyabarát étteremben is nyugodtan le tudunk ülni, nem ők fognak rendet bontani.
Más kutyákkal nem foglalkoznak, csak akkor ismerkednek, ha a másik fél is vevő rá, ők nem kezdeményeznek.
Tehát ezen a gyönyörű verőfényes napon elindultunk egy nagyot kirándulni. Csak hogy nem számítottunk rá, hogy rengeteg gyerekes család, illetve nagyon sok kutyás is rajtunk kívül ezt a napot fogja választani.
Ezzel természetesen semmi probléma nincsen, viszont ezen a napon rájöttem, hogy miért is olyan könnyű minden kutyást megutálni.
A kirándulóhely egy részén volt egy híd, ami igen szűkös volt, főleg úgy hogy még szembe forgalom is volt. Ez természetesen az én kutyáimat nem zavarta, szépen libasorban pórázon haladtunk egymás mögött. Ekkor jött szembe egy nagyobb testű kutya, akinek a tekintetétől, illetve a reakciójától teljesen elbizonytalanodtam. Mivel ez a kutya furcsán reagàlt így szemből, ezért kérdeztem a tulajdonost, hogy felvegyük-e a kutyáinkat, amikor egymás mellett elhaladunk, mert bizonytalannak ítélem meg a kutya reakcióját.
A válaszára nem tudtam higgadtan reagálni. Azt kezdte el firtatni, hogy az én kis termetű kutyáim esetleg nem fognak-e belekötni az ő nagy kutyájába. Mondtam hogy természetesen nem! Én viszont arra vagyok kíváncsi, hogy az ő kutyája hagyni fogja-e, hogy biztonsággal el haladjunk mellettük, ahogy az előtt megannyi kutya mellett elhaladtunk.
Azt a választ kaptam, hogy nem szokott probléma lenni, illetve hogy szerinte nem lesz gond. A “szerintem” nem válasz egy eldöntendő kérdésre. Itt kutyák és emberek biztonsága, testi épsége a kérdés. Miután nem tudott kielégítő választ adni, így jobbnak láttam felvenni a saját kutyámat, hátat fordítani nekik, és úgy elhaladni mellettük, hogy a hátammal védem a saját kutyám. Ennek a gazdának a hozzáállásán teljesen felháborodtam, és nem tudtam szó nélkül hagyni. Ida visz egy nagy testű kutyát egy kiránduló helyre ahol rengeteg másik kutya is van, illetve családok, ahol kisgyerekek sikítva szaladgálnak. Feljönnek egy szűk hídra anélkül, hogy tudnák hogy mit fog reagálni az ő kutyájuk egy kis testű kutyára, vagy teszem azt egy síró gyerekre.
Elviszik kirándulni azt a kutyát akinek a reakciójával a saját gazdája nincsen tisztában. Nem tudom hogy történt volna bármi, de az ő kutyája reakcióját látva természetesen nem mertem kockáztatni.
De mi van akkor hogyha egy olyan ember megy velük szembe, aki nem veszi észre az ő kutyája bizonytalan jelzéseit?
Miért nekem kell erre rákérdezni, hogy az ő kutyája miért frusztrált, amikor nem nekem kellene ismerni.
Na ezért van a rengeteg kutyás baleset, mert az utca embere, tisztelet a kivételnek, nem tudja eldönteni, hogy a kutyája milyen szituációkban mit fog tenni várhatóan. Aztán pedig jönnek a szövegek, hogy a kutya ilyet még sohasem csinált.
Ezt az esetet mérhetetlenül felháborítónak tartom, mert nem éreztem biztonságban a kutyáimat, akik teljesen normálisan kommunikáltak, és semmit nem tettek. Nekem kellett felismernem, hogy egy másik kutya reakciója teljesen bizonytalan. Elhoz egy ilyen kutyát egy kirándulásra, úgy hogy nem is tudja mit fog a kutya reagàlni, csak annyit tud mondani, hogy “szerinte” nem lesz gond, illetve nem “szokott” csúnyàn viselkedni.
Csakhogy én nem beszélgetni mentem oda, nem arra voltam kíváncsi, hogy a kutya mit szokott, vagy mit nem szokott csinálni. Fel tettem egy egyszerűen eldöntendő kérdést, amire igen vagy nem választ vártam.
Na ezért van az, hogy nagyon sok ember ki nem állhatja a kutyásokat. Amit így meg is értek, hiszen úgy megy ki az utcára, vagy kiránduló helyekre, mintha orosz rulettet játszana.
Ez a probléma sajnos nem egyedi, ugyanis nagyon sok ilyen gazdi egyáltalán nincs tisztàban azzal, hogy a kutyája mikor feszült. Ebből vannak a verekedések, sőt nagyobb balesetek is.
Sok gyerek szeretné megsimogatni az idegen kutyát, a gazda pedig azt sem tudja mi fog történni, de máskor sem volt baj, fel sem merül benne, hogy most lehet, mert a kutyája jelzést ad. Ezt miért egy másik gazdának kell észrevennie?
Ha mondjuk egy gyerek simogatja, akkor ő aztán biztosan nem fogja észrevenni, hogy a kutya feszült, hiszen nem is ismeri.
Na ezekből a szituációkból vannak a balesetek, és ezért van az, hogy sok családos nem szereti a kutyásokat. Vagy hogy egy kiskutyás ember nem szereti a nagykutyásokat. Mert erről az ellentétről is érdemes beszélni, de ez egy következő blogom témája lesz.
Ilyen formában egyáltalán nem meglepő, hogy amikor sok gazda kihozza a kutyáját a menhelyre, akkor nem tud róla semmit elmondani, hiszen nem is ismeri. Pedig a sajátja, csak nem akarja, vagy nem tudja értelmezni annak az élőlénynek a jelzéseit. Így nehéz róla bármit is elmondani.
Leginkább csak azokat a tulajdonságokat tudja kiemelni, ami szemmel látható. Válogatós, jó házőrző, megfogja a baromfit, de magáról a lényéről semmit. Értem ezalatt, hogy mit szeret a kutya csinálni, vagy milyen helyzetben válik feszültté, milyen szituációkban érzi magát fenyegetve.
A kutyáink millió jelzést adnak felénk, mégis az emberek egy jelentős része nem, vagy csak alig veszi észre, vagy képes értelmezni ezeket a jeleket. Pedig ha van kutyánk, akit tényleg a szőrös gyerekünknek tekintünk, akkor ismernünk, tudnunk kellene minden rezdülésüket. Mert kutyát tartani csak így érdemes. És akkor fele ennyi kétes szituáció sem lenne…
Hétfő
Váratlanul a menhely közelében lévő, egy szomszédos tanyàról kért segítséget egy hölgy. A fás kamrájukból zajt, sírást hallott, és amikor megnézte, akkor látta hogy egy kiskutya költözött be oda. Természetesen elhelyeztük őt a menhelyen. Mikrochipet nem találtunk. Mi Mózesnek neveztük el a kis csöppséget.
Azért az rejtély, hogy ez a pici kutya ugyan hogy került ide külterületre az erdő kellős közepére. Biztosan nem magától vágott neki egy ismeretlen nagy útnak. Még szerencse, hogy megtalálta ezt a tanyát, ahovà behúzódhatott.
Kedd
Ma 480 kg alutálcás kutyapástétom érkezett a menhelyre a Szurkolók az Állatokért jóvoltából. Köszönjük a segítséget!
Szerda
Ma dr. Tímár Endre rendelőjében jártunk vizsgálaton, kisebb műtéteken.
Szófia száját vizsgáltattuk meg, neki ínygyulladása van, természetesen fogkőeltávolításon is túlesett.
Hardinnak visszatérő fülgyulladása van. Ő emiatt már sokszor volt orvosnál. Most újra mennie kellett. Korábbi gondozója is említette, hogy amióta ismeri a kutyát ez nàla rendszeresen visszatérő probléma. Azért írtam gondozót, mert menhelyre kerülése előtt sem a gazdája gondoskodott róla, hanem állatbarátok, akiknek fontos volt a sorsa.
Picike bőrén az állatorvos gombát talált, így most gomba elleni vakcinát kapott.
Rúfusz pedig szintén fogkőeltávolításra utazott, illetve a szeméről egy szemölcsöt távolítottak el.
Eközben a menhelyen dr. Farkas Attilával a heti vakcinázásra kerítettünk sort. Most egy veszettségi-kombinàlt oltást, 4 veszettség elleni oltást, 3 kombinált oltást, valamint 4 kennelköhögés elleni vakcinát osztott ki az orvosunk.
Kiskundorozsma ès Zsombó között az útról szedtek össze egy barátságos, kis termetű kutyát, akit behoztak a menhelyre. Mivel nincs mikrochipje, így nem tudtuk hazajuttatni. Óriási szerencséje volt a kis pöttömnek, hogy nem ütötték el, illetve, hogy olyanok talàlták rá, akik nem mentek el mellette.
Csütörtök
Ma viszonylag eseménytelenül, csendesen telt a napunk. Ezek a napok nagy kincsek a menhely életében, hiszen sokszor egy nem várt esemény, vagy mentés miatt át kell szervezni az egész napunkat.
Péntek
Ma két önkéntesünk, Kati és Bálint jött ki a menhelyre segíteni, ugyanis a sok eső, majd hirtelen napos idő annyira jó hatással volt a növényekre, hogy kis túlzással az égig ért a fű. Gondozónk pedig nem győzte egyedül, de szerencsére érkezett a felmentősereg!
Két újabb babszem méretű kutyával növekedett a menhelyi létszám.
A két kis apróságot egy fiatal pár találta a balástyai tanyájukon. Senki sem tudja hogy kerültek oda. Mesi és Miki mától menhelyünk lakói lettek. Fiatalok, nagyon kedvesek, és természetesen mikrochipet sem találtunk bennük!
Szombat és Vasárnap
Ma új élet kezdődött Mira, Bájos, Babi,Babér, Zizi, Zille, Jupiter és Mendy számára, akik Ausztriába költöztek, míg Izolda, Irina, Joe, Bogár, Lola, Bobi, Zafír, Kócos, Pille, Nitro, Piros és Oleg Németországba költözött. Itt külön megemlíteném Zafírt és Kócost, akik már nagyon régen várják, hogy gazdihoz kerülhessenek, illetve Oleget, akinek talán ez az egy esélye volt életében, hiszen egy nagytestű, korábban problémás kutyának extra nehéz jó és felelősségteljes gazdit találni.
A hétvégén nyílt nap is volt menhelyen, szeretném megköszönni mindenkinek, aki kilátogatott a menhelyre, és külön köszönetet szeretnék mondani az adományokért.
A Vezér Állatorvosi Központba néhány nappal ezelőtt bevittek egy kutyust sérült lábbal és nyakkal, akit a Széchenyi téren fogtak be. Mint kiderült, még áprlisban Röszkén is több helyen feltűnt. A rendelőben ellátták a kutyát, de nem találtak benne mikrochipet, így segítséget kértek az elhelyezésben. A hétvégén Zita doktornő hozta ki Hectort, így került a gondozásunkba. Saját költségén Hectort mikrochippelte, készített neki egy friss vérképet, szívféregtesztet, illetve kapott bolha és kullancs ellen készítményt. Nagyon köszönjük mindazt, amit Hectorért tett! Most rajtunk a sor, hogy egy jó gazdit találjunk neki!
Köszönjük a 132 mentett kutyus nevében, hogy ismét velünk tartottak! Hamarosan jelentkezünk a legfrissebb menhelyi hírekkel.
Linda
